7 lóval, s 11 fővel érkeztünk a Jászkiséri Lovasnapra, mely nagyon jó hangulatban telt, köszönhetően a helyi lakosság képviselőinek. Az odafigyelés, pontosság a szervezők részéről tökéletesnek mondható, ráadásul finom ebédet is kaptunk. Bemutatónkat színesítette rendkívüli örömünkre az is, hogy Mészáros főkapitány új lova (Csillag) hátán ismét csatlakozott a csapathoz - néhány hét kihagyás után. A jászsági Rózsa Sándor betyárjaival idén is megmérkőztünk köbörében az előző évkehez hasonló eredménnyel. Lovasbirkózásban viszont mi győztünk... A színvonalas ügyességi versenyt a negyven körüli induló igazán komollyá tette, egyesületünkből négyen neveztünk be, és nem sokkal maradtunk le a dobogóról. Összességében kiemelendő, hogy büszke lehet magára az a közösség, aki ilyen színvonalas programot valósít meg a jelenlegi kiszipolyozott gazdasági helyzetben. A szervezőkön túl dícséret illeti a városi és a környékbeli lakossságot is, hiszen szép számú közönség tette igazán sikeressé a rendezvényt, s megemlítendő a hab a tortán: Szatmári Laci barátunk színes konferálása.
A nagykörűi különítmény lovainak hazaszállítása a rendezvény utáni héfőre maradt, amit BP. a 3 lovával a kánikula csúcspontjára időzített, így a negyven kilométeres táv a leghatékonyabban szolgáltatta az alföldi rabszolgatáj legfontosabb élményforrásait: fülledt meleg, falu (értsd kocsma) érintése nélkül, az alakuló sivatag közepén a VTT épülő árvízi vésztározója, és amit a vízborítástól védeni akarnak: elhagyott szikes rizsföldek és a tavalyi óriási belvizek miatt parlagon maradt nádasokkal felvert kiszáradt szántók, melyeket mindig keresztirányba futó mélyrevágott benövényesedett csatornák határolnak, amiken különös élmény 3 lóval átkelni...