Idén Jászalsószentgyörgyön rendezték a Jászok
világtalálkozóját, amire újfent meghívót kaptunk, hogy bemutatónkkal
gazdagítsuk a lovas programokat. Nagyszerű helyszín volt a Zagyva ártere, ahol a hatalmas
fák védelmet ígértek a tomboló hőség elől. A mi pusztai bemutatónk viszont nagy
tisztást igényel, úgyhogy igencsak igénybe vette a csapatot a kitűzött délutáni
időpont, és az 1 órás csúszás, az egyébként nagyszerűen szervezett
rendezvényen. A focipályán kaptunk helyet, ami a legjobb terep a bemutató
számára: sima talaj, gondozott gyep, meglévő kordonnal határolt téglalap alakú tér.
6 lóval szerepeltünk, Kara és Remény Attila futóján jött a
Dunai hadtestből, a Tiszaiakat ugyancsak Attila szállította (de a Nagyobbik): Karcagról
Szilaj és Csillag (Gülszári betegszabadságon), Nagykörűből Sólyom és az újonc Bátor
Sárkány, akikkel a Balogh-fiúk kilovagoltak a Surjáni benzinkútig.
Hazafelé ugyancsak nem értük el a 7-kor bezáró kompot,
úgyhogy meg tudtuk ismételni a Tisza-átúszást, s a múlt heti tanulságokhoz csak
néhány finomabb társult. Kiderült, hogy kötőfékkel sem tudtam a lovat
irányítani a vízben, viszont az átúszásnál ez felesleges. Talán nem jókedvükből,
de erőltetés és megerőltetés nélkül, a sodrásra rátartva úsztak át a lovak, mert
az ismert helyüket célozták meg, és a merőlegeshez képest is feljebb, a kikötött
komp sodrás felőli oldalán érkeztek meg. Persze jócskán világos volt még, és
eleve nem a köves szakaszon, hanem a természetes fövenyen indultam neki.