A következő címkéjű bejegyzések mutatása: úsztatás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: úsztatás. Összes bejegyzés megjelenítése

Mezőfény az alagút végén

 
Hosszú út vezetett a Nagykároly melletti Mezőfény községig, de a kelet-magyarországi alagút végén nem hiába tűnt fel Mezőfény, az Ország immár Partiumként nevezendő részén (minthogy ezek a Részek Erdéllyel együtt Romániához kerültek). Ceterum censeo, ha már román mánia, hogy Rómán keresi önigazolását Románia, el kell mondani, hogy nem a nemlétező román lakosság miatt húzták itt a határt, hanem a létező vasútvonal miatt, amit itt épített ki a Magyar Állam az Alföld szélén fekvő magyar városok összekötésével.
A plákaton is mi rohamozunk - igaz kicsiben, de élesben:)
Nem gondoltuk volna, hogy a nyár legnagyobb, s legforróbb hangulatú bemutatója ezen a jeles szeptemberi (vasár)napon következik el a Mezőfényi Lovasnapon. NAjó, talán nem voltak annyian, mint a Kurultájon, de a többezres tömeg messze felülmúlta a kismagyarországi falunapokon általános érdeklődést, illetve érdektelenséget. Mondjuk többedjére tapasztaltuk, hogy a (bármelyik) határon túli közönség jobb állapotban van, mint ebben az önmagát gyarmatosító országban, és pl. a nemzetemelő bemutatónkat is sokkal jobban megbecsülik, mint általában e tájon – kivéve persze a Kurultájon.
A bemutatónk fogadtatása mellett a forró hangulathoz a nyári hőmérséklet is hozzájárult, de a szervezők kedvessége és profizmusa folytán még a kényszerű határátkelés is határtalanul simán ment, bár az egyik határőr humora felidézte a régi csúnya időket. De határainkat átlépve nem küldtük el a fenébe, és a Dunai-szárnyat gyakorlatilag nélkülözve is teljes értékű bemutatót tartottunk 6 lóval, 4 segéddel. (A nyugati dunaiak derékhada épp ugyancsak vasárnap ért haza még keletebbi missziójáról, amiről hamarosan beszámolunk.)
 

Bemutató a Jász világtalálkozón – 2015.07.18.



Idén Jászalsószentgyörgyön rendezték a Jászok világtalálkozóját, amire újfent meghívót kaptunk, hogy bemutatónkkal gazdagítsuk a lovas programokat. Nagyszerű helyszín volt a Zagyva ártere, ahol a hatalmas fák védelmet ígértek a tomboló hőség elől. A mi pusztai bemutatónk viszont nagy tisztást igényel, úgyhogy igencsak igénybe vette a csapatot a kitűzött délutáni időpont, és az 1 órás csúszás, az egyébként nagyszerűen szervezett rendezvényen. A focipályán kaptunk helyet, ami a legjobb terep a bemutató számára: sima talaj, gondozott gyep, meglévő kordonnal határolt téglalap alakú tér.

6 lóval szerepeltünk, Kara és Remény Attila futóján jött a Dunai hadtestből, a Tiszaiakat ugyancsak Attila szállította (de a Nagyobbik): Karcagról Szilaj és Csillag (Gülszári betegszabadságon), Nagykörűből Sólyom és az újonc Bátor Sárkány, akikkel a Balogh-fiúk kilovagoltak a Surjáni benzinkútig.

Hazafelé ugyancsak nem értük el a 7-kor bezáró kompot, úgyhogy meg tudtuk ismételni a Tisza-átúszást, s a múlt heti tanulságokhoz csak néhány finomabb társult. Kiderült, hogy kötőfékkel sem tudtam a lovat irányítani a vízben, viszont az átúszásnál ez felesleges. Talán nem jókedvükből, de erőltetés és megerőltetés nélkül, a sodrásra rátartva úsztak át a lovak, mert az ismert helyüket célozták meg, és a merőlegeshez képest is feljebb, a kikötött komp sodrás felőli oldalán érkeztek meg. Persze jócskán világos volt még, és eleve nem a köves szakaszon, hanem a természetes fövenyen indultam neki.



Jászkiséri Lovasnap – 2015.07.11.



Egyik kedves programunk a jászkiséri barátaink által szervezett lovasnap, de nagy sajnálatunkra megint csak töredékesen tudtunk részt venni a nagyszerű rendezvényen. A bemutató után maradtunk az ügyességi versenyen, de az eltolódó kezdés miatt már előre kértük magunkat, és aztán kapkodva felpakoltuk a lovakat és nem maradtunk az esti bálra, ahová pedig a Szeredás zenekart fogadták meg. Sanyi Katicáét, s Ő a KisKatica parancsát követte a sürgős indulással, de számomra nincs mentség, hogy nem fogadtam el a lovaim meghívását Borda Pistáékhoz.  

Jászkisér ugyan nehezen megközelíthető számunkra, és ha nem vállaljuk a sivatagi átlovaglást, akkor Nagykörűből komppal megyünk a teherautóhoz, amin Kisérig Karcagon keresztül 3 óra rázkódást kell a lovaknak túlélniük – hiszen ezek az alföldi összekötő utak nagyon rossz állapotban vannak.

Most hazafelé büntetésképp még átúsztam a lovakért, és vissza velük. Súlyosbító körülménynek számított a 2 ló (úgy hogy az egyikkel még nem úsztam), hogy idén még nem mentem így, és hogy 11 óra elmúlt, délután.



Lóúsztatás a Tiszán - 2012. augusztus


Augusztusban gusztusa támad az embernek a vízre. Régebben (is) fürödtünk a Tiszában, de most hogy reális közelségbe került, hogy a Tisza folyó is kiszárad, ahogy számos alföldi folyónkat már elveszejtették - csak ideírok néhányat, hiszen a nagyközönség már a nevekre sem emlékszik: Mirhó, Kakat, Zádor, Kórógy - szóval, hogy az augusztus ímmár eső nélkül telik el, végre először átúsztattunk lóval a Tiszán. Egyelőre csak keresztben, de mindhárom nagykörűi lóval. Múlthéten a Feketével a strandnál, s ma - mert nem szeretik, hogy szarunk a kompra - Sólyommal (és persze utána Márkus) a kompnál úsztam át. Hogy általános érdeklődésre számot tartó adatot is közöljek: a ló gyorsabban úszik, mint az ember.