Csapatunk meghívást kapott az
Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás lovas szakmai-szórakoztató
műsorába. A 2 órás műsort a Magyar Lótenyésztők Országos Egyesülete állította
össze, s minden nap déltől kínálták a közönségnek, a BNV területe mellett
található Kincsem park pályáján. Végülis az eső miatt pénteken elmaradt a
műsor, s szombaton a tenyészállatokat bemutató „B” pavilon kialakított
bemutatóterére került át a műsor.
Számunkra külön érdekes volt így,
mert a szabadtéri pályán 6-8 lóval, a fedett pályán 4 lóval csináltuk a
bemutatót, egészen más körülmények között, de ettől eltekintve is kicsit minden
nap mást kapott az egyébként nyilván változó közönség. (Már Herakleitosz is
megmondta, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a bemuta-tóba…) Kifejezetten
rövid, tíz perces programot kértek, de az első nap sikere után megkaptuk a 15
percet. A többi számhoz képest azért a mi programunk gazdagabb. Egy fellépő általában
egy szeletét mutatja meg a lovas kultúrának; ilyen a fajtalovak, vagy a
huszárok alaki lovaglásai (karusszel), a hintók, fogatok, csikósok, kaszkadőrök
programja, míg a mi bemutatónkban 12 műsorszám kap helyet, az alakitól a
különböző fegyvereken át a nomád játékokig.
Szabadidőnkben bemutattuk a
pányvázás hagyományát is. Meglepően tapasztaltuk, hogy volt olyan lovas, akit zavart ez, pedig a lovakat nem. Örülünk, hogy annyival is hozzájárulhattunk a Közönség emeléséhez, hogy láthatták, hogy a lovak milyen jól tűrik, hogy a zárt fűrészporos
magánzárkájuk helyett a gyepen legelészhettek. Nem annyira új, de nagyszerű
fejlesztés a pányvakötél, hiszen úgy legelhet és mozoghat a ló, hogy közben kikerülhető, hiszen a kötél véges - és egyáltalán nem olyan hosszú, hogy a hazai lovas társadalom fehérnadrágos
többsége ne tudná kiterjeszteni a szakmaiságát odáig. Szánalmas a rövidre kötött lovak látványa, s veszélyes is, hiszen beleakadni bele tud, de nincs esélye kilépni belőle. A hosszabb kötél kezelésére hamar megtanítható a ló - ezek szerint hamarabb, mint az emberek...
Megemlítendő, hogy nem csak a
lovakat állítottuk ki a gyepre, hanem a karcagi jurtát is, amiben Katica fényképeit
láthatta a közönség. A város nyomtatott ki a kazak- illetve a Kecskeri-pusztán
készült képeiből, s mellette Tóth Albert kunhalmokról készült sorozatát Győrffy
Sándorék mobil kunbabái vigyázták.
Az öt napos expedíciónk a
Nagyvárosban a szokásosnál komolyabb szervezést és részvételt kívánt, nem is az
idő, inkább az időjárás és a budapesti körülmények miatt, de sikerrel
megoldotta a csapat az elmerülő helyszín által felmerülő feladatokat. Tartalékaink bevetése nélkül, 8 lóval, összesen 14-en fordultunk meg a rendezvényen; 8 ember volt lovas, s 8-an segédkeztek (ketten szerepeltek lovon és gyalog is).
