Szezon kezdeteként össze szoktunk
gyűlni egy gyakorló hétvégére. Ezúttal a Dunai szárny új támaszpontján,
Attiláék éppen belakott tanyáján találkoztunk, hogy közösen csiszoljunk lovas
tudásunkon, különös tekintettel a különösen alacsony ugratási képességeink
emelésére.
A Tiszai-alföldről pénteken
érkezett a töredékes küldöttség, Édua, Ági, Áron és Laci betegség miatt nem
jöttek. (Szerencsére csak Laci baja nehezebben gyógyuló, minthogy nem érzi,
hogy neki csiszolódni kellene…)
Sanyi hozta az új lovát,
Gülszári fia Huncutot és Borussal volt Katica. Péter Bátor Sárkányát ezúttal
kisfutóval húzta fel Nagy Attila kamionsofőr és lovasedző. A szombati edzéseket
Attila tartotta, egyszerre 8-9 ló és lovas volt a pályán; délelőtt az idősebbek,
délután a fiatalabbak, illetve Vígh Zoli ügyességi pályáján is átszűrtük
magunkat. A gyalogos időket a tanyán némi tereprendezéssel igyekeztük hasznossá
tenni.
Vasárnap Balogh Zoltán helyi
lovasedző tartotta a foglalkozásokat, s a hétvége végére többnyire mindenki stabilan
teljesítette a 80 cm-es magasságot. Fejlődésünket mutatja még, hogy Daninak 3
lova szerepelt az oktatásban (Kara, Harcos, Batu kán).
Megjegyzendő még, hogy láthattuk
a Lelkes utódot is (Lelkes Marci), hogy Hunor biciklivel érkezett Pestről, és hogy
szombat este fürdős program is volt Leányfaluban. Szombaton délben karcagi rackabárányok
(raguleves és sült formájukban), vasárnap hazai pincepörkölt egészítette
teljessé a programot.
