A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túra. Összes bejegyzés megjelenítése

Tavaszi kihajtás... április 25-28.

 

Szent György napja és a Karcagi Május Elseje alkalmából jól kihajtottuk magunkat a frissen kihajtott tájba. Idei tavaszi lovastúránk az elmúlt évekhez képest kisebb létszám mellett zajlott le – legalábbis ami a lovasok számát illeti.

 

Egy körben a csapat a Horányi rév előtt.
A túra Pomázról indult, célja pedig a Karcag határában található Bene-tanya (Egyesületük központja) volt, ahol csapatunk hétvégi edzőtábort tartott, illetve vasárnap a karcagi majális hagyományőrző lovas programjait bonyolította le. Csapatunk egy része tehát – összekötve a kellemest a hasznossal – a lovak szállítását lábon oldotta meg.

 

Összesen 6 ló vett részt a túrán, amelyeken az első két napban 4, a harmadik és negyedik napon 3 lovas osztozott. Balogh Péter a legutóbbi szentendrei találkozó alkalmával ott hagyta Bátort és új szerzeményét Szellőt. E két lovon első két nap Péter és fia Benedek osztoztak, a 3. naptól Péter vezette Szellőt. Sulyok Jocó barátunk jött saját lován, Pajkoson, vezetve Lelki lovát, Szikrát (rá a hétvégi programokon volt szükség), Leidinger Dani pedig hozta Karát és Harcost. Az eredeti elképzelés szerint Karán Puss Krisztián barátunk jött volna, de ő sajnos egészségi okok miatt végül nem tudott a csapattal tartani.

 

Dani és Jocó örülnek,
hogy végre bejutottak a Gödöllői Egyetemre.
Az első nap a legnehezebb a túrán, hiszen nehezen enged a civilizáció. Különösen hatékony ebben a budapesti agglomeráció, ráadásul Péternek megvan az a rossz szokása, hogy szeret új utakat feltárni. Így csúnya, érdekes, de nem hatékony utakon végül bejutottunk a Gödöllői Egyetemre, de csak a bolt mögé. Innen a gödőllői (egyik) Rózsadombon keresztül a többi szögesdrótos hegy felé vettük az irányt, s jól is haladtunk volna, ha a Szabad Természetet nem lenne be(vad)hálózva a vad- és erdőgazdálkodás által. Azt gondoljuk, hogy legalább a jelzett turistautak átjárhatóságát azért illene biztosítani ebben az akadálymentesítéstől is hangos világban. Így a nettó 60 km-es távot nem csak az enyhe eső tette emlékezetessé, és a ránk erőltetett útvonal-fejlesztések és kerülők miatt csak a sötét beállta előtt 1 perccel, de azért mégiscsak hátulról sikerült behatolni a galgahévízi ökofaluba, ahol Dani öccse épített irigylésre méltó eredménnyel házat. Leidinger Árpival a faluban lakó Balla Zoltán barátunk és Botond fia is vártak már, így heten költöttük el a vacsorát.

A második nap a pihenésé - a Galga mentén.
Második nap szép időre ébredtünk, a reggeli fagy nem tett kárt a lovakban. A szép időhöz rövidebb táv társult, hiszen csak Jászágóig, Fehér Kornél barátunk tanyájáig ment a társaság, a Galga mentén, a pusztamonostori vasútállomás érintésével, ahol Benedek vonatra szállt, ugyanis most neki csak ennyi idő adatott a valóságot tanulni: másnap már iskolába ment…


A harmadik nap Kornéllal és esővel indult.
Harmadik nap Kornél elkísérte a csapatot Jászdózsáig, ahol megkóstoltuk a kiváló helyi főzésű sört. A túra és a csapat nagyszerűségére jellemző, hogy ázottabban érkeztünk, mint ahogy tovább indultunk. Nehéz szívvel, de elbúcsúztunk Kornéltól és a nagyszerű házi sörtől, majd folytattuk utunkat Jászapátit érintve Jásziványon és Pélyen keresztül, a Hevesi Füves (és lovas) Puszták világvége Tájvédelmi Körzet érintésével, egészen míg ránk nem
Az ott a falon a reklám helye.
Ekkor láttuk utoljára Kornélt.
sötétedett. Szállásunk aznap a Hanyi-érből csinált csatorna mellett található egykori gátőrház romjai között volt, illetve lett. Az egész napos nedves idő folytán a lovak letétele kapcsán a magas fűben az eddig szárazon maradt részeink is átáztak, így az éjszakát vizes borogatásban töltöttük – borozgatás helyett. A romok között fellelhető faanyagból hamar tüzet raktunk, és a hosszú éjszakához készülve lapra szereltünk egy kiszáradt almafát. A pihenés intenzitását jelzi, hogy kétszer lett újragyújtva a tűz az éjszaka folyamán, ami bár sokat javított a hangulatunkon, inkább füstös volt, mint meleg, úgyhogy a hajnali fagy hamar talpra állította a csapatot.

Ahogy a hegyekben a kerítések, úgy az Alföldön a csatornák
teszik nehézzé a haladást. A Jászsági-főcsatornán
a vasút hídjáig kell kerülni. 

Alföldi találkozások
- puszta és távvezeték a csatorna gátján.
(Ez 4 szó, amiből 3 csúnya...
Két szép ló a fényképész alatt /mögött.)
A negyedik nap korai indulása indokolt is volt, hiszen estére Budapestre akartunk érni – a karcagi Kecskeri-puszta érintésével; s még 10 km-re voltunk Kiskörétől. De mivel a 6 lovat a 3 ember elengedett kézzel szereli, úgyhogy ketten az ismert úton visszafelé vették az irányt, felnyergelve, de lovas nélkül, így az első 10 km teljesítése után még csak az indulásnál tartottunk. A hátralévő 55-60 km-t így viszonylag erőltetett tempóban kellett megtennünk. Nem is maradt el a jutalom, és ennek a büntetése a nap végén: Sanyi, Katica és Áron elénk lovagolt, és remek szilvapálinkával, valamint finom borral fogadta a megfáradt csapatot. A gondot csak az jelentette, hogy az egész napos koplalás, illetve az előző éjszakai 1,5 órás alvás (füstben fekvés) hatására igen hamar győzött a pálinka. Így a vonatút viszonylag hamar telt (talán a kényelmetlen ülések és a kupéban terjengő füstös szag sem volt annyira zavaró – számunkra), de a TVT, a Túrából Visszatérés Törése, a szokottnál is erősebben hatott a Budapest szívtelen szívében magukhoz térő csapatra.  Daninak másnap vizsgája volt, Jocónak gazdasága, s Péternek kimerültsége, amiből este autóval – immár kiegészülve a csapat többi tagjával – jöttek vissza a Karcagra a hétvégi programokban való részvétel céljából.

 

Lovasaink a nettó 200 km-es távot, három hosszabb és egy rövidebb nap alatt tették meg, eddig nem járt úton, az eredeti koncepció szerint, kisebb veszteségekkel s nagy élményekkel. Az 50 km-es napi átlag így a szezon elején elég is volt a lovaknak. (Leidinger Dani csapattársunk tavaly szeptemberben a Pomáz-Karcag utat egy másik, 220 km hosszú útvonalon, 3 nap alatt tette meg. Igaz, neki akkor sokkal komolyabb motivációja volt, mint mostani túrázó csapatnak.)  

A képekre kattintva megnyílnak nagyban.
A teljes képdokumentáció még feldolgozás alatt.
 

 
 
 

Jászkun Redempciós Emléktúra


 

Csapatunk
a XX. század áldozatainak emlékműve előtt tiszteleg
Kunhegyesen
Idén 270 éve annak, hogy a jászkunok saját erejükből, összefogással visszaváltották kiváltságaikat és földjeiket, miután I. Lipót elidegenítette az évszázadok óta önkormányzattal bíró területeket. Mária Terézia 1745. május 6-án írta alá a redempciós diplomát. Az esemény jelentőségére való tekintettel a magyar országgyűlés tavaly ezt a napot Jászkun Emléknappá nyilvánította. Az emlékezés központi ünnepsége minden évben ezen a napon Jászberényben – az egykori Hármaskerület központjában – kerül megrendezésre. Idei évben a központi ünnepségen lett beiktatva az idén tavasszal először megválasztott jászkun főkapitány is.

Egyesületünk erre a nagyszabású rendezvényre szervezte meg a Jászkun Redempciós Emléktúrát az egykori Hármaskerület területeiről. Karcagról indult csapatunk 11 lóval, Kunhegyesen 3 fővel bővültünk, s mire Jászberénybe értünk 24 lovasra nőtt a csapat! Az Iloncsuk szabadcsapat 2 lovasa képviselte a Kiskunságot, a többiek a Jászságból csatlakoztak. 
A tervezett és teljesített útvonal Karcagtól – Jászberényig:

Május 3. Vas.
Karcag /Kecskeri- p. – Kunhegyes – Tiszagyenda
30 km
Május 4. H.
Tgy. – Tiszaroff – Tiszasüly – Jászkisér
30 km
Május 5. K.
Jk. – Jászalsószentgyörgy – Jászberény
40 km
Május 6. Sz.
Bemutató, programok Jászberényben


Barátaink madárlátta kisfilmet is készítettek túra hangulatáról:

Redemptio from Peter Racz on Vimeo.

És a fészbuk oldalra Katica feltett 120 képet.

Lovas kanyar a Duna-kanyar körül - május 8-11.

 
 
Nagyszerű tavaszi túrát kanyarintottunk a Duna-kanyar körül - neves vendégművészekkel.
 
Dátum
Útvonal
Táv /Idő
Résztvevők
 
2014.
május 8-11.
Pomáz – Pilisszentlélek – Esztergom – Kőhídgyarmat – Letkés – Márianosztra – Kóspallag – Kismaros – Vác – Szentendre – Pomáz
140 km
/3+1 nap
Balogh Péter /Sólyom,
Juhász Dénes /Karacs,
Leidinger Dani /Kara,
Puss Krisztián /Hadúr,
Sulyok József /Pajkos
 
 
Íme a képes beszámoló:
 
 

Jászkunság határkerülő lovastúra - szeptember 9-22.



Nagyon jól sikerült az idei túránk: jó hangulatban sikerült végigmenni a tervezett útvonalon a rendelkezésre álló idő alatt, az alábbi táblázat szerint.
Részletes beszámoló olvasható a Lovas Nemzet novemberi számában. Első oldalpár itt látható. Második oldalpár pedig itt.

És a képre kattintva megnézhető 130 kép a 13 napról.

Jászkunság-kerülő túra 2013.

2013. szeptember
km
1.
09. H
Karcag Kecskeri-puszta – Kisújszállás
14
2.
10. K
Kisújsz. – Kétpó – Öcsöd – Kunszentmárton
70
3.
11. Sz
KsztM. – Csongrád Kéttemető út
29
4.
12. Cs
Cs. Fekete-tanya – Fehér-tó  – Pálosszentkút – Jászszentlászló
38
5.
13. P
Jl. – Szank – Szűcs-tó – Felső-Tázlár – Pirtó
36
6.
14. Szo
P. – Imrehegy – Öregcsertő – Kalocsa
48
7.
15. Vas
K. – Géderlak – Duna
18
8.
16. H
D. – Dunakömlőd – Előszállás – Mezőfalva – Kishantos
56
9.
17. K
Kh. – Baracs – M8 – Dunavecse – Kiskunsági-főcs.
48
10.
18. Sz
K-f. – Bösztör – Kunbábony – Örkényi lovastábor
53
11.
19. Cs
Táborfalva – Ceglédbercel – Tápiószentmárton
41
12.
20. P
TsztM. Attila-domb – Farmos – Jászberény
49
13.
21. Szo
Jb. – Galgahévíz /Jászjákóhalma – Jászkisér – Tiszasüly
50
14.
22. Vas
Ts. – Nagykörű /Kunhegyes – Karcag
45
 
 
összesen
595



Frissített nyári tartozások


A nyár a főszezon. Ilyenkor sok a program, nem érünk rá programozni.
Az alábbi eseményekhez tartoztunk, vagyis az alábbi beszámolókkal tartozunk:

- Június 1. Esküvő a Magyar Várban. (Pomáz)

- Június 8. Esküvő Körösfőn.




- Július 4. A "Madarasi találkozó" vendégül látása a Kecskeri-pusztán.
- Július 5. Bemutató kínai küldöttségnek Karcagon. Fényképek ide kattintva!
- Július 6. Bemutató a IX. Kézi Aratóversenyen Kiskunfélegyházán.




- Július 7-12. A Tiszai-alföld keresztezése lóval - avagy ló(sz)állítás Kiskunfélegyházától Konyárig




- Július 14. Bemutató a Konyári Hagyományőrző Napon.




- Július 21. Bemutató a Széna vagy Szalma fesztiválon Lakitelken.

- Váltott szolgálatban képviseltettük magunkat a pomázi Magyar Vár Táborban.

- Augusztus 2-4. Bemutatók és éjszakai lovastúra a Hortobágyi Lovasnapokon.

- Augusztus 9-11. Bemutatók, felvonulás, versenyek a bugaci Ősök Napján.

- Augusztus 16-17. Részvétel a Magyarok Országos Gyűlésén Apajpusztán.
A történelmi élőkép 7 vezéréből 4-et a mi csapatunk adott,
az ügyességi versenyen az első három helyezettből 2 a mi csapatunkból került ki,
s egy látványos bemutatót is adott a mi csapatunk:)
(Az 1000 képből 200 a mi csapatunk bemutatóját mutatja, az 516. - 727. között.)

És élőkép az Élőképről:


Csodaszarvas és bevonulás a 3. perctől,
pajzsra emelés a 14. perctől,
országkerülés a 23. perctől.



- Augusztus 25. Bemutatót tartottunk Rózsa Péter tényleg nagyszerű rendezvényén a Pásztortalálkozón , a Hortobágyon, Vókonya-pusztán.



 

Észak(nyugat)i portya - 2012.11.11-14.



A nagykörűi gyakorlás után, még vasárnap Szentendréről elindultunk a Csepin-csapat fogadására, akik Északi Portyájukról visszaérkeztükben kaptak meghívást Stefanek Attilától. Délután kettőkor indultunk eléjük: Stefanek Attila és Szentgyörgyvölgyi Gábor mint házigazdák és vendégként Balogh Péter. Sötétedés előtt értünk a találkozóhelyre, Zerinváry Szilárdhoz (Zablakert), valamivel a 2 huszár előtt, akik jó vendég módjára megpihentek kicsit Szilárd vendégszeretetében, úgyhogy csak 8 órakor indultunk vissza Szentendrére, ami visszafelé is 20 km-re volt, így Péterék 75,8 km lovagoltak vasárnap (mi negyvenet).

Az ebédet is pótló hosszú vacsora és rövid alvás után reggel nagyjából kivakartuk a sárból a lovakat, majd felvezettük a járőrt a szövevényes Budapest-kerülő szakaszon. Danihoz csatlakoztunk Pomáz elejétől (Klissza-domb), akinek vezetésével Piliscsabáig mentünk, ahol egy kocsmába húzódva vártuk meg a világos végét. Innen Dani és Attila visszaindult, és az Üveg(tigris utáni) hegyeken túl, ímmár teljes sötétben, szemerkélő esőben én (BP.) is különváltam Péteréktől akik Etyek felé nyomultak, míg nekem nyugatnak kellett mennem, minthogy a Fekete kancámra új tulajdonosa várt Komáromban. Tökig jutottam hétfőn, ahol az eladó Patkós csárda vendége voltam (fedett kocsibeálló, működő konnektor és dús fű volt a szolgáltatás, amit igénybe vettem).

Kedden a Zsámbéki templomokat még ködösen láttam, de dél felé (ill. felől:) kisütött a Nap, úgyhogy a szántók, murvák, vadkerítések között ügyesen eljutottam a Turul szoborhoz, Tatabánya főlé.
Itt élőben fogadtak be: egy nyugdíjas kutyakiképző bányamentő kárpitosműhelyében kaptam szállást, töltést és stoppot. Ugyanis a nadrágom 40 cm hosszan elszakadt a napi ütközetekben, amikor a szántók szélén a bozótossal ütköztem. Miklós úr olyan ügyesen megstoppolta a nadrágomat, hogy azóta sem tudtam kidobni, ezzel a stoppal még messzire el lehet jutni.

Szerdára nem sok maradt - a Fekete lábából, minthogy túlzott udvariasság volt megkörmölni a köves talajok és utak előtt, ezért Vértesszőllősön, miután tiszteletemet tettem az ősembernél, visszamentem a lovardába, s futóba tettem a lovat Komáromig.
További fényképek is elérhetők itt.

Karcagi Határkerülő Csillagtúra - 2012.10.27-28.



Karcag határa ugyan nem csillag alakú, legalábbis térben, de időben lehet - s minthogy az idő túlzottan őszies volt, hát a határkerülők éjszakára visszatértek a tanyára.
A képek itt Éduától, s a részletes beszámoló Sanyi tollából:

Régóta tervezzük már, hogy a - nem is olyan kicsi - karcagi határt lóháton megkerüljük. A tervezett túra nagyjából 100 km-t tesz ki, mely távolság jól érzékelteti, hogy Karcag az országban a 4. legnagyobb határral rendelkező település (!). Az éves nagy leterheltségek miatt (munka, bemutatók, tábor, stb.) a túrát csak novemberben tudtuk megszervezni, s csak sajnos hiányos részvétellel (Endre bátyám csapata a vezető lábfájása miatt kénytelen volt távol maradni) és a hétvége nedves, csapadékos jellege miatt időben is kénytelenek voltunk csonkolni a túrát. Így végül egy napra csökkent le az időtartam, a lelkesedés viszont annál nagyobb volt. Édua, Katica, Dani, s én megaludtunk a Kecskeri-pusztán, majd másnap lóra pattanva (s Ágival kiegészülve) megindultunk a Karcag nyugati oldalán fekvő kertek között Márki Kláriék tanyájának irányába, ahol meg volt beszélve Lackóval a találkozó. Lackó jövetelét könnyen észre lehetett venni, mert vágtázva, csergetve közeledett Gülszárinak nagy meglepetést okozva ezzel (lehet, hogy mongol támadásnak gondolta, mert ugyancsak megrebbent...). Így aztán együtt ráálltunk a hosszú Füredi útra, s az eső ellenére vidáman haladtunk egészen a Németéri gátjáig, majd a Madarasi pusztát, a Csontos gátőrházat és a Csípős tanyát is magunk mögött hagyva értük el a "körtefát" (sok évtizedes múltra visszatekintő öreg fa Karcag határának északkeleti részén), ahol Laci a csípős szél és az eső ellenére, hatalmas elszántsággal végül gyufa nélkül is sikeresen meggyújtotta a tüzet, s szalonnasütésbe kezdett (nem volt viszont tekintettel arra, hogy a pihenőidő végére sikerült csak a tűzgyújtás :-(). Lovaink jót legeltek a kizöldült őszi mezőn, s mi is jót pihentünk, így új lendülettel indultunk Ágota-puszta irányába, ahol felkaptattunk az Ágota halomra, melyen egykoron büszkén állhatott a híres Ágota csárda szemlélve a hatlamas alföldi pusztát. Lassan elértük az emberi szemnek kevésébé tetsző szántóföldek világát, s a régi debreceni úton közeledtünk a város felé. Karcag széli erdőn vezetett keresztül bennünket mezőőr barátunk, amely az oly sokat emlegetett harcok színterei, beleképzelhettük magunkat a rettenthetetlen dzsungelharcos szerepébe, amint a csatornán végigvágtázva megjelenik a meghőkölt és megdermedt újlakosok között (nem folytatom...). Visszaérve a tanyába a nap élményeiben fürödve hamar kábultan álomba szenderültünk.

A túra tehát a tervezett 3 nap helyett csak egy napra sikeredett, a 100 km helyett pedig csak 45 km-t teljesítettünk. A tervek szerint viszont májusban visszatérünk, s az eredeti terv alapján körbelovagoljuk végre a nagy határt a Kováts Mihály Emléktúra keretein belül, ahová helyi bicikliseket is szeretettel várunk majd.


Jászkiséri Lovasnap - 2012.07.14.


Katica és Édua Ahmeddel és Csillaggal csütörtökön átjött Karcagról Nagykörűbe, s pénteken négy lóval mentünk tovább Tiszasűlyön és az épülő tározón keresztül.
Lovas csapatunk a Tiszasülyi tározó évek óta épülő teljesen félreértelmezett beeresztó műtárgyánál.

Szombat reggel részt vettünk a felvonuláson; tiszteletre méltó, hogy e kis városka 100 feletti hátalt és fogatolt lovat tudott felvonultatni!
Délelőtt megérkezett a Dunai szárnya csapatunknak, s Karcagról még autóval Laci, Kata és a felszerelés. Sanyit nélkülöznünk kellett, hiszen a virágzó kukoricáit nem tudta otthagyni, de tisztességgel megoldottuk a bemutatót.
Az egyéb programokon megintcsak négyen maradtunk, így is Ahmed (és Katica) elnyerte a legszebbnek járó díjat az arabok között, s Péter harmadik lett Sólyommal az ügyességi versenyen, mintegy 25 induló közül.
A második estét megnehezítette a bál helyetti buli, ami a mai magyarországon sajnos a cigánydiszkót jelenti. Jól jelzi az érték(té)vesztést, hogy a cigányság élősködő életmódja által a mindennapi gazdálkodói tevékenységében zavart megmaradt gazdálkodói réteg mennyiségi többsége este  a giccs alatti szintre silányított cigánydiszkóra mulat a legtisztább gazdálkodói hagyományokat éltető nagyszerű rendezvénye után. A gazdának a bebálázott szénát még aznap be kell hordania, hogy reggelre ne vigyék el a cigányok, de a zenei és a mulatási kultúráját már asszimilálta a modern kór felszínességéhez legszervesebben igazodó cigány ízlés(telenség).
(További információk a rendezvény fészbuk oldalán.)


Kunhegyesi portya - 2012. június 1-2.


Június első szombatján, immár 4. alkalommal volt lehetősége összegyűlni a megye magyarjainak. Az Egyesületünk mind a 4 évben részt vett e Magyarok Megyei Gyűlésén, amit Szalának neveztek a szervezők; az első évben pár tízezer ember társaságában, idén pártucat ember társaságában. Az idei Szalát a kunhegyesi szervezők eredendően a népünnepély irányból összehúzódósabbra tervezték, vásárosokat nem hívtak, nagy programokat nem szerveztek, viszont felavattak egy gyönyörű szabadtéri kápolnát, volt beszélgetés - a hagyományőrzés régi élesztői közül itt voltak, akik minden évben - és volt íjászverseny is. Ehhez csatlakozott az Egyesületünk íjászpárbaj hírdetésével, amin 16 induló közül, a szolnoki Csajbók László győzte le a döntőben Balogh Pétert. Örülünk, hogy részt vettünk e villanyáram nélküli családias, de (tehát) jó hangulatú rendezvényen, a Tiszai hadtest 2 szárnya 2-2 lóval. A kunhegyesi erdő szűk tisztásán elég is volt a 4 ló, hogy ízelítőt adjunk a bemutatónkból. A rendezvény honlapja: Jász-kun Szala Kunhegyesen.
Számomra megtisztelő ajándék volt, hogy Balogh Benedek ifjú vitéz (elsőszülött fiam) szegődött társamul az útra - Nagykörűből mi lábon érkeztünk (ahogy a 4 évből háromszor). Oda és vissza természetesen más útvonalon, az Alföld szépségeit, pontosabban lehetőségeit, megint megcsodálva tettük meg a 2 x 25 km-es távot.  
Balogh Benedek és Márkus a Tinta-halom után
(Fegyvernek-Tiszabő-Kunhegyes hármashatár)




Szemle a Dél-Alföldön - 2012.05.14-17,



Eddig kimaradt a DK-Alföld a túraútvonalainkból, úgyhogy kapóra jött az ópusztaszeri Nyeregszemle. Az időnk szűkössége, ill. a program bősége folytán meg kellett osztani csapatunkat: amíg a Dunai hadtest a Pomázi Magyar Vár Lovas Majálisán teljesített szolgálatot, a Tiszai hadtest készült a túrára. Vasárnap még tartottunk egy rövid kultursokkot egy hajdúszoboszlói tanyán, ahová az idegen-forgalmazással foglalkozó gazda zsoldba hívott a csapatunkból, aztán hétfőn elindultunk, és a hadtest 2 szárnya Túrkevénél egyesülve sikeres - és felettébb kellemes - portyán nyomult előre Ópusztaszerig.