A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zarándoklat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zarándoklat. Összes bejegyzés megjelenítése

Beszámoló a közép-ázsiai portyáról

 
Csapatunk két lovasa – Stefanek Attila és Leidinger Dániel – augusztus 23. és szeptember 12. között, a Magyar-Turán Alapítvány által szervezett válogatott tagjaként, Kazahsztánban és Kirgizisztánban járt.
A magyar küldöttség két egymást követő rendezvényre volt hivatalos. – Augusztus 27-28-án a Kazahsztáni Talgar városa mellett rendezték meg az “Ulu Dala Ruhy”, azaz a “Nagy Sztyeppe Gyermekei” elnevezésű fesztivált, amelyen a csapat tagjai lovas harci bemutatót tartottak. Ezt követően szeptember 3. és szeptember 8. között zajlott Kirgizisztánban a 2. Nomád Világjátékok, amelyen a csapat lovasai szintén bemutatót tartottak, illetve a magyar küldöttség tagjai különböző sportversenyeken vettek részt. A nagy távolság miatt a csapat nem vitt lovakat, hanem mindkét helyszínen helyi lovakkal dolgozott.
Az “Ulu Dala Ruhy” ünnepet egy Talgar város határában található fennsíkon tartották, ahol egyik irányba a végtelen sztyeppe, másik irányba az Alatau-hegység 3-4 ezer méteres csúcsai voltak láthatók. A lenyűgöző természeti környezet mellett számos jurta, kiállító sátor, egy színpad, és az ott zajló számos program színesítette a rendezvényt. A lovas bemutatót tartó csapat dolga nem volt könnyű, mert a helyben kapott lovak lovas harc/lovas íjászat szempontjából képzetlenek voltak. További nehézséget jelentett, hogy mind a lovasok, mind pedig a gyalogos segédek különböző csapatokból valók voltak, így végső soron egy mindenki számára új koreográfiát kellett begyakorolni, amire mindössze fél nap állt rendelkezésre. Mindezt tetézte, hogy a szombati bemutatót követően, vasárnapra nem pont ugyanazokat a lovakat kaptuk meg, amelyekkel előtte összegyakoroltunk. Ennek ellenére a második napra egy egészen színvonalas bemutatót sikerült összehoznia a csapatnak. A rendezvényen való szereplésünket sikeresnek könyvelték el maguk a szervezők is.
A Nomád Világjátékok eseményeinek két helyszín az Issyk kul-tó partján fekvő Cholpon Ata városa, valamint a Kircsin-szorosban több-száz jurtával kialakított tábor adott otthont. A csapat szállása a két helyszín között félúton, az Issyk kul-tó partján volt. Ottlétünket többek között a szálláshely melletti homokos strand, a kellemesen meleg időjárás, a tó hűs vize, valamint a túlsó parton emelkedő, hóval fedett 5-6 ezer méteres hegycsúcsok látványa tette felejthetetlenné.
A megnyitóünnepség helyszíne a Cholpon Atában újonnan felépített stadion volt, ahol résztvevő nemzetek sorában a magyar csapat nagy része is felvonult. (Ide kattintva látható egy tudósítás, a magyar csapat 1:25:15 - 1:26:20 között.) A megnyitót követő napon a Kircsin-szorosban felállított táborban is lezajlott egy nyitóünnepség, amelyen a hazai kirgíz csapat, valamint a türkmén trükklovasok mellett, a magyar lovascsapat tartott bemutatót.(Itt egy kis ízelítő látható, de sok egyéb tudósítás is elérhető.) A helyben kapott lovakkal az előző napon mindössze néhány óra gyakorlásra volt lehetőség, ráadásul több lovasnak lovat kellett cserélnie, mert a lovak egy része félt a fegyverektől és a céltáblaként használt pajzsoktól (s hosszas szervezést igényelt az is, hogy a másnapi bemutatóra ugyanazokat a lovakat kapjuk meg, amikkel gyakoroltunk). A csapatra nagy nyomás nehezedett, ugyanis harmadikként kellett bemutatót tartani, közvetlenül a közönséget teljesen lenyűgöző türkmén lovasok után. Minden nehézség ellenére, a csapat színvonalas bemutatót tartott, kivívva a közönség őszinte elismerését. (Az ünnepségen – akárcsak az előző napi megnyitón – jelen volt egyébként Steven Segal, amerikai színész, harcművész is, mint a rendezvény díszvendége.) 
Íme a magyar lovas csapat a Nomád Világjátékok egyik helyszínén: (balról jobbra: Stefanek Attila, Vermes István, Vermes Balázs, Leidinger Dániel, Kiss Péter) (Fényképezte: Erasimus Zsuzsanna)
 

A sikeres bemutatót követő napokban a csapat tagjai különböző sportversenyeken (kis ízelítő itt nézhető) vettek részt (övbirkózásban, gyalogos és lovas íjászatban, lovas birkózásban, valamint mangalában – ez utóbbi egy logikai játék), amelyeken több érmet is sikerült elhozni.
Csapatunkból Stefanek Attila lovas birkózásban (-70 kg), Leidinger Dániel lovas birkózásban (-90 kg) és lovas íjászatban indult. (Mivel országonként korlátozott volt a nevezhető versenyzők száma, Attila nem tudott elindulni lovas íjászatban.)
A lovas íjászat selejtezői szeptember 5-6-án zajlottak, ahonnan 3 magyar versenyző – Vermes István, Vermes Balázs és Kiss Péter – kvalifikálta magát a döntőbe. A pontszámok alapján, a másik két magyar induló, Leidinger Dániel és Fehér József is bőven belefért volna a döntős csapatba (több pontot lőttek, mint a döntőbe bejutott, mongol, kazah, kirgiz, vagy török versenyzők nagy része), viszont a versenyszabály országonként csak 3-3 versenyzőt engedett a döntőbe. A szeptember 7-i döntőt végül Vermes István nyerte egy kirgiz versenyző előtt. Vermes Balázs 3., Kiss Péter a 4. helyezett lett (Kiss Péter szereplésére rányomta bélyegét, hogy a próbakörben bukott a lovával, ami számára sérülést, íja számár eldeformálódást eredményezett. – Péter egyébként előző nap a legmagasabb pontszámmal jutott a döntőbe.).
Szeptember 7-én zajlott a lovas birkózás is. Míg az íjász versenyek a Kircsin-szorosban felépített tábor mellett voltak, addig a lovas birkózásnak – a csirirt és a köböre mellett – a Cholpon Atában felépített stadion adott otthont. Lovasainknak lenyűgöző élményt jelentett e helyszínen birkózni. Mivel az ázsiai lovas birkózás (kirgizül: er enish) szabályai jelentősen eltérnek az általunk gyakorolt lovas birkózástól, lovasainknak nehéz dolguk volt. A körülményeket némileg nehezítette, hogy Leidinger Dani előző nap lebetegedett, s ráadásul rögtön kifogta a 3. helyen végzett kínai (mongol) versenyzőt; Stefanek Attila ellenfele, pedig meglehetősen sportszerűtlenül, rögtön a kézfogással megpróbálta lerántani őt a nyeregből. A nehezítő körülmények ellenére elmondhatjuk, hogy lovasaink derekasan helytálltak. Bár egyikük sem jutott tovább, csak kemény küzdelmek árán tudták őket legyőzni.
A Magyar-Turán Alapítvány által delegált válogatott csapat összesen 1 arany és 4 bronzérmet szerzett. Aranyérmes lett lovas íjászatban Vermes István; bronzérmesek lovas íjászatban Vermes Balázs, távlövésben Szabó József, övbirkózásban Hagyó Gábor és Tóth Róbert.
A bemutatók és versenyek mellett a küldöttség tagjai számos látogatáson, kiránduláson vettek részt (Kazahsztán és Kirgizisztán területén egyaránt). Jártunk egy híres sassal vadászó családnál, megnéztük a Sharin-kanyont, jártunk Chimbulak hegyén 3200 méter magasan, láttunk több-ezer éves aranyleleteket és sziklarajzokat, jártunk múzeumi kiállításokon, valamint kilátogattunk a Kurgán-fennsíkra, ahol a Kazahsztán egyik jelképének számító „aranyember” sírját is megtalálták.
Ezúton is köszönjük a meghívást, és a gazdag programot a Magyar-Turán Alapítványnak! Megtiszteltetés számunkra, hogy a magyar küldöttség öt lovasából kettőt a „Pusztai Róka” Egyesület adhatott.
Pomáz, 2016. Földanya hava 15.
Leidinger Dániel
 
    
 
 

Huszár – Kozák találkozó tokaji borral - 2015.12.4-6.

 
Nagy Géza a lánglelkű szabolcsi hagyományőrző újabb nagy álma öltött testet e Szent Miklós napi rendezvény által. A magyar huszár és az orosz kozák hagyományőrzők találkozását szervezte meg Géza, nagyon is jövőbe mutató célokkal és eredményekkel.
A 18. században a tokaji borkereskedelmet felvirágoztató orosz borvásárló bizottság kapcsán látogatott Magyarországra a kozákok atamánja, aki 150 ezer vérbeli katona felett rendelkezik… A rendezvény jelentőségét mutatja, hogy jelen volt a magyarországi hadügyminiszter, Simicskó István is, aki majdnem30 ezer fős katonasággal, köztük 6670 fő civil alkalmazottal rendelkezik.
Az ünnepi menet a tokaji templom előtt.
Zsolnai Gábor és Szalka Balázs mögött
Stefanek Attila viszi a magyar zászlót.
Mögöttük a hagyományőrzők, a miniszter és az atamán.
 Oldalt Nagy Géza ötletgazda és főszervező.
A kozák hagyományok nagyon is élő mivoltát mutatja, hogy a hagyományos kozák harcművészet oktatása szerves részét képezi a nevelésnek. Az ide látogató néhány fős küldöttség is egy kadét iskolából érkezett. Az itteni polgárőrséghez, mezőőrséghez hasonló, de érdemi jogosítványokkal és képességekkel rendelkező helyi önvédelmi alakulatok biztosítják a lakosságot és a közvagyont, és ezekben az alakulatokban rendszerszerűen használják a lovasságot. Irigylésre méltó, itthon elképzelhetetlen helyzet, de könnyű nekik: ott van honvédelem és hazaszeretet, és konkrétan a hazájukkal szembeni pozitív elfogultság nem üldözött a közízléstelenséget hirdető média által. A kormány, mondjuk, ugyanúgy az orosz érdekeket képviseli, mint itt…
A program gerincét a hagyományőrző bemutatók és a tokaji bor adta. A részletes program, a nevekkel és a címekkel, itt olvasható:
Ahogy a programban is látszik, az előadásban a honfoglaláskori harcmodor és az Egyesületünk bemutatásával kaptunk szerepet, illetve Stefanek Attila, Egyesületünk oszlopos tagja, a 17. századi bajtársaival is szolgálatot teljesített.
Itt jegyezzük meg, hogy Attila az előző hétvégén, a Lovas Világkupa után megnyerte a hagyományőrzők szablyavívó bajnokságát.

 

Jászkun Redempciós Emléktúra


 

Csapatunk
a XX. század áldozatainak emlékműve előtt tiszteleg
Kunhegyesen
Idén 270 éve annak, hogy a jászkunok saját erejükből, összefogással visszaváltották kiváltságaikat és földjeiket, miután I. Lipót elidegenítette az évszázadok óta önkormányzattal bíró területeket. Mária Terézia 1745. május 6-án írta alá a redempciós diplomát. Az esemény jelentőségére való tekintettel a magyar országgyűlés tavaly ezt a napot Jászkun Emléknappá nyilvánította. Az emlékezés központi ünnepsége minden évben ezen a napon Jászberényben – az egykori Hármaskerület központjában – kerül megrendezésre. Idei évben a központi ünnepségen lett beiktatva az idén tavasszal először megválasztott jászkun főkapitány is.

Egyesületünk erre a nagyszabású rendezvényre szervezte meg a Jászkun Redempciós Emléktúrát az egykori Hármaskerület területeiről. Karcagról indult csapatunk 11 lóval, Kunhegyesen 3 fővel bővültünk, s mire Jászberénybe értünk 24 lovasra nőtt a csapat! Az Iloncsuk szabadcsapat 2 lovasa képviselte a Kiskunságot, a többiek a Jászságból csatlakoztak. 
A tervezett és teljesített útvonal Karcagtól – Jászberényig:

Május 3. Vas.
Karcag /Kecskeri- p. – Kunhegyes – Tiszagyenda
30 km
Május 4. H.
Tgy. – Tiszaroff – Tiszasüly – Jászkisér
30 km
Május 5. K.
Jk. – Jászalsószentgyörgy – Jászberény
40 km
Május 6. Sz.
Bemutató, programok Jászberényben


Barátaink madárlátta kisfilmet is készítettek túra hangulatáról:

Redemptio from Peter Racz on Vimeo.

És a fészbuk oldalra Katica feltett 120 képet.

Jászkunság határkerülő lovastúra - szeptember 9-22.



Nagyon jól sikerült az idei túránk: jó hangulatban sikerült végigmenni a tervezett útvonalon a rendelkezésre álló idő alatt, az alábbi táblázat szerint.
Részletes beszámoló olvasható a Lovas Nemzet novemberi számában. Első oldalpár itt látható. Második oldalpár pedig itt.

És a képre kattintva megnézhető 130 kép a 13 napról.

Jászkunság-kerülő túra 2013.

2013. szeptember
km
1.
09. H
Karcag Kecskeri-puszta – Kisújszállás
14
2.
10. K
Kisújsz. – Kétpó – Öcsöd – Kunszentmárton
70
3.
11. Sz
KsztM. – Csongrád Kéttemető út
29
4.
12. Cs
Cs. Fekete-tanya – Fehér-tó  – Pálosszentkút – Jászszentlászló
38
5.
13. P
Jl. – Szank – Szűcs-tó – Felső-Tázlár – Pirtó
36
6.
14. Szo
P. – Imrehegy – Öregcsertő – Kalocsa
48
7.
15. Vas
K. – Géderlak – Duna
18
8.
16. H
D. – Dunakömlőd – Előszállás – Mezőfalva – Kishantos
56
9.
17. K
Kh. – Baracs – M8 – Dunavecse – Kiskunsági-főcs.
48
10.
18. Sz
K-f. – Bösztör – Kunbábony – Örkényi lovastábor
53
11.
19. Cs
Táborfalva – Ceglédbercel – Tápiószentmárton
41
12.
20. P
TsztM. Attila-domb – Farmos – Jászberény
49
13.
21. Szo
Jb. – Galgahévíz /Jászjákóhalma – Jászkisér – Tiszasüly
50
14.
22. Vas
Ts. – Nagykörű /Kunhegyes – Karcag
45
 
 
összesen
595



Lovas zarándoklat vendéglátása - Április 25-27.


Chemez Farkas és Kismődi Balázs vitézek kisebb-nagyobb nehézségek árán, de végül időre megérkeztek a kecskeri-pusztai tanyánkra, hogy lovaikkal eltöltsenek nálunk egy pihenőnapot, s erőt gyűjtsenek fizikai és lelki téren is a Csíksomlyó felé tartó hosszú útra. Ennek érdekében a bőséges vacsora és alvás után - a tavalyi évhez hasonlóan - ismét kipróbálták a karcagi termál vizet, este pedig következett a lelki töltődés. Kátai Mihály karcagi születésű Munkácsy díjas festőművész előadását hallgathatta meg a közönség, majd Tolcsvay Béla énekmondó magyarság szeretetet árasztó koncertjén vehettek részt, melyek egy jótékonysági est keretein belül kerültek megrendezésra, hogy egy régi látomás szerint felépülhessen a Normafánál az Anna réti kápolna. Az est jól sikerült, a karcagiak adakozásán nem fog múlni a siker.
Képek itt.

Krakkói zarándoklat - 2011.06.17-19.

Szent László király hagyományának őrzésére Nagy Géza szabolcsi hagyományőrző tett le nagyívű koncepciót, melynek krakkói zarándoklatában vett részt csapatunkból Balogh Péter.
A képre kattintva hivatalos tudósítás érhető el.
A hetven fős küldöttség magját és épségét a Szentkorona, a szabolcsi ijászok, a hollókői lovagok és a bakonyi poroszkálók adták; a hangját és szépségét pedig Navratil Andrea és az Igricek zenekar biztosította. Alapvető szervezési hiányosságok mellett is méltóan megünnepeltük nagyszerű királyunkat; nagyszerű menetünk a főtéri Mária templomból (ahol ritka szépen-erősen szólt általunk-belőlünk a Himnusz) az ódon óvároson keresztül a Wawel-beli székesegyházba vonult.
Szent és lovag királyunkhoz híven nem tértünk ki az éjszaka megpróbáltatásai elől sem, és a középkori dísz(let)ek között betekintést nyertünk a modern színházi találkozó és a modern szórakoztatóipar meztelen valóságába/valótlanságába is.
További tudósítás, képek itt.
Saját képek itt: