2016-os összesítés

 
 
 PR
 ESEMÉNYNAPTÁR 2016 főszezon
 
 
 
 
Április 24-29.
 Pomáz-Galgahévíz-Jászágó-Pély-Kisköre-Karcag
Kun zarándoklat
A beszámoló itt olvasható!
Április 29 –
Tavaszi gyakorlás és
Karcag
  – Május 1.
részvétel a Karcagi Majálison
 
Május 7.
Részvétel a Kassai lovasíjász bajnokságon
Besenyszög
Május 10.
Bemutató Kováts Mihály emléknapján
Karcag
Május 21-22.
 
 
Május 28-29.
Pomázi Lovas Majális
A beszámoló itt olvasható!
Június 1. hete
SZÉNACSINÁLÁS
 
Június 2. hete
SZÉNACSINÁLÁS
 
Június 3. hete
SZÉNACSINÁLÁS
 
Június 25-26.
Zarándoklat a Szent László lovagi fesztiválra - Győr
A beszámoló itt olvasható!
Július 2-3.
 
 
Július 8-10.
Részvétel az L. Hortobágyi Lovas Napokon
A beszámoló itt olvasható!
Július 16.
Jászkiséri Lovasnap
A klímaváltozás jogát fenntartjuk.
Július 23-24.
 
 
Július 30-31.
Bemutató a XIX. Szabolcs Vezér Ünnepen
A beszámoló itt olvasható!
Augusztus 6-7.
 
 
Augusztus 12-14.
Kurultáj
A beszámoló itt olvasható!
Augusztus 20-21.
 
 
Augusztus 28.
Bemutató a II. Lovas-Gasztro Fesztiválon, Nyírbátorban
A beszámoló itt olvasható!
Szeptember 3.
 
Szentendre-Pomáz,
Kirgizisztán
 Szeptember 11.
Mezőfényi Lovasnap
 A beszámoló itt olvasható!
 Szeptember 17.
 Jászkiséri Lovasnap
 A beszámoló itt olvasható!
 
 
 
November 5-6.
Gyakorló hétvége a Kecskeri-pusztán
Karcag
November 12.
Bemutató az ország legnagyobb fedeles lovardájának átadó ünnepségén
Szilvásvárad
December 30-Január 1.
Szilveszteri csapatösszevonás a Dunai-szárny legnagyobb lovardájában
Szentendre
 
 
 

Jászkiséri Lovasnap 2016.09.17.



A szokásos júliusi időpontban országos ítéletidő mondott ítéletet a hagyományait megtagadó világ felett, és elmaradtak még a hagyományőrző programok is, de a szeptemberi pótidőponton csak normális kis őszi eső volt, aminek egyébként is örültünk, minthogy az egyébként kifejezetten jó idei időjárásból az egyébként száraz szeptember szinte kilógott.

A rendezvény viszont szokás szerint nagyon kedves, otthonos volt. Mi 3x2 lóval tartottunk bemutatót a nap elején. 3 irányból kettes futókkal hoztuk a lovakat, Dani Kirgizisztánból Pomáz és Bálint érintésével, Sanyi és Laci Karcagról, és a Balogh család Nagykörűből Attila vezetésével (azaz Attila hozta és vezette a kölcsön kettes futót, amivel Péter lovai jöttek). Péter Sólyom lován ezúttal Benedek debütált: a 18. születésnapján mint lovas harcos először jelent meg a történelem színpadán.

A bemutató után az eső is elállt, úgyhogy szívesen elücsörögtünk a programok, az ismerősök és az ebédek társaságában délutánig, majd az állhatatosabbak fel is ültünk a lovaink ügyességét csiszolni a közben felálló pályán, de végül is a verseny a tombol(áz)ás áldozata lett számunkra, mert a komp miatt a versenyt és a zablánkat hátrahagyva elindultunk hazafelé.

Íme a helyi tévé tudósítása az eseményről.




Beszámoló a közép-ázsiai portyáról

 
Csapatunk két lovasa – Stefanek Attila és Leidinger Dániel – augusztus 23. és szeptember 12. között, a Magyar-Turán Alapítvány által szervezett válogatott tagjaként, Kazahsztánban és Kirgizisztánban járt.
A magyar küldöttség két egymást követő rendezvényre volt hivatalos. – Augusztus 27-28-án a Kazahsztáni Talgar városa mellett rendezték meg az “Ulu Dala Ruhy”, azaz a “Nagy Sztyeppe Gyermekei” elnevezésű fesztivált, amelyen a csapat tagjai lovas harci bemutatót tartottak. Ezt követően szeptember 3. és szeptember 8. között zajlott Kirgizisztánban a 2. Nomád Világjátékok, amelyen a csapat lovasai szintén bemutatót tartottak, illetve a magyar küldöttség tagjai különböző sportversenyeken vettek részt. A nagy távolság miatt a csapat nem vitt lovakat, hanem mindkét helyszínen helyi lovakkal dolgozott.
Az “Ulu Dala Ruhy” ünnepet egy Talgar város határában található fennsíkon tartották, ahol egyik irányba a végtelen sztyeppe, másik irányba az Alatau-hegység 3-4 ezer méteres csúcsai voltak láthatók. A lenyűgöző természeti környezet mellett számos jurta, kiállító sátor, egy színpad, és az ott zajló számos program színesítette a rendezvényt. A lovas bemutatót tartó csapat dolga nem volt könnyű, mert a helyben kapott lovak lovas harc/lovas íjászat szempontjából képzetlenek voltak. További nehézséget jelentett, hogy mind a lovasok, mind pedig a gyalogos segédek különböző csapatokból valók voltak, így végső soron egy mindenki számára új koreográfiát kellett begyakorolni, amire mindössze fél nap állt rendelkezésre. Mindezt tetézte, hogy a szombati bemutatót követően, vasárnapra nem pont ugyanazokat a lovakat kaptuk meg, amelyekkel előtte összegyakoroltunk. Ennek ellenére a második napra egy egészen színvonalas bemutatót sikerült összehoznia a csapatnak. A rendezvényen való szereplésünket sikeresnek könyvelték el maguk a szervezők is.
A Nomád Világjátékok eseményeinek két helyszín az Issyk kul-tó partján fekvő Cholpon Ata városa, valamint a Kircsin-szorosban több-száz jurtával kialakított tábor adott otthont. A csapat szállása a két helyszín között félúton, az Issyk kul-tó partján volt. Ottlétünket többek között a szálláshely melletti homokos strand, a kellemesen meleg időjárás, a tó hűs vize, valamint a túlsó parton emelkedő, hóval fedett 5-6 ezer méteres hegycsúcsok látványa tette felejthetetlenné.
A megnyitóünnepség helyszíne a Cholpon Atában újonnan felépített stadion volt, ahol résztvevő nemzetek sorában a magyar csapat nagy része is felvonult. (Ide kattintva látható egy tudósítás, a magyar csapat 1:25:15 - 1:26:20 között.) A megnyitót követő napon a Kircsin-szorosban felállított táborban is lezajlott egy nyitóünnepség, amelyen a hazai kirgíz csapat, valamint a türkmén trükklovasok mellett, a magyar lovascsapat tartott bemutatót.(Itt egy kis ízelítő látható, de sok egyéb tudósítás is elérhető.) A helyben kapott lovakkal az előző napon mindössze néhány óra gyakorlásra volt lehetőség, ráadásul több lovasnak lovat kellett cserélnie, mert a lovak egy része félt a fegyverektől és a céltáblaként használt pajzsoktól (s hosszas szervezést igényelt az is, hogy a másnapi bemutatóra ugyanazokat a lovakat kapjuk meg, amikkel gyakoroltunk). A csapatra nagy nyomás nehezedett, ugyanis harmadikként kellett bemutatót tartani, közvetlenül a közönséget teljesen lenyűgöző türkmén lovasok után. Minden nehézség ellenére, a csapat színvonalas bemutatót tartott, kivívva a közönség őszinte elismerését. (Az ünnepségen – akárcsak az előző napi megnyitón – jelen volt egyébként Steven Segal, amerikai színész, harcművész is, mint a rendezvény díszvendége.) 
Íme a magyar lovas csapat a Nomád Világjátékok egyik helyszínén: (balról jobbra: Stefanek Attila, Vermes István, Vermes Balázs, Leidinger Dániel, Kiss Péter) (Fényképezte: Erasimus Zsuzsanna)
 

A sikeres bemutatót követő napokban a csapat tagjai különböző sportversenyeken (kis ízelítő itt nézhető) vettek részt (övbirkózásban, gyalogos és lovas íjászatban, lovas birkózásban, valamint mangalában – ez utóbbi egy logikai játék), amelyeken több érmet is sikerült elhozni.
Csapatunkból Stefanek Attila lovas birkózásban (-70 kg), Leidinger Dániel lovas birkózásban (-90 kg) és lovas íjászatban indult. (Mivel országonként korlátozott volt a nevezhető versenyzők száma, Attila nem tudott elindulni lovas íjászatban.)
A lovas íjászat selejtezői szeptember 5-6-án zajlottak, ahonnan 3 magyar versenyző – Vermes István, Vermes Balázs és Kiss Péter – kvalifikálta magát a döntőbe. A pontszámok alapján, a másik két magyar induló, Leidinger Dániel és Fehér József is bőven belefért volna a döntős csapatba (több pontot lőttek, mint a döntőbe bejutott, mongol, kazah, kirgiz, vagy török versenyzők nagy része), viszont a versenyszabály országonként csak 3-3 versenyzőt engedett a döntőbe. A szeptember 7-i döntőt végül Vermes István nyerte egy kirgiz versenyző előtt. Vermes Balázs 3., Kiss Péter a 4. helyezett lett (Kiss Péter szereplésére rányomta bélyegét, hogy a próbakörben bukott a lovával, ami számára sérülést, íja számár eldeformálódást eredményezett. – Péter egyébként előző nap a legmagasabb pontszámmal jutott a döntőbe.).
Szeptember 7-én zajlott a lovas birkózás is. Míg az íjász versenyek a Kircsin-szorosban felépített tábor mellett voltak, addig a lovas birkózásnak – a csirirt és a köböre mellett – a Cholpon Atában felépített stadion adott otthont. Lovasainknak lenyűgöző élményt jelentett e helyszínen birkózni. Mivel az ázsiai lovas birkózás (kirgizül: er enish) szabályai jelentősen eltérnek az általunk gyakorolt lovas birkózástól, lovasainknak nehéz dolguk volt. A körülményeket némileg nehezítette, hogy Leidinger Dani előző nap lebetegedett, s ráadásul rögtön kifogta a 3. helyen végzett kínai (mongol) versenyzőt; Stefanek Attila ellenfele, pedig meglehetősen sportszerűtlenül, rögtön a kézfogással megpróbálta lerántani őt a nyeregből. A nehezítő körülmények ellenére elmondhatjuk, hogy lovasaink derekasan helytálltak. Bár egyikük sem jutott tovább, csak kemény küzdelmek árán tudták őket legyőzni.
A Magyar-Turán Alapítvány által delegált válogatott csapat összesen 1 arany és 4 bronzérmet szerzett. Aranyérmes lett lovas íjászatban Vermes István; bronzérmesek lovas íjászatban Vermes Balázs, távlövésben Szabó József, övbirkózásban Hagyó Gábor és Tóth Róbert.
A bemutatók és versenyek mellett a küldöttség tagjai számos látogatáson, kiránduláson vettek részt (Kazahsztán és Kirgizisztán területén egyaránt). Jártunk egy híres sassal vadászó családnál, megnéztük a Sharin-kanyont, jártunk Chimbulak hegyén 3200 méter magasan, láttunk több-ezer éves aranyleleteket és sziklarajzokat, jártunk múzeumi kiállításokon, valamint kilátogattunk a Kurgán-fennsíkra, ahol a Kazahsztán egyik jelképének számító „aranyember” sírját is megtalálták.
Ezúton is köszönjük a meghívást, és a gazdag programot a Magyar-Turán Alapítványnak! Megtiszteltetés számunkra, hogy a magyar küldöttség öt lovasából kettőt a „Pusztai Róka” Egyesület adhatott.
Pomáz, 2016. Földanya hava 15.
Leidinger Dániel
 
    
 
 

Mezőfény az alagút végén

 
Hosszú út vezetett a Nagykároly melletti Mezőfény községig, de a kelet-magyarországi alagút végén nem hiába tűnt fel Mezőfény, az Ország immár Partiumként nevezendő részén (minthogy ezek a Részek Erdéllyel együtt Romániához kerültek). Ceterum censeo, ha már román mánia, hogy Rómán keresi önigazolását Románia, el kell mondani, hogy nem a nemlétező román lakosság miatt húzták itt a határt, hanem a létező vasútvonal miatt, amit itt épített ki a Magyar Állam az Alföld szélén fekvő magyar városok összekötésével.
A plákaton is mi rohamozunk - igaz kicsiben, de élesben:)
Nem gondoltuk volna, hogy a nyár legnagyobb, s legforróbb hangulatú bemutatója ezen a jeles szeptemberi (vasár)napon következik el a Mezőfényi Lovasnapon. NAjó, talán nem voltak annyian, mint a Kurultájon, de a többezres tömeg messze felülmúlta a kismagyarországi falunapokon általános érdeklődést, illetve érdektelenséget. Mondjuk többedjére tapasztaltuk, hogy a (bármelyik) határon túli közönség jobb állapotban van, mint ebben az önmagát gyarmatosító országban, és pl. a nemzetemelő bemutatónkat is sokkal jobban megbecsülik, mint általában e tájon – kivéve persze a Kurultájon.
A bemutatónk fogadtatása mellett a forró hangulathoz a nyári hőmérséklet is hozzájárult, de a szervezők kedvessége és profizmusa folytán még a kényszerű határátkelés is határtalanul simán ment, bár az egyik határőr humora felidézte a régi csúnya időket. De határainkat átlépve nem küldtük el a fenébe, és a Dunai-szárnyat gyakorlatilag nélkülözve is teljes értékű bemutatót tartottunk 6 lóval, 4 segéddel. (A nyugati dunaiak derékhada épp ugyancsak vasárnap ért haza még keletebbi missziójáról, amiről hamarosan beszámolunk.)
 

Nyírbátori nyárzárás

 
A nyár utolsó fellépéseként Nyírbátorba utaztunk, ahol utolsó fellépői voltunk a II. Lovas – Gasztro Fesztivál utolsó napjának, augusztus 28-án este 6 órától. A program szerint 5-től voltunk kiírva, a valóságban 4-től álltunk teljes fegyverzetben a pálya szélére rendelve, de ettől eltekintve igazán kedvesek voltak a (be)szervezőink.
 
A Fesztivál „gasztro” részéhez is volt szerencsénk az ebédkor, egyébként csak a különböző méretű ketrecekben láttunk különböző megehető jószágokat, a galambtól a versenylóig.
 
A Fesztivál helyszíne a nagyszerű, új nyírbátori fürdő mögötti lovas létesítmény volt. A fáktól körbevett nagyszerű homokos pályán különböző fogathajtó versenyek fogták a közönséget, akiknek legkitartóbb része a hosszú eredményhirdetés után a mi bemutatónkat kapta jutalmul.
 
Íme itt egy rövid tudósítás egy majdnem helyi médium által, és várjuk a képeket a nagyon helyi BátorTV-től.
 
8 lovassal tartottuk a bemutatót és még Sólyom is beugrott. (Valóban vágtába is beugrott Hunorral a dzsigit alatt.) Általában nem voltunk sokkal jobbak a szokásosnál, és majdnem terv szerint sikerült megcsinálni a 3 x 2 féle rohamot is. Élete eddigi legjobbját nyújtotta viszont Áron, aki először vett részt lovon, sőt saját lovával a bemutatón. Az 5 éves Pityke még csodálkozott néhol, de a 15 éves Áron, hogy a kereső is megtalálja: a karcagi Kovács Áron, nagyon jól mutatott a lovon.
 
Nagyon jól sikerült a rendezvény, viszont a hosszú út viszontagságokkal volt terhes, különösen visszafelé. A nyugatiak persze kényelmes, gyors és drága autópályán haladhattak a Dunáig, de a Tiszai-szárny egyik autójában egy pók tartotta félelemben biológusunkat, míg a másikban az időközben kiesett 5. sebesség tette pörgősebbé a motort és nehézkessé a haladást.
 
 

Kurultáj 2016.

 
Az év legnagyobb rendezvénye, legalábbis amin legtöbben léptünk fel, illetve voltunk jelen, és amin új programot mutattunk be, amit a legnagyobb közönség nézett.
 
Új műsorunk a Dunai műhelyben született meg: a Pomázi Lovas Majálisra gyűlt össze az a minőségű lovas, akik Leidinger Dani vezetésével összerakták a „Fejezetek a magyar könnyűlovasság történetéből” tartalmú összetett bemutatót. Most bővített kiadásban a Tiszai-szárnnyal kiegészítve, összesen 14 lovassal a Kurultáj nagy küzdőterén is ezzel a programmal járultunk hozzá a Programhoz. Ehhez az új koreográfiához a „honfoglalás” kora mellett, a végvári időkből és a szabadságharcból is szövetkeztünk a huszár barátainkkal, így 3+1 jelenetben mutattuk be a magyar könnyűlovasság történetének legfontosabb fejezeteit. A 30 perces előadás végig feszes-pörgős a gondosan felépített szerkezetnek, a gyakorlásnak, a profi lovasainknak és profi segédeinknek köszönhetően. Belülről legalábbis így éltük meg, és erről szóltak a visszajelzések. Dokumentáló képek és mozgóképek tekintetében a Közönségre, köztük a profi fotósokra vagyunk utalva – szívesen látnánk képeket!
A seregszemle belülről - állóképen...
 
A saját bemutatón kívül, megszerveztük a köböre bemutatót és bajnokságot. A szombati közös köbörén 16 lovas vett részt. Ez nagyon harcosra sikeredett, igazi belső birkózásokkal, a legszebb ázsiai hagyományoknak megfelelően, és az európai látványízléstől eltérően. Az elszánt játékosok hamar blokkolták a kitörő vágtákat, és a 25 kg-os kecskét sem dobáltuk úgy, mint amikor a kitömött bőrrel játszunk.
A  vasárnapi bajnokságra csak a bőre maradt a kecskének, minthogy a hús addigra a bográcsba került. Így könnyebb játékszert készítettünk, amivel a kisebb létszámú, 2 x 5 fős csapatok látványosabb játékot tudtak bemutatni. Izgalmasabb lett volna a bajnokság, ha nem önmagunkat kell legyőzni, de a többszáz lovas közül végülis nem jelentkezett külső kihívó csapat.  
 
A saját programjainkon kívül, a szövetségeseinkkel kiegészült csapatunk mindkét napon teljes számban részt vett a seregszemlén, illetve 2-3 lovassal szerepeltünk az ügyességi és a gyorsasági versenyekben, valamint a közös csatajelenetben, és az esti mulatságokban.
Szombat este az étkező sátor belülről...
Bene Sanyi citerával, Juhász Dénes hegedűvel viszi a prímet.
 
Nagyszerű esemény volt, jó idővel és jó szervezéssel – köszönjük mindenkinek akit-ahogy illet!
 
A rendezvényről számos beszámoló és képdokumentáció született és kerül még ki a médiába, itt hivatkozunk néhány linket, illetve egyelőre előzetesen mutatunk néhány saját képet, és beharangozzuk a seregszemlét belülről mutató videónkat, amit hamarosan közzéteszünk a youtube-on!
 
 
 
 

Szabolcs ünnepén

 
Július utolsó hétvégéjén névnapi ünnepségre voltunk hivatalosak: Szabolcs ünnepén jelentünk  meg Szabolcsban - először plakáton, aztán személyesen. A válogatott közepes csapattal vonultunk fel, 7 lovassal és 6 segéddel. 5 ló jött a Tiszai kamionnal, 2 dunai ló futóval, a 6 férfi mellett Édua dobogtatott még Borussal.
 
Délután a Tisza-parton kicsit táboroztunk, közepesen gyakoroltunk, majd nagyon bemutatóztunk. 17 órától majd’ egy órán keresztül égtünk a harctéren – pedig nem sikerült rosszul a fellépés, csak nagyon meleg volt, főleg a köböre hosszúságához képest. Jól sikerült a közönségből való toborozás is: új birkózó bajnokot avattunk Zalkodról.
 
Este a várbeli program díszleteként is megjelentünk: a Kurul dobosok koncertje alatt – illetve felett és körül – idéztük meg Szabolcs vezér korát, legalábbis 7 lóval kereteztük egybe a dobosokat és a közönséget, végigmenve fenn a sáncokon is körbe. Nagyszerű élmény volt minden jelenlévő számára – köszönjük az ötletgazda-szervező Nagy Gézának, hogy évről-évre igényes rendezvényeivel igyekszik igényt teremteni.
 
 

Hortobágyi Lovas Napok 2016.


Az a megtiszteltetés érte csapatunkat, hogy a mi bemutatónk végét kérték költsön az 50. (ötvenedik!) Hortobágyi Lovas Napok ünnepélyes megnyitójának megtartásához. Ott helyben persze a megtiszteltetés érzését inkább éppen hogy elnyomva éreztük, minthogy szerettük volna még a köbörét és a birkózást is megmutatni a nagyérdemű közönségnek, de messzebbről már látjuk, hogy kitölt bennünket a nagyobb egész részeként való együtt-működés öröme.

Pénteken már délre megérkezett a csapat mindkét irányból, összesen 10 lóval. Ezúttal a többi lovas résztvevő között kaptunk helyet az étterem mögött, a lovainkat a mobilboxokban kellett elhelyezni, de hamar nagyszerű táborhelyet találtunk túl a díj- és veszternlovas csodaszállítókon, az erdőben. Jurtaállítás után este 6-tól sötétedés utánig gyakoroltunk.

Szombat délelőtt jól sikerült a sűrített bemutatónk, majd az ebéd, a tábori rekreáció – citeraszóban pácolt hússütéssel – és az esti koncertek is, bár Rúzsa Magditól csak ráadásul tudtuk meg, hogy az édesanyja vett neki kalapot… (Örömmel nyugtáztuk, hogy jól sikerült Lajkó Félix citeráját kiváltani a gitárral.)

Vasárnap többször változott a bevetésünk időpontja, végül a program (vissza)csúszása miatt, a papíron megadott kezdési időpontra lett vége a bemutatónknak, pedig mindent jelenetünket eljátszathattuk, tetszés szerint. A tetszést leginkább az újabb rendezvényekre való meghívások mutatták.

Szép tartalmas rendezvény volt, hangsúlyos csikós versennyel, egyéb szakmai programokkal, nyári, de kellemes időjárással és időtöltéssel. Irigyléssel szemléltük például, hogy a vesztern kultúrában a nagyondrága lovak milyen automatikusan dolgoznak a cutting közben, ami azért is praktikus, mert többször használatos a marha: a cutting csak a leválasztását jelenti a jószágnak, nem a levágását. A lovas úgyis a saját fennmaradásával van elfoglalva, miközben a ló tereli alatta a marhát.

Végül is a délután elején bontottunk tábort, a derekán utaztunk vissza, majd a nagykörűi csapatrész még egy lóúsztatási bemutatóval járult hozzá a helyi Nagy Ugrás című és tartalmú rendezvényhez, ezúttal a strandon, minthogy még elértük az utolsó kompot.
 
 
 

Szent László Napok - Győr, 2016.


 

Csapataink bevonultak Győrbe...
László napjára Győr városában Szent László emlékének szentelnek fesztivált. Már tavaly is felvettük a kapcsolatot, de idén álltak össze a feltételek, így komoly expedíciót szerveztünk az eddigi legnyugatibb magyarországi portyánkra.

Összesen 10 lóval vettünk részt a felvonuláson, és 8-9 lóval tartottunk bemutatót a rendezvény mindkét napján, amihez 3 helyen pakoltuk a lovakat (Karcag, Nagykörű-Surján és Szentendre), sőt Stefanek Attila Somogyi Győzőtől /Salföld jött 2 lovat húzva. A kamionon kívül 5 személyautót mozgattunk: Karcagról Sanyi, Katica, kis Katica, Ági, Édua, Laci, Nagykörűből Péter, Réka, Benedek, Domokos, a dunai szálláshelyről Dani, Vígh Zoli, Levente és Marci, valamint Hunor, Kinga, Bálint és Lelki jöttek, és Attila külön; összesen 19 ember, lovasok, segédek és kiszolgáló személyzet: teljes hadsereg.

A tiszai hadtest péntek reggeltől volt mozgósítva, a dunaiak lovai délben kerültek fel, az utolsó autó estére érkezett meg, ők a pénteki munkaidejüket a munkahelyükön töltötték, s a táborállítás szépségeiből kimaradva a hadgyakorlatra kapcsolódtak be: este megmutattuk a lovaknak a hadszínteret.

A Fesztivál helyszíne az Aranypart szabadstrand, nagyszerű helyszín nyáron, a Mosoni-Duna partján, árnyat adó fákkal és vastagon terített homokos lovas pályával. A Fesztivál komolyságát a résztvevő csapatok által összeadott impozáns hagyományőrző tábor nyújtotta.

Szombaton délben városi felvonulás volt, rengeteg lovat vonultatott fel a győri lovas-kaszkadőr iskola; a menetet a résztvevő hagyományőrző csapatok szépen felöltözött gyalogosai, illetve országos hírű zenészek tették teljessé.

Szombat és vasárnap este voltak a bemutatóink, ekkorra már csökkent a meleg, de a terhelést a pálya mély homokja azért biztosította. Jól sikerültek a bemutatóink, szerette a közönség is, viszont a tábori megjelenésünkön fejleszteni kell, mert a gyalogos csapatok nagyon szépen kiépített és felszerelt táborai mellett idétlenül mutatott a mi szállásunk.

Helyi médium beszámolója a rendezvényről; a nagyszerű képeken a mi csapatunk is látszik:


Saját képeink Katica fotóalbumából ide kattintva láthatók:  

 
A rendezvényen való részvételünket az NHT és a Győri Művészeti és Fesztiválközpont támogatta.
 
 
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)