Szent
György napja és a Karcagi Május Elseje alkalmából jól kihajtottuk magunkat a
frissen kihajtott tájba. Idei tavaszi lovastúránk az elmúlt évekhez képest
kisebb létszám mellett zajlott le – legalábbis ami a lovasok számát illeti.
 |
Egy körben a csapat a Horányi rév előtt.
|
A
túra Pomázról indult, célja pedig a Karcag határában található Bene-tanya
(Egyesületük központja) volt, ahol csapatunk hétvégi edzőtábort tartott,
illetve vasárnap a karcagi majális hagyományőrző lovas programjait bonyolította
le. Csapatunk egy része tehát – összekötve a kellemest a hasznossal – a lovak
szállítását lábon oldotta meg.
Összesen
6 ló vett részt a túrán, amelyeken az első két napban 4, a harmadik és negyedik
napon 3 lovas osztozott. Balogh Péter a legutóbbi szentendrei találkozó
alkalmával ott hagyta Bátort és új szerzeményét Szellőt. E két lovon első két
nap Péter és fia Benedek osztoztak, a 3. naptól Péter vezette Szellőt. Sulyok
Jocó barátunk jött saját lován, Pajkoson, vezetve Lelki lovát, Szikrát (rá a
hétvégi programokon volt szükség), Leidinger Dani pedig hozta Karát és Harcost.
Az eredeti elképzelés szerint Karán Puss Krisztián barátunk jött volna, de ő
sajnos egészségi okok miatt végül nem tudott a csapattal tartani.
 |
Dani és Jocó örülnek,
hogy végre bejutottak a Gödöllői Egyetemre.
|
Az
első nap a legnehezebb a túrán, hiszen nehezen enged a civilizáció. Különösen hatékony
ebben a budapesti agglomeráció, ráadásul Péternek megvan az a rossz szokása,
hogy szeret új utakat feltárni. Így csúnya, érdekes, de nem hatékony utakon
végül bejutottunk a Gödöllői Egyetemre, de csak a bolt mögé. Innen a gödőllői
(egyik) Rózsadombon keresztül a többi szögesdrótos hegy felé vettük az irányt, s
jól is haladtunk volna, ha a Szabad Természetet nem lenne be(vad)hálózva a vad-
és erdőgazdálkodás által. Azt gondoljuk, hogy legalább a jelzett turistautak
átjárhatóságát azért illene biztosítani ebben az akadálymentesítéstől is hangos
világban. Így a nettó 60 km-es távot nem csak az enyhe eső tette emlékezetessé,
és a ránk erőltetett útvonal-fejlesztések és kerülők miatt csak a sötét beállta
előtt 1 perccel, de azért mégiscsak hátulról sikerült behatolni a galgahévízi ökofaluba,
ahol Dani öccse épített irigylésre méltó eredménnyel házat. Leidinger Árpival a
faluban lakó Balla Zoltán barátunk és Botond fia is vártak már, így heten
költöttük el a vacsorát.
 |
A második nap a pihenésé - a Galga mentén.
|
Második
nap szép időre ébredtünk, a reggeli fagy nem tett kárt a lovakban. A szép időhöz
rövidebb táv társult, hiszen csak Jászágóig, Fehér Kornél barátunk tanyájáig
ment a társaság, a Galga mentén, a pusztamonostori vasútállomás érintésével,
ahol Benedek vonatra szállt, ugyanis most neki csak ennyi idő adatott a valóságot
tanulni: másnap már iskolába ment…
 |
A harmadik nap Kornéllal és esővel indult.
|
Harmadik
nap Kornél elkísérte a csapatot Jászdózsáig, ahol megkóstoltuk a kiváló helyi főzésű
sört. A túra és a csapat nagyszerűségére jellemző, hogy ázottabban érkeztünk,
mint ahogy tovább indultunk. Nehéz szívvel, de elbúcsúztunk Kornéltól és a
nagyszerű házi sörtől, majd folytattuk utunkat Jászapátit érintve Jásziványon és
Pélyen keresztül, a Hevesi Füves (és lovas) Puszták világvége Tájvédelmi Körzet
érintésével, egészen míg ránk nem
sötétedett. Szállásunk aznap a Hanyi-érből
csinált csatorna mellett található egykori gátőrház romjai között volt, illetve
lett. Az egész napos nedves idő folytán a lovak letétele kapcsán a magas fűben
az eddig szárazon maradt részeink is átáztak, így az éjszakát vizes borogatásban
töltöttük – borozgatás helyett. A romok között fellelhető faanyagból hamar
tüzet raktunk, és a hosszú éjszakához készülve lapra szereltünk egy kiszáradt
almafát. A pihenés intenzitását jelzi, hogy kétszer lett újragyújtva a tűz az
éjszaka folyamán, ami bár sokat javított a hangulatunkon, inkább füstös volt,
mint meleg, úgyhogy a hajnali fagy hamar talpra állította a csapatot.
 |
Az ott a falon a reklám helye.
Ekkor láttuk utoljára Kornélt.
|
 |
Ahogy a hegyekben a kerítések, úgy az Alföldön a csatornák
teszik nehézzé a haladást. A Jászsági-főcsatornán
a vasút hídjáig kell kerülni.
|
 |
Alföldi találkozások
- puszta és távvezeték a csatorna gátján.
(Ez 4 szó, amiből 3 csúnya...
Két szép ló a fényképész alatt /mögött.)
|
A
negyedik nap korai indulása indokolt is volt, hiszen estére Budapestre akartunk
érni – a karcagi Kecskeri-puszta érintésével; s még 10 km-re voltunk
Kiskörétől. De mivel a 6 lovat a 3 ember elengedett kézzel szereli, úgyhogy
ketten az ismert úton visszafelé vették az irányt, felnyergelve, de lovas
nélkül, így az első 10 km teljesítése után még csak az indulásnál tartottunk. A
hátralévő 55-60 km-t így viszonylag erőltetett tempóban kellett megtennünk. Nem
is maradt el a jutalom, és ennek a büntetése a nap végén: Sanyi, Katica és Áron
elénk lovagolt, és remek szilvapálinkával, valamint finom borral fogadta a
megfáradt csapatot. A gondot csak az jelentette, hogy az egész napos koplalás,
illetve az előző éjszakai 1,5 órás alvás (füstben fekvés) hatására igen hamar
győzött a pálinka. Így a vonatút viszonylag hamar telt (talán a kényelmetlen
ülések és a kupéban terjengő füstös szag sem volt annyira zavaró – számunkra),
de a TVT, a Túrából Visszatérés Törése, a szokottnál is erősebben hatott a
Budapest szívtelen szívében magukhoz térő csapatra. Daninak másnap vizsgája volt, Jocónak
gazdasága, s Péternek kimerültsége, amiből este autóval – immár kiegészülve a
csapat többi tagjával – jöttek vissza a Karcagra a hétvégi programokban való
részvétel céljából.
Lovasaink
a nettó 200 km-es távot, három hosszabb és egy rövidebb nap alatt tették meg,
eddig nem járt úton, az eredeti koncepció szerint, kisebb veszteségekkel s nagy
élményekkel. Az 50 km-es napi átlag így a szezon elején elég is volt a
lovaknak. (Leidinger Dani csapattársunk tavaly szeptemberben a Pomáz-Karcag
utat egy másik, 220 km hosszú útvonalon, 3 nap alatt tette meg. Igaz, neki
akkor sokkal komolyabb motivációja volt, mint mostani túrázó csapatnak.)
 |
| A képekre kattintva megnyílnak nagyban. A teljes képdokumentáció még feldolgozás alatt. |
