Huszár – Kozák találkozó tokaji borral - 2015.12.4-6.

 

Nagy Géza a lánglelkű szabolcsi hagyományőrző újabb nagy álma öltött testet e Szent Miklós napi rendezvény által. A magyar huszár és az orosz kozák hagyományőrzők találkozását szervezte meg Géza, nagyon is jövőbe mutató célokkal és eredményekkel.

A 18. században a tokaji borkereskedelmet felvirágoztató orosz borvásárló bizottság kapcsán látogatott Magyarországra a kozákok atamánja, aki 150 ezer vérbeli katona felett rendelkezik… A rendezvény jelentőségét mutatja, hogy jelen volt a magyarországi hadügyminiszter, Simicskó István is, aki majdnem30 ezer fős katonasággal, köztük 6670 fő civil alkalmazottal rendelkezik.

Az ünnepi menet a tokaji templom előtt.

Zsolnai Gábor és Szalka Balázs mögött

Stefanek Attila viszi a magyar zászlót.

Mögöttük a hagyományőrzők, a miniszter és az atamán.

 Oldalt Nagy Géza ötletgazda és főszervező.

A kozák hagyományok nagyon is élő mivoltát mutatja, hogy a hagyományos kozák harcművészet oktatása szerves részét képezi a nevelésnek. Az ide látogató néhány fős küldöttség is egy kadét iskolából érkezett. Az itteni polgárőrséghez, mezőőrséghez hasonló, de érdemi jogosítványokkal és képességekkel rendelkező helyi önvédelmi alakulatok biztosítják a lakosságot és a közvagyont, és ezekben az alakulatokban rendszerszerűen használják a lovasságot. Irigylésre méltó, itthon elképzelhetetlen helyzet, de könnyű nekik: ott van honvédelem és hazaszeretet, és konkrétan a hazájukkal szembeni pozitív elfogultság nem üldözött a közízléstelenséget hirdető média által. A kormány, mondjuk, ugyanúgy az orosz érdekeket képviseli, mint itt…

A program gerincét a hagyományőrző bemutatók és a tokaji bor adta. A részletes program, a nevekkel és a címekkel, itt olvasható:

http://www.tokaj-turizmus.hu/Magyar-Huszar-Orosz-Kozak-talalkozo-es-konferencia-Szent-Miklos-napi-Magyar-Orosz-Baratsag-Nap

Ahogy a programban is látszik, az előadásban a honfoglaláskori harcmodor és az Egyesületünk bemutatásával kaptunk szerepet, illetve Stefanek Attila, Egyesületünk oszlopos tagja, a 17. századi bajtársaival is szolgálatot teljesített.
Itt jegyezzük meg, hogy Attila az előző hétvégén, a Lovas Világkupa után megnyerte a hagyományőrzők szablyavívó bajnokságát.

 

Bemutató a UNIQA Lovas Világkupán - 2015.11.27.

 

Az ősz másik nagy próbatétele ugyancsak budapesti nagyrendezvényhez kötődik: az évek óta ilyentájt, a fedett Puskás stadionban megrendezett Lovas Világkupára hívtak, ami mostanában a UNIQA neve alatt fut, akik a tevékenységüknek megfelelően biztosították a rendezvény nevét, s gondolom költségeit.

A bemutató előtti perc

gyors fotója nyeregből

A kihívás abban állt, hogy 8, azaz nyolc percet gondoltak számunkra biztosítani a műsorban. Soha még ennyit nem készültünk bemutatóra: sok munkaóra beletelt, mire a 8 percet összeraktuk, olyan forgatókönyv született, ami percenkénti osztásban mutatta az eseményeket, a szereplők feladatait, s hozzá tartozó ismertető szöveget.

 

A nettó 8 percet bruttó 24 órával tudtuk megoldani, 2+2 irányból 9 lovat szállítottunk (3 karcagi, 2 nagykörűi, 3 Pomáz-Szentendre, 1 Biatorbágy)  1 kamion, 2 lószállító utánfutó, 4 személyautó mozgott 18 emberrel. Csütörtök este elindultunk, éjszaka néhány órát vártunk, s néhányat gyakoroltunk a Tattersal nevet viselő nemzetinek mondott lovardában a Keleti pályaudvar mellett, ahol a lovak szállása is volt. Reggel Szentendrére és Zuglóba mentek aludni a vidékiek, de ez nem tartott sokáig, hiszen 6 órakor már a Stadionnál vettük le a lovakat, hogy még meg tudjuk nekik mutatni a helyszínt. Délelőtt volt a műsor, a 2-3 órás show-ban rengeteg szereplő, mindenki pár percben, amit be is tartatott a rendezőség. Ez nem is esett jól a Barbi-univerzum lovasait megjelenítő fríz egyesületnek, pláne, hogy ingyen ajánlották fel produkciójukat. (Ebben a cikkben részletesebben.)

 

Az identitásunkat is erősítette a rendezvény:
tudjuk, hogy NEM ehhez a kultúrához tartozunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem kis feladat egy ilyen szűk helyen és időben ennyi csapatot koordinálni, a pakolás után még elhúzódott az adminisztráció, éppen sikerült utolérni Szolnokon a kamiont.

Néhány kép Venczel Zsolt oldaláról,itt.

Gyakorló hétvége a Kecskeri-pusztán - 2015.10.23-25.

 

 

Nemzeti ünnepünket a legméltóbban ünnepeltük, hogy hiszen aktív közösség-építő hétvégénk a valódi valóságban mintapéldája annak a programnak, amivel a nemzetet fel lehet építeni: a Természet valóságán állva alulról felfelé.

A CSapat számára fontos a rendszeres gyakorlás, úgyhogy tavasszal és ősszel szoktunk külön hétvégét szentelni a gyakorlásnak, ezért gyűltünk össze most is Egyesületünk központjában, a Bene-tanyán. Az időjárás is kedvező volt; a szokásos programot ezúttal leginkább Kiss Petivel gazdagítottuk, aki a Kassai lovasíjász iskola egyik legjobbjaként idén többször is csatlakozott bemutatónkhoz, és jól illeszkedik a csapatba, kivéve a lovasíjászatát, azon sokat kellene még csiszolni, ahogy mondom: LEcsiszolni, hogy egy szintre kerüljünk. Mi a nehezebb utat választottuk, és azzal próbálkoztunk, hogy segít minket felemelkedni; meg is fejtettem a titkát és a különbség okát: mi csak rendszeresen gyakorlunk, Ő pedig gyakran…

·         Péntek délután:              terepi lovaglás

·         Szombat délelőtt:           alaki lovaglás

·         Szombat délután:           lovasíjászat, és a fiatalok gyakorlása

·         Vasárnap délelőtt:         a bemutató egyéb elemeinek gyakorlása



Laci sportíjász húzása,

a bock nyergén elől van a kengyel, ezért nem tud kiállni az íjász.

A vessző bal oldalt fut ki, a következő hozzáfogva.

 

Péter ázsiai, hüvelykes húzása,

teljes feszítésben a vállhoz jön a kéz.

A vessző jobb oldalon fut ki, a következő befordítható. 

 

Dani ugyancsak történeti húzása,

a vessző ugyancsak jobb oldalon,

s a következőt a húzó kezében heggyel lefelé tartja.



A darvak húzása.

Október végén ennek is ideje van a pusztán.



Kiss Peti lazán -

Kassai stílusban és minőségben.

 

Házi versenyünk eredményének aktuális alakulása a táblázatban. (Ilyesmi akkreditációs versenyeket javasolnánk a Hagyományőrző Mozgalomban résztvevőknek…)

harcos		íjászat	kelevéz	dobott gyűrű	földről gyűrű
Sanyi	44	28	10	2	4
Péter	40	25	9	3	3
Attila	39	24	8 x b	2	5
Dani		20	-	-	-
Laci	34	20	7	3	4
Hunor	28	12	9	3	4
Bálint	24	11	9	1	3
Édua		5	-	-	-
Katica	16	4	8	2	2
Kiss Peti		89	10	2	3

 

 

Levente feltartott kézzel.

A segédeken mindig nagy a terhelés.





Hunor felszúrta...

Ezen kívül is volt sikeres dobása.

Emellett természetesen jókat ettünk (kecskepörkölt), beszélgettünk és fürdőztünk a híres karcagi fürdőben; de veszteségeket is illik feljegyezni a Krónikába: a tevékenységek felsorolásából bántóan hiányzik a mulatás (korábban azért beszélgetéseink után Sanyi citerázása mellett átvettük a népdalkincsünket), s humán erőforrásainkban is voltak hiányok. Lelki a gazdaságával, Zoli a térdével, Benedek az eséséből származó lelki sérülésével bajlódott, így nem tudtak jelen lenni; míg Dani és Édua egymással bajlódott, s Ági a kinyílt világával, amik miatt ők is némileg lecsúsztak a jelen levésről.

Attila hozta Bálint lovát is, KissPeti Daniét is, és Péter Nagykörűből 2 lovat Sanyi futójával, így összesen 14 ló gyakorolt (6 hozott + Sanyiék tanyájáról 8).

 

Megemlítendő, hogy a bejegyzést új fotósunk, Balogh Domokos képei illusztrálják. A képekre kattintva megnézhetők nagyban.



 



 

 

Bemutatók az OMÉK-on - szeptember 23-27.

Csapatunk meghívást kapott az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás lovas szakmai-szórakoztató műsorába. A 2 órás műsort a Magyar Lótenyésztők Országos Egyesülete állította össze, s minden nap déltől kínálták a közönségnek, a BNV területe mellett található Kincsem park pályáján. Végülis az eső miatt pénteken elmaradt a műsor, s szombaton a tenyészállatokat bemutató „B” pavilon kialakított bemutatóterére került át a műsor.

Számunkra külön érdekes volt így, mert a szabadtéri pályán 6-8 lóval, a fedett pályán 4 lóval csináltuk a bemutatót, egészen más körülmények között, de ettől eltekintve is kicsit minden nap mást kapott az egyébként nyilván változó közönség. (Már Herakleitosz is megmondta, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a bemuta-tóba…) Kifejezetten rövid, tíz perces programot kértek, de az első nap sikere után megkaptuk a 15 percet. A többi számhoz képest azért a mi programunk gazdagabb. Egy fellépő általában egy szeletét mutatja meg a lovas kultúrának; ilyen a fajtalovak, vagy a huszárok alaki lovaglásai (karusszel), a hintók, fogatok, csikósok, kaszkadőrök programja, míg a mi bemutatónkban 12 műsorszám kap helyet, az alakitól a különböző fegyvereken át a nomád játékokig.  

Szabadidőnkben bemutattuk a pányvázás hagyományát is. Meglepően tapasztaltuk, hogy volt olyan lovas, akit zavart ez, pedig a lovakat nem. Örülünk, hogy annyival is hozzájárulhattunk a Közönség emeléséhez, hogy láthatták, hogy a lovak milyen jól tűrik, hogy a zárt fűrészporos magánzárkájuk helyett a gyepen legelészhettek.  Nem annyira új, de nagyszerű fejlesztés a pányvakötél, hiszen úgy legelhet és mozoghat a ló, hogy közben kikerülhető, hiszen a kötél véges - és egyáltalán nem olyan hosszú, hogy a hazai lovas társadalom fehérnadrágos többsége ne tudná kiterjeszteni a szakmaiságát odáig. Szánalmas a rövidre kötött lovak látványa, s veszélyes is, hiszen beleakadni bele tud, de nincs esélye kilépni belőle. A hosszabb kötél kezelésére hamar megtanítható a ló - ezek szerint hamarabb, mint az emberek...

Megemlítendő, hogy nem csak a lovakat állítottuk ki a gyepre, hanem a karcagi jurtát is, amiben Katica fényképeit láthatta a közönség. A város nyomtatott ki a kazak- illetve a Kecskeri-pusztán készült képeiből, s mellette Tóth Albert kunhalmokról készült sorozatát Győrffy Sándorék mobil kunbabái vigyázták.

Az öt napos expedíciónk a Nagyvárosban a szokásosnál komolyabb szervezést és részvételt kívánt, nem is az idő, inkább az időjárás és a budapesti körülmények miatt, de sikerrel megoldotta a csapat az elmerülő helyszín által felmerülő feladatokat. Tartalékaink bevetése nélkül, 8 lóval, összesen 14-en fordultunk meg a rendezvényen; 8 ember volt lovas, s 8-an segédkeztek (ketten szerepeltek lovon és gyalog is).

 

 

 

Kunok III. világtalálkozója - 2015.09.13.

A világtalálkozót Kunszentmiklóson a helyi Iloncsuk szabadcsapat szervezte – legalábbis azt a terepi rendezvényt, aminek a város, stílszerűen keleti, szélén található szállás adott helyszínt. Szép nádtetős fa épület mellett nomád sátrak voltak felállítva, körülöttük történelmi viseletekbe öltözött kun hagyományőrzők találkoztak egymással, minthogy a világ nem annyira képviseltette magát. A családias hangulatú rendezvényen gyalogos kunok, végváriak és huszárok között lépett fel, majd vágtázott fel-alá csapatunk, tulajdonképpen fejvesztve – minthogy csapatunk fejét, Bene Sándor kapitányt nélkülöznünk kellett, mert épp a növendék bikáinak a leadásával őrizte a hagyományt. Így nem ő lett az első helyezett az ügyességi versenyen, de az első 3 helyet így is megszereztük - és egy kivételével a többit is…





Laciban megcsillant az ébredő erő.

Fénykardja előtt Benedek imádkozik;

a háttérben a frissen avatott kunbaba

avatott szemlélő a helyzet magaslatán.

 A bemutatónkon nem volt fejetlenség, bár a lovainknak a szokott ellenségeken kívül az óriásszúnyognak álcázott kamera-drónnal is meg kellett küzdeniük - legalábbis szellemileg. Domokos rengeteg fényképet csinált, amiket a képre kattintva lehet végignézni. A képek magunkért beszélnek, de ha már beszámoló, álljanak itt számok is: 6 lóval és 4 gyalogossal tartottunk egy bemutatót.

A rendezvény legjobbja Vajda Rudolf (pontos címe szerint Vajda Rudi) volt, hiszen a program rendezése és levezénylése során a lovas szakmai és katonai erényei mellett a humoros, könnyed, de pontos közvetítésével kimagaslott az egyébként nem gyenge mezőnyből.

Kisvárdai vígasságok - 2015.09.4-5.

 

Nagy(lelkű) Géza idén is nagy rendezvényt álmodott Kisvárdára, melynek plakátjára Éduát tette.

A részletes program itt olvasható.
És az élményekről  a Kisvárdai Vigasságok FB oldala nyújt részletes tájékoztatást. 

A mi csapatunk kétszer tartott bemutatót, s megnyitottuk a gyalogosok csatajelenetét, és részt vettünk a vadászati módok bemutatásában.

 

 

 

Pénzfelkapás Asztanában

 

 

 

Augusztus-szeptember fordulóján kapitányunk, Bene Sándor,  a "Tenge Ilu" versenyre kiutazó kis csapatban teljesített szolgálatot,. A küldetésről részletes beszámoló jelent meg a Karcagi Hirmondó 6. oldalán,  a teljes riport itt megnyitható (képpel).

 

 

 

 

Víz és tűz - augusztus 20. Gyulán

 

A végvári vitéz kolléga
végig moccanás nélkül
biztosította a helyszínt. 

Augusztus 20-ra Gyulára kaptunk meghívót. A kis terület, és a nagy távolság miatt csak a Tiszai-szárny vett részt a portyában, aminek nemhogy a sikerét, de a létét is veszélyeztette az előző napok esős időjárása. Esőben indultunk külön Nagykörűből és Karcagról, és végig az úton esett az eső. Gyulán azonban már nem esett, s a bemutató helyszíneként kiszemelt füves terület se volt annyira felázva, hogy ne tudtunk volna megtartani egy jó bemutatót. Patinás környezetet biztosított a híres vár és a szép park, valamint az igényes rendezvény, vásár. A bemutatónk alatt a helyszín biztosítását egy helyi végvári vitézre bíztuk, aki végig szépen helyt állt.

A bal szélen látható a gyep
- nem lett volna elég hely 6 lovasnak.

A bemutatóról nincs fényképünk, mert éppen mindannyiónk a bemutatóval volt elfoglalva, de íme itt a program plakátja, s alább az esti tűzijáték, amire ott maradtunk - inkább a Sebő-együttes koncertje, mint a lövöldözés miatt. A Sebő-együttes nagyszerű volt, s az is ahogy a lovak reagáltak a tűzijátékra - edzés léleknek s testnek.

 

 

 

A lovaink nagy taktikai fegyelemről téve tanúbizonyságot,
nem avatkoztak be a vár ostromába.

 

 

 

Ősök Napja a Hőség Hétvégéjén

 

Nagy csapattal vettünk részt az idei bugaci rendezvényen: a régebbi és újabb aktív tagok közül csak Éduát kellett nélkülöznünk, valamint a segédcsapataink és a hátteret adó alakulataink is jól alakultak.

Péntek délután több hullámban érkezve elfoglaltuk a szokott táborhelyünket - kicsit távolabb a nyüzsgéstől, s közelebb a küzdőtérhez. Igyekeztünk minél több programban részt venni; a pénteki első próbától kezdve összesen nyolcszor nyergeltek a csapat legaktívabb tagjai, ill. akik jobban helyt álltak a hőség elleni küzdelemben. A küzdőtér a legnehezebb kihívások elé a legbékésebb programon, a seregszemlén állította a résztvevőket, hiszen a déli órákra tették ezt a másfél órás programot a szervezők. Persze állóképességi gyakorlatnak jó, de az őseink azért ennél jobban alkalmazkodtak a környezeti feltételekhez. Javasoljuk továbbá, hogy a magyar tudáshoz jobban illő banderiális rendszerben legyenek ezen szemlék, ami a tizedes SZERveződés SZERint jobban irányíthatóvá, átláthatóbbá, SZERvezetebbé tenné a lovas hagyományőrző közösséget. (A SZERvezőknek nem a "tömeggel" kellene beszélniük, csak a csapatok vezetőivel, akik FELELnének az embereikért /embereiknek...) Persze jó lenne egy olyan rendezvény, ahol minden létező magyar hagyományőrző csapat megjelenik, és megmutatja magát egymásnak és a közönségnek, néző és nézett így alkotna egy közösséget. A dísz-alakzatok mellett, a csapatok bemutatókban "JELentenének" a gyakorlati tevékenységeikről, és játszanának-versengenének egymás között. Tehát a Nagy Közös Felvonulás, a Seregszemle mellett a csapatok harci bemutatói, ill. különféle bemutató értékű versenyek tennék tartalmassá, országos nagy szakmai eseménnyé a rendezvényt.

Ha ez még nem is valósult meg idén, azért elmondhatjuk, hogy jól szervezett, jó hangulatú, tartalmas rendezvény volt az Ősök Napja.

A "Pusztai Róka" csapata összesen végülis 15 lovat, vagyis lovas harcost, adott a rendezvényhez, hiszen a Jászsági Köböre Válogatott 2 tagja és Kiss Péter a Kassai iskola élharcosa is csatlakozott a szerepléseinkhez.

A Seregszemle mellett részt vettünk a "Keleti vihar" ütközeteiben és a csak bemutatónyi időt kapott "Puszták Népe" viadalban, a nyereg nélküli lovasbirkózást az ifjúsági tagozatunk által láthatta a közönség,  a Köböre összecsapást megnyerte csapatunk, s a "Pusztavágta" gyorsasági versenyben is elértünk helyezést. A saját bemutatónkat a legnagyobb csapatként 10 lovassal tartottuk meg, de nemcsak a küzdőtéren teljesítettünk szolgálatot: Bene Sanyi citerája körül megtelt a nagy étkező-sátor péntek este.

További képek a fészbuk oldalunkon,  Katica képei itt, Réka képei itt nézhetőek (talán a legjobb sorozatok mostanában a bemutatónkról).
 

 

 

Dinnye Fesztivál

Augusztus első napján, Csányban tartottunk kis bemutatót a Dinnye Fesztiválon. Négy lovassal és négy segéddel ment a Tiszai-szárny a küldetésre, ami tulajdonképpen taktikai hiba volt – mármint a Dunaiaknak közelebb lett volna. Az Alföld térszerkezete miatt körülményes a lovaink szállítása errefelé - egy hónapon belül harmadjára. Nagykörűből 2 ló 6:40-kor szállt be a taxiba, aztán Karcagon is kettő, de mire a Tiszai-alföld elvarázsolt úthálózatán átvágtuk magunkat Csányig, 11 óra lett. (Pl. nehezen jutottunk át Hevesen: a hevünket visszavetette, hogy a Délről érkező utakon nem volt tájékoztatás arról, hogy mit-hogyan zártak le az útépítések kapcsán. Ráadásul Csány Dél felől csak helikopterrel közelíthető meg, ha a földön akartunk maradni, akkor a földútat kellett használnunk Jászárokszállás felől (így végülis 170 km-esre rövidítettük az utat…)

Mindenesetre nem maradt idő akklimatizációra, úgyhogy nekem a Sárkány nem volt olyan Bátor, de szerencsére az új ló akkor is látványos, ha messziről kerüli az ellenfelet... A rendezvény annyira körbevette a harcteret, hogy az íjászatból csak a nyílzáport mutattuk meg, nehogy túl közelről nézze meg a közönség egy-egy szerencsésebb tagja a magyarok nyilait. Helytállásunkat a helyi betyárokból Kornél és Lucifer segítette a köbörében, de még így is sikerült Ágit elrabolni. A hazafelé út így valamivel egyszerűsödött.

A bemutatónk után megtekintettük a Langaléta Garabonciások nagyszerű lovas bemutatóját is.

 

Magyar Vár tábor

Idén, július 21. és 25. között, immár 12. alkalommal zajlott le a Magyar Vár Tábor Pomázon. A tábor programját számos esemény tette gazdaggá, amelyek között ott volt a szombat délutáni lovasbemutató, illetve viadal is.

A bemutatóban 3 lovasunk, Stefanek Csenge, Stefanek Attila és Leidinger Dániel vettek részt, köböre játékra kiegészülve Puss Krisztián barátunkkal.

 

Bár apró hibák előjöttek, összességében egy jó hangulatú és a közönségnek tetsző bemutatót tartottunk (erre utalhat az is, hogy több, a határon túlról érkező tánc- és hagyományőrző csoporttól kaptunk meghívást).

 

A bemutató végén egy rögtönzött lovasbirkózó versenyre került sor, amely a tánccsoportok közötti, immár hagyományos vetélkedő egyik része volt. A lovasbirkózó verseny győztese Leidinger Dömötör lett, aki a Magyar vár csapatát képviselte (a teljes vetélkedőt egyébkén - immár 4. alkalommal - a Szabédi (Mezőség) táncosok csapata hozta el.)

Bemutató a Jász világtalálkozón – 2015.07.18.

Idén Jászalsószentgyörgyön rendezték a Jászok világtalálkozóját, amire újfent meghívót kaptunk, hogy bemutatónkkal gazdagítsuk a lovas programokat. Nagyszerű helyszín volt a Zagyva ártere, ahol a hatalmas fák védelmet ígértek a tomboló hőség elől. A mi pusztai bemutatónk viszont nagy tisztást igényel, úgyhogy igencsak igénybe vette a csapatot a kitűzött délutáni időpont, és az 1 órás csúszás, az egyébként nagyszerűen szervezett rendezvényen. A focipályán kaptunk helyet, ami a legjobb terep a bemutató számára: sima talaj, gondozott gyep, meglévő kordonnal határolt téglalap alakú tér.

6 lóval szerepeltünk, Kara és Remény Attila futóján jött a Dunai hadtestből, a Tiszaiakat ugyancsak Attila szállította (de a Nagyobbik): Karcagról Szilaj és Csillag (Gülszári betegszabadságon), Nagykörűből Sólyom és az újonc Bátor Sárkány, akikkel a Balogh-fiúk kilovagoltak a Surjáni benzinkútig.

Hazafelé ugyancsak nem értük el a 7-kor bezáró kompot, úgyhogy meg tudtuk ismételni a Tisza-átúszást, s a múlt heti tanulságokhoz csak néhány finomabb társult. Kiderült, hogy kötőfékkel sem tudtam a lovat irányítani a vízben, viszont az átúszásnál ez felesleges. Talán nem jókedvükből, de erőltetés és megerőltetés nélkül, a sodrásra rátartva úsztak át a lovak, mert az ismert helyüket célozták meg, és a merőlegeshez képest is feljebb, a kikötött komp sodrás felőli oldalán érkeztek meg. Persze jócskán világos volt még, és eleve nem a köves szakaszon, hanem a természetes fövenyen indultam neki.

Előadás a Baranta edzőtáborban - 2015.07.14.

Nagy várakozással voltam a Baranta Országos Edzőtáborába való meghívásom miatt, mert jónak tartom és becsülöm, amit csinál, ill. felmutat a baranta a mai kis, és egyre kisebbé váló Magyarországon. A CSapat is tagja a Baranta szövetségnek, legalábbis Dani részt szokott venni az éves közgyűlésen - bár nem gondoljuk, hogy mi lovas barantát csinálnánk, az komolyabb odaadást jelentene, de tulajdonképpen, ha már annyit-úgy foglalkozna az átlagpolgár a lóval, lovasharccal, ill. magyar kultúrával-életmóddal, amennyit-amennyire mi csináljuk, azért nagyobb lenne az Ország...

A szemléletről és a szakmai alapokról beszéltem az előadáson, 'Ember és Tisza - együttműködés vagy ellenműködés' címmel, ami a normális-fenntartható élethez kell(ene) a Tiszai-alföldön - és a barantások jól fogadták, pedig 5 óra gyakorlati foglalkozás után és az ebéd előtt volt a szeánsz.

Nagyon érdekes volt belekóstolni az edzésekbe is, a fiaim, Benedek és Domokos délelőtt a fokos-vívásba, délután egy hadvezetési gyakorlatba kapcsolódhadtak bele.

bejegyezte: Balogh Péter