Egyik kedves programunk a jászkiséri barátaink által
szervezett lovasnap, de nagy sajnálatunkra megint csak töredékesen tudtunk
részt venni a nagyszerű rendezvényen. A bemutató után maradtunk az ügyességi
versenyen, de az eltolódó kezdés miatt már előre kértük magunkat, és aztán
kapkodva felpakoltuk a lovakat és nem maradtunk az esti bálra, ahová pedig a Szeredás
zenekart fogadták meg. Sanyi Katicáét, s Ő a KisKatica parancsát követte a sürgős
indulással, de számomra nincs mentség, hogy nem fogadtam el a lovaim meghívását
Borda Pistáékhoz.
Jászkisér ugyan nehezen megközelíthető számunkra, és ha nem
vállaljuk a sivatagi átlovaglást, akkor Nagykörűből komppal megyünk a
teherautóhoz, amin Kisérig Karcagon keresztül 3 óra rázkódást kell a lovaknak
túlélniük – hiszen ezek az alföldi összekötő utak nagyon rossz állapotban
vannak.
Most hazafelé büntetésképp még átúsztam a lovakért, és
vissza velük. Súlyosbító körülménynek számított a 2 ló (úgy hogy az egyikkel
még nem úsztam), hogy idén még nem mentem így, és hogy 11 óra elmúlt, délután.
