Szemle a
DK-Alföldön – avagy túra a Nyeregszemlére
(szubjektív útinapló)
Balogh Péter
Résztvevők:
Bene Sándor – Mirza
Lajtos Katica – Czudar
Balogh Péter – Sólyom és Márkus
Nagykörű/Karcag – Ópusztaszer: 160 km/4 nap
2012.05.14. Hétfő
Karcag – Túrkeve
8:00 – 15:00
30-35 km
Sanyi és Katica a Tóth Endre
huszárkapitány vezetésével szintén a Nyeregszemlét megcélzó 5 fős csapattal indult – a szokásos
indulási nehézségek miatt többször is… Az első nekirugaszkodásban széttört
nyerget, s lovat le kellett cserélni, de ahogy a gumimatrac a pumpával az
autóba került, ügyesen eltalált a csapat Túrkevére a sakktáblásra csatornázott
táj kényszerútjai által (meg)vezetve.
Endre bá’ csapata Mezőtúrig
nyomult tovább előre, Sanyiék elfoglalták a táborhelyüket, s magukat a Nimfea
Egyesület telepén.
|
Nagykörű – Túrkeve
14:00 – 20:30
37,7 km
A tervezett vasárnap reggeli
indulás rugalmasságát kihasználva hétfőn délelőtt még befejeztem az aktuális
új fejlesztésemet: ezúttal szürkemarha bőrből varrtam olyan nyeregalátétet,
amely táskák helyett alkalmas a túrán.
A szerelvény igazítás idejét
így egyben elhasználtam, de a sokéves túrázási tapasztalat során letisztult
pakolási módszertan a továbbiakban felhőtlen, pontosabban zavartalan, ügetést
biztosított.
A komptól a Szakállas felé
mentem, s onnan Surjánon keresztül Örményesig számomra új úton, ami nagyon
bevált. Az Örményes és Túrkeve közti (agrár)sivatag átvágásával régi vágyam
teljesült. A lovak meglepő fáradságot mutattak (amit inkább csak az
értetlenség vagy az unalmas táj indokolhatott), de sikerült azért sötétedés
előtt bevonulnunk a HOTEK erdőbe.
|
 |
| Negatív szúnyoszörny által uralt táj a túrkevei sivatagban |
2012.05.15. Kedd
Túrkeve – Cserebökény
57 km
Reggel SRB (Sallai R. Benedek) jó
házigazda módjára végigvitt a gazdaságon, s bőséges reggelivel látott el
bennünket.
 |
| A mezőtúri városháza |
Kettő előtt tudtunk csak tovább indulni, a Hortobágy-Berettyó árvízkapuja után a Körös töltésen mentünk a kompig, ahol a Szarvasi oldalon Kalocsai Richárd egyetemi csoporttársam töltött fel bennünket energiával és információval. (37,5 km, 15:30 – 16:00)
Túl voltunk az előző napi távon, de a lovak nem jeleztek fáradságot. Több ló szívesebben megy együtt,
mint kevés, sőt felmerül az emberben a gyanú, hogy a lovakat nem is érdekli a
túrák kulturális tartalma, a földrajzi, történelmi összefüggések, amik egy
ilyen út során előkerülnek. Hippi tudatú lények, csak fű legyen, meg társaság –
nem hiába a ló-nemzetség tudományos neve hippo…
A békésszentandrási duzzasztónál
láttuk, hogy végre kerek számban írták ki, hogy mennyit költenek el a rossz
rendszer továbbfejlesztésére (1.000.000.000 Ft). Később is több ilyen, az
aktuális birodalom számszerűségét nagyszerűsítő, illetve nagyszerűségét
számszerűsítő táblával találkoztunk útközben, de azokon fantáziadúsabban
válogatott számjegyek hirdették a hős projektorok dicsőségét. Jók ezek a kivetített
hangulati elemek a nájlonnal bélelt vadpusztító vizesárkoknál és egyéb
függőségfejlesztő beruházásoknál – láthatja mindenki milyen szépen épül az
ország (ha már az ellenkezőjét érzi..).
Szentandráson megálltunk ugyan
egy kocsmánál és egy boltnál, de kevéssé ahhoz, hogy ne viseljen meg nagyon a
Gőődény-halomhoz vezető út, ami az aszfaltutak elmúlási folyamatának
legkényelmetlenebb végső szakaszában van, benőtt útpadkával. A bozótos után
közvetlenül szántók, amik kényelmetlenül járhatók a csapadékos időnek
köszönhetően. Legalábbis a tavaszi vetésű földek, amiket nemrégen zaklattak. Az
egyébként jól járható őszibúza táblák
örömét az ilyenkor szokásos növénymérgezések halványították – nemigen láttunk
olyan búzamezőt, amibe ne taposta volna bele jellegzetes sávjait a gyomirtás.
Mindenesetre a lovak bio minősítését egy ideig nem tudnánk megvédeni, de bízunk
benne, hogy nem kell vágni őket…
 |
| A Gödény-halomra vágyakozva tekintő Sólyom - lám mégiscsak megbecsülik a lovak, hogy szép helyekre visszük kirándulni őket... |
Lebeszélt szállásunk volt a
(megye)határ túloldalán, ahova némileg sötétedés után értünk, de szép úton, ami
egy másik nagy lapos halom érintésével, a Veker-ér markáns folyómedrén keresztül és a
részletesen kifaragott Jézus Krisztus mellett vezetett, aki 3 csupasz
szántóföld sarkán volt keresztre feszítve.
Az ügető, nóniusz és macska
tenyészetet vezető Szokodi Kálmán adott szállást istállójában, a nap harmadik
megvendégelésével, minthogy ismeretlenül is megkínált bennünket a
disznóságaival. (57 km, bruttó 12 óra)
 |
| Kilátás a Gödény-halomról. A mélyedés talán a halom bányagödrének maradványa. |
2012.05.16. Szerda
Belsőecser – Hódmezővásárhely, Kéktó
37,7 km, 10:30-19:00
Jót aludtunk a friss szalmában, s még házilekvárral is kedveskedtek (lekvárt szállítani problémás a lovon), úgyhogy későn indultunk. A bolt- és kocsmamentes Belsőecser termálvíz-illatú mezőgazdasági telepe után megcsodáltuk a TSZ-idők egyenkockaházait (még emeletes is van!), majd a téglatemplom romjait a tömött búzatáblában, aztán elindultunk keresztben a cserebökényi pusztán. A gyepet persze itt is csatornák zavarták, sőt szántók is, de vízállásos zsombékos részek mellett is elhaladtunk, egyenest a térképen „orosházimajor” néven szereplő egykori állattartó telephez, amit csak romjaiban kaptunk meg. Megjegyzendő, hogy a gyep elején juhászattal, itt pedig egy kisebb létszámú gulyával találkoztunk. Innen hamarosan a Kórógy nevű megszüntetett folyó gyönyörű medrét keresztező egyenes földút vezetett a fábiánsebestyéni műútig, amire egy termálvízzel fűtött óriáskertészet mellett értünk ki. (12,1 km, 12:45)
Szemben telepített tölgyerdő telepített vaddisznókkal, a kerítés mellett lehetett továbbmenni, mígnem az előbbi gyönyörű meder ellenpontjaként egy EU-s csatorna állta utunkat.
 |
| Mondjuk ki van írva nemzetköziül, hogy nem lehet fürdőzni, magára vessen az állat, aki mégis belepusztul. |
 |
| Mi rendesen elolvastattuk a lovakkal, bár Mirza tartásából az látszik, hogy nem ért egyet ezzel a fejlődéssel. |
Ez az új
fejlesztés még tovább megy a drágán, de rosszat irányba és nyilván valamiféle
hatékonysági tényezőre hivatkozva le van fóliázva a szigorúan trapéz-profilú
meder oldala, hogy még a legügyesebb őzek se tudjanak kimászni a legkisebb
vízből sem. (Néhány hónapja a tévében is bemutattak egy ilyen százmilliós
támogatással megépült vadcsapdát ötven méterenként a beledöglött jószágokkal,
de az állatvédő kolléga nem ismerte fel, hogy az iparszerű csatorna sem
indokolt, minthogy a természetes medrek eredendően fenntarthatóan és negatív
mellékhatások nélkül, látnák el a vízpótlás feladatát.) Mi egy
továbbfejlesztett változattal találkoztunk – lehet még néhány városi íróasztalt
megjárta az ötlet – ugyanis 50 méterenként mintegy 2 méter széles érdesített
szőnyeg volt fejlesztve a fóliára, nyilván hogy majd azon kimásszanak a
farkasverembe került jószágok. Az ügyet lezárandó a csatorna mentén
villanypásztor húzódott – helyenként nyilván a földön…
 |
| Biztos sok embernek megélhetést biztosít- hatna ez a darab föld is, ha nem a kőolaj művelné, hanem az ember. |
Utak hiányában néhány
végeláthatatlan szántón átvágva újra kiértünk a Kórógy medréhez – ezek voltak a
nap és a túra legszebb részei: a száz méter széles meder üresen, kiszárítva,
sokszor felszántva, de méltóságteljesen vonul végig a tájon, kanyarogva, s nem azért mert szeszélyes vagy csavarog, ahogy az
iparszerű szemlélet látja és láttatja, hanem hogy
minél nagyobb területtel érintkezzen az élet hullámos mintázatát adva az
egyébként nyugtatóan sima tájhoz. A modern kor és a modern ember szégyene,
(a)hogy ezeket a száz méter széles folyókat eltüntették, közepükbe meredek falú
csatornákat vájtak, amik elvezetik a vizeket a területről, hogy ne zavarják a
nagy erős gépeket a nagy egybetáblák művelésében, mely művelés során a vizek
mérgező vegyszerekkel vagy éppen az oda nem való termálvizekkel szennyeződnek. Pedig
nagyon hiányoznak ám ezek a folyók, hivatásuk szerint az élő táj erei, ahogy
ezt elnevezésük mutatja: ér, ami a nedvességet és a tápanyagot hivatott
szállítani a szervezetben. Az élő szervezetben; de a rabszolgatájban nincs
helye a szabad, élő folyónak, a szabad tájnak és a szabadságnak. (S a lovasnak se, csak, ha betyár is egy kicsit...) Átjárhatatlan
csatornák hálózzák be a tájat a börtönrácsok mintázatát feszítve a sivár tájra;
az élet és az élelem termelése helyett ipari nyersanyagot és profitot állít elő
a kőolaj a Természetből – a talaj, a folyó, a fény, a mag és az ember csak eszközök,
hiába-beszélő szerszámok a profittermelő búzabányában. Sajátos és sajnálatos módon nemcsak az
átláthatatlan jogszabályokból épült átláthatatlan városfalak mögötti
panelemberek, hanem a helyi ember értékrendje is hozzátorzult ehhez a
rabszolgatájhoz, és a felszántott, egyfunkcióssá tett, kizsigerelt,
óriásgépekkel tépett, taposott, hasogatott, forgatott tájat látja szépnek,
hasznosnak, gondozottnak, műveltnek.
 |
| A mederben gondozatlan nádas, a partján elavult tanya, s ráadásul fák zavarják meg a művelt terület szépségét. |
Lapistó
település előtt különleges látványt nyújtott a Kelet felé néhány kilométerre
húzódó dombvonulat, ami a térkép tanúsága szerint 7-8 méterrel magasodik a táj
síkja fölé, meghaladva a 90 méter tengerszint feletti magasságot. A
településektől távolabb ennek tetejére épült az „Objektum”, ahogy még a nap
elején ígérték, mint tájékozódási pontot – a térképen titokzatos „Rád.” felirat
sejteti funkcióját abból a korból, amikor még állomásozott hadsereg
Magyarországon.
Lapistó, mint a lovastúrázók legideálisabb delelőhelye is megjegyzendő, legalábbis a „B” kategóriás utazóknak, akiknek jól esik boltra bukkanniuk időnként. A bolt mellé ugyanis kocsma is társult, kedves kiszolgálóval, sőt közönséggel, és előtte gyepes terület, árnyékkal, elérhető kúttal! A feltételek ilyen tökéletes együttállása folytán előbb elindultunk, mint hogy jól esett volna, de azért a szemerkélést megvártuk. (22,1 km, 14:20 – 16:40)
Talán a jó
körülményekre adott válaszként nem vágtunk át egy szintén nem tarisznyából
vetett búzaföldön, de az út végén nem találtuk a hidat, úgyhogy mutatta is a
valóság, hogy nem jól cselekedtünk. Sarkosan fordulva jutottunk az átkelőig, majd
a diszkrét esőben a csatornáktól vezetve immár a hódmezővásárhelyi határban a
Kéktói-erdőbe (négyzethálós tölgyes), amiből a Zöld-halomnál előbukkanva már
látnunk kellett volna Sirkó Zoltán harcostársunk tanyáját, ahol vacsorával
vártak bennünket. De nem láttuk, csak egy nagy hodályt, amiről telefonos
segítséggel kiderült, hogy a híres kéktói Furioso ménes telephelye, s mi a
szomszédba igyekszünk. Ahová 6 óra menetidő alatt, alig jobb, mint 6 km/órás
átlaggal, de kipihent és megerősödött lovakkal meg is érkeztünk. (37,7 km,
19:00)
 |
| A Kórógy-ér üres folyómedre, középen csatornával. |
2012.05.17. Csütörtök
Hódmezővásárhely, Kéktó – Ópusztaszer,
Emlékpark
28 km
 |
| A Zöld-halom felé indultunk a Kéktói ménes legelőjén. |
 |
| Sok ló szépen komponállva... |
A nagy kompon sűrűn állt a
húsznál több ló, majd a túloldali újabb hosszú várakozás után elindultunk egy
kisebb csapattal – különösen, hogy a túloldalt a töltésen érkező szolnoki és
egri lovasokkal is találkoztunk. Az emlékparktól 1-2 kilométerre pedig a
jósvafői hucul ménesből 1 hete lovagló csapat kanyarodott elénk. Mi a négy
lovunkkal továbbmentünk Cseppentő Attila tanyájára, ahol már gyakran
vendégeskedtünk, és újfent szembesültünk azzal, hogy a homok nem terem olyan
szép gyepet, mint az öntéstalajok, vagy a feketeföld. De a jurta jól mutat a homokon is. (28 km, 16:00)
 |
| Szállásunk Cseppentő Attila jóvoltából. |
