Archív beszámolók (2005-2009)


2005. (Lásd az évszámra kattanva.)
2006(Lásd az évszámra kattanva.)
2007. (Lásd az évszámra kattanva.)
2008. (Lásd az évszámra kattanva.)
2009. (Lásd alább:)

December 2.

A Zuglógerban tartottunk harci bemutatót a Syngenta vállalat Karcagra látogató nemzetközi (magyar, francia, német, spanyol, kazak, olasz) kukorica-nemesítő  csapatának.

Az időjárás kedvező volt, s a közönség is (víg kedéjű), így biztonságosan, s jó kedv mellett zajlott le az esemény. A bemutató után a résztvevők, s a közönség néhány bátor képviselője harciasan birkóztak egymással lóháton, s nagy érdeklődéssel próbálták ki a nomádok egykori fegyvereit.








Október 19.



Dani bejegyzése: Ma megérkeztünk Andrással és Grózer Csabáékkal Törökországból. Nagyon jó volt, és sokat láttunk (lovas szempontból is).
Készültek képek és felvételek, s készítek majd egy beszámolót is. Addig is egy cikk (török nyelven) néhány képpel: http://www.sivas.bel.tr/bpi.asp?caid=175&cid=4725











Szeptember 25-27.





Szeptember 20-24.
A Vincze Feri által felvett és vágott videó a bemutatónkról:

 






Ambrus Balázs szabadcsapatának válogatottja lóháton ment Budakalászról Nagykörű érintésével Karcagra.






Szeptember 12-13.






Egyesületi gyakorlás, felkészülés a Kun Hagyományok Napjára. A jurtánk felújítása.



Szeptember 11.

Városi vetélkedő győzteseit láttuk vendégül a tanyán.



Szeptember 6-8.

Bencze István és feleségének karcagi vendéglátása - ahogy ők látták: 



(A vendéglátó neve helyesen: Tóth Endre. Köszönet még Ifj. Győrfi Sándornak és Tóth Krisztiánnak.)





Augusztus 21-23. MOGY, Bösztörpuszta

Egyesületünk 7 lóval s kb. 14 emberrel vett részt az év legnagyobb szabású magyarság-erősítő rendezvényén, a Magyarok Országos Gyűlésén, ahol nemcsak a lovas programokban vettünk részt, de két tagunk az MSZ Környezetvédelmi tagozatának előadóiként is szerepelt.

Megtisztelésnek vesszük, hogy a történelmi élőkép 7 vezéréből kettő egyesületünkből került ki, büszkék vagyunk, hogy az ötven fős köböre (buszkasi) mindkét pontját egyesületi tagunk szerezte, és legsikeresebb haditettként értékeljük, hogy a kinyomtatott program hiányosságai ellenére is sikerült időpontot találni a bemutatónkhoz, a hónapokkal előbbi, s többször megerősített meghívásnak megfelelően.



Augusztus 7-12. Székelyföld, Keresztúr- és Udvarhelyszék

Székelykeresztúr városa komoly programsorozattal ünnepelte 550 éves fennállását, melyen Karcag, mint testvérváros képviseltette magát. Egyesületünk 6 lóval és 11 fővel erősítve a karcagi küldöttséget szombaton tartott bemutatót a rendkívül hálás közönség előtt. Amennyire tudjuk, ez volt az első székelyföldi honfoglaláskori hadibemutató (a középkor óta - hiszen a székelység a legtovább őrizte a klasszikus lovasnomád hagyományokat).

A bemutató után újdonsült ismerősünk Veres Levente meghívása döntötte el a tervezett túránk útvonalát is: Keresztúrtól a Jézuskiáltó magaslatán keresztül énlaki birtokáig mentünk első nap. Nagy élmény volt siménfalvi ismerőseink meglátogatása. Péter Domokosékat 2005-ben ismertük meg, amikor a Nyikó kiöntése után segédkeztünk náluk a helyreállításban. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, s volt szerencsénk részesülni egy olyan háztartás vendéglátásából, ahol három Péter Domokos lakik egy udvaron. A legfiatalabb (frissen végzett erdész) elkísért bennünket egy darabon saját lovukon.

Második nap Énlakától Székelydályáig mentünk - 50 km az Udvarhelyi-dombság vonulatait keresztezve, 10 falut érintettünk, óriási, jószágot idén még nem látott legelőkön, kisebb erdőkön át, az előző napi csapások és az esti ütközet veszteségei ellenére ügyesen megérkeztünk Dályára, ahol Fülöp Szabolcs, a baranta táborból éppen visszatért református lelkész kedves ismerősünk várt bennünket nagyszerű lélekkel, pörkölttel és pálinkával.

Harmadik nap reggel bivaly tejtermékekkel szolgáltuk testünket, s a templom összetett jelképrendszerének bemutatásával szolgáltuk lelkünket a lelkész úr gazdaságából, ill. gazdagságából. Majd Nyugatnak vettük az irányt és a Verőfény nyergén keresztül átvágtunk Székelyderzsre, ahol megismerkedtünk a híres templommal. Délután innen felmásztunk a hegyekbe, s medvenyomok, szarvasok és orvvadászok érintésével, a gyakran úttalan erdők és az igazi hegyi tereplovaglás szépségeit megízlelve tértünk vissza Keresztúrra - ahol megtisztelő búcsúvacsorával várt  a város külkapcsolataiért felelős Simó Béla úr, és ahol a polgármester úr személyesen köszönte meg szereplésünket.

Ahogy részünkről is elhangzott, itt is köszönjük székely testvéreinknek, h. megtartották azt az Országrészt eddig is, és kérjük, h. a továbbiakban is inkább a hagyományaikra támaszkodjanak, ne a modern proletár-fogyasztói kultúrára, mert a hagyományos kultúrájuk és tájgazdálkodásuk tudja biztosítani számukra fennmaradásukat.



Július 25-26.

Bemutató a karcagi Nemzeti Rock Fesztiválon - az egyesület történetében először 6 karcagi lovas (Sanyi, Laci, Krisztián, Finta, Katica, Kata) 6 karcagi lovon (Szilaj, Bogár, Fanni, Holdfény, Cudar, Horka) állt ki a válogatott közönség elé (ti. a karcagi Hírmondás nem volt túl hatékony..). Köszön(t)jük a Szkítia együttes tartalmas-színvonalas zenéjét!



Másnap reggel Balogh Jani /Cesare fotós volt vendégünk a Kecskeri-pusztán. Reméljük hamarosan tudunk mutatni válogatott képeiből honlapunkon is.







Július 19. Magyarvalkó

Különösen jól sikerült a Valkai Napok http://magyarvalko.mlap.hu/ bemutatója, amiről kitűnő fotós barátunk néhány képe itt található:


A különösséghez hozzáadódnak az igénybe vett kalandos éjszakai szolgáltatások, úgymint defekt a pótkerék nélküli futón (2 karcagi ló ment), vagy lesbenállás a lótolvajok miatt (Lajcsinak néhány lovát elvitték..).

Az Egyesület küldöttségének tagjai Bene Sanyi, Lajtos Katica, Leidinger Dani voltak.





Július 12. Partiumi Híd fesztivál


Tóth Krisztián és Somfai Kata, Fanni és Horka társaságában ment ki a Szatmárba segíteni a Kalotaszegi csapat bemutatóját. Mint kezdő expedíciósok tartalmasat merítettek az ilyenkor kínálkozó lehetőségekből, de azért nagyobb baj és súlyfelesleg nélkül visszatértek a portyáról - részletes képtelen beszámoló Krisztiántól.







Június 24-28. V. Nemzeti Lovas Fesztivál

Csapatunk öt tagja 4 lóval vett részt a június 24. és 28. között lezajlott V. Nemzeti Lovas Fesztiválon, Zánkán. A küldöttségből négyen (Bene Sándor, Lázár Botond, Leidinger Dániel és Mészáros László) Pámer László barátunk pécsi különítményével (Déli gyepűvédők) együtt Cseppentő Attila ópusztaszeri csapatát erősítette a fesztivál honfoglalás kori bemutatójában, Szemerányi Attila, pedig a Szolnok megyét képviselő kun csapatot, ill. Kassai Lajos csapatát.

Bemutatónk kifejezetten jól sikerült, különösen hogy a három csapatnak csak egy délutánja volt a közös gyakorlásra. A látványos elemekkel tűzdelt bemutató a honfoglalás előtti kort mutatta be a vérszerződés, ill. a törzsszövetség kialakulásáig.

A honfoglalás kora a csütörtök koradélutáni időpontot kapta meg a Nemzeti Lovas Vezetőink értékrendjének megfelelően, így csak kevés néző volt jelen, még a nagy tiszteletű eső is csak a felétől érkezett meg... Látva a későbbi programokat (amikor már nézők is jelentősebb számban tartózkodtak a lelátókon) megállapítottuk, hogy bemutatónk méltatlanul került korai időpontra – a western-hagyományok őrzőit még csak értjük is, hiszen magyarországon vagyunk, de a dámalovasok is igen előkelő helyet kaptak, pedig teljesen felöltözve adták elő mű-sorukat..

A csütörtöki bemutatót követően szombaton is szerepeltünk. Csongrád megye bemutatójában az Ópusztaszeri akhal ménes is bemutatkozott, amelyben egy lovasunk (Leidinger Dani) is részt vett, kiegészítve az időközben egy fővel megfogyatkozott ópusztaszeri csapatot. Nem sokkal ezután Baranya megye bemutatójára került sor, ahol a Déli gyepűvédők csapatát erősítettük a honfoglaláskor bemutatásában.

Az egész fesztivál legszínvonalasabb bemutatóját (bemutatóit) az Ukrajnából érkezett kozákoktól láthattunk, akik lélegzetelállító trükköket mutattak be száguldó lovaikon. Szombat este aztán személyesen is találkoztunk a kozák küldöttség tagjaival, akikkel a huszárok táborában mulattunk. Megállapíthatjuk, h. versenyképesek voltunk a huszárnóták tekintetében, és Bene Sándor csapattársunk citerájával is kivívta a kozák kollégák elismerését, amikor kozák nótákat citerakisérettel támogatott meg (a hangulat egyébként időnként a „Tűzzel vassal” című film mulatozós jeleneteire emlékeztetett minket).

A fesztiválról vegyes érzésekkel távoztunk. Bár színvonalas bemutatókat (is) láthattunk, a szervezés, ill. lebonyolítás, valamint a résztvevő csapatok egy része a várakozásainkhoz képest gyenge volt. A „hagyományőrző” csapatokról sok esetben egyáltalán nem derült ki, hogy a magyar hagyomány mely részét is őrzik (esetükben a hagyomány megélése eleve szóba sem jött), ill. hogy egyáltalán a magyar hagyományt őrzik-e. Az egész rendezvényt gyengítette a rendezvény rangjához képesti igen alacsony érdeklődés, amire nyilván az esős időjárás is kedvezőtlenül hatott. Mindezektől függetlenül örülünk, és büszkék vagyunk, hogy részt vehettünk a rendezvényen.



Június 19-21.


"Mindannyiunk közös, szent célja: Magyarország felszabadítása."

Töredékesen ugyan, de kis részt vettünk a töredékes Fényünnepen /-ből (Pomáz, Magyar Vár) http://www.fenyunnep.hu

És az EMI táborban (Kenderes, Egyesült Magyar Ifjúság) http://www.emitabor.hu/kenderes/



Ismerős arcokkal kezdődi az Ismerős Arcok honlapján a képes beszámolójuk:





Június 16.

Az egyesületből Bene Sanyi és Lázár Botond kis bemutatóval és lovaglási lehetőséggel fogadta az általános iskola lengyel, török, román és szlovák néptáncos vendégeit Nagykörűben.



Június 15. 

Karcagi nyugdíjasok (s unokák is) voltak vendégek a tanyán (bemutató, lovaglás, íjászat, kocsikázás, madár megfigyelés, citerázás, vacsora).






Június első hétvégéje: Cesistől Surjánig - Magyar Lett Minden

A kalotaszegiek és Bene Sanyi lettországi portyájáról az alábbi képek lettek:


Megjött Sanyi beszámolója, íme (az irigykedő megjegyzéseket a fórumba várjuk...):


Kalotaszegi barátaink ápolnak egy több éves jó kapcsolatot lettországi középkori hagyományőrzőkkel, s főképpen vezetőjükkel Andrissal, s idén is meghívást kaptak a Cesisben megrendezésre kerülő középkori fesztiválra (én pedig csatlakozhattam hozzájuk). Ennek tükrében elindultunk, mint öt jó barát autóval Lettország irányába. 24 órás időnként nehéz, gyötrelmes, de nagyon sokszor csodás, feledhetetlen utazásnak lehettünk részesei (a Baltikumra készülve időnként alföldi és kalotaszegi pálinkával erősítettük azért magunkat...). Öt országon keltünk át utunk során, hogy végül elérjük Lettországot (Románia, Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, Litvánia). A száguldozás közben gyors képet kaphattunk az egyes országokról (feltéve, ha világos volt), Lengyelország tisztasága, gazdagsága (zöld mezők, hatalmas erdők) rendkívül meggyőző volt. Így értük el a magyar Alföld képéhez hasonló Litvániát, majd végállomásunkat a lett földet, mely szántó-mezőben szegényebb, de annál gazdagabb nagy kiterjedésű erdeivel. Lettország lakossága 2 millió lélek. A lakosság fele Rigában a fővárosban él, s így kb. 1 millió fő lakik vidéken. Nekik aztán van bőségesen hely mivel az ország területe 65.000 km2 (1/3-al kevesebb, mint hazánké,  a népesség viszont 1/5-e). A lett népesség nem éri el az össznépesség 60 %-át, a maradék lakosságot az orosz ajkúak teszik ki, s őket felügyeli, támogatja a nagy orosz biridalom, hogy biztonságban érezzék magukat. Így a fenti képből jól kiderül, hogy saját hazájukban erős kisebbségben vannak a lettek (akárcsak a magyarok határainkon belül és kívül). Így nagyon fontosnak tartják, hogy livón hagyományaik megőrződjenek, s tovább éljenek.

A Fesztivált évek óta megrendezik, ahol hasonló középkori falut rendeznek be (mint más európai országokban), s középkori életképet figyelhet meg a közönség. Idei évben Cesis várának tövében kapott helyet a rendezvény. Az üstökben főtt a "labas majas" (középkori elvek, s alapanyagokból elkészített leves), az asszonyok sürögtek-forogtak, az emberek pedig harcoltak. Nem akármilyen harcok voltak ezek... Koreográfiát nem alkalmazó éles ütközetek, ahol időnként az indulatok, s az orosz-lett jóbarátság is megjelent. Így nem volt ritka, hogy a láncingből röpültek ki néha egyes szemek vagy a harcos sisakja behorpadt a hatalmas ütéstől vagy kezét fogva ugrált a harctér közepén, mert a nagy ütést a vértek se tudták mindig felfogni. Mi több csatajelenteben is résztvettünk íjászként, nagy veszélybe így nem kerültünk, mert íjainkkal mindig még kellő távolságból lerendeztük a dolgot. Este aztán muzsikálásra, beszélgetésre került sor. Amikor csend volt előkerült a magyar citera is, játszottunk, énekeltünk magyarul. Tetszett a helyi közönségnek. Egyszer azután egy hölgy furulyával a kezében, s hegedűs barátnőjével az oldalán megkérdezte MAGYARUL, hogy ismerjük-e az ördögútját. Körülnéztem, hogy lentről jött vagy fentről esett-e oda (illetve, hogy tényleg ott van-e), s ott volt... Elkezdtünk együtt játszani, majd moldvai táncot járni. Utólag kiderült, hogy egy évet töltött a hölgy Magyarországon, s megtanult magyarul beszélni, s zenélni, táncolni. Azóta megalakították a Trakula középkori zenét játszó együttest.   Legnagyobb fájdalmunkra csak néhányat aludtunk, s már véget is ért a rendezvény, s jöhetett a hosszú út. Visszatértünk viszont nagy élményekkel, sok tapasztalattal, s itt is rádöbbentünk arra, hogy a magyar kultúra milyen szerves, sokrétű, s híres. Kultúránkból nemcsak a lett leány, s zenekara adott ízelítőt - hazánktól több, mint 1500 km-re - hanem a lett, s orosz középkori hagyományőrzők is a hazánkban készült visszacsapó íjakat használták, s nem azért, mert azt könnyen beszerzik bárhonnan, hanem azért - úgyanúgy ahogy kultúránk is - mert működik évszázadok óta! S reméljük működni is fog!

---

Az Egyesület többi része a megyeiekkel egyesült a nemcsak nagyszabású, de nagyszerű Jász-Kun Szalán, a magyarok megyei találkozóján. Képek a rendezvényről: http://jaszinfo.gportal.hu/gindex.php?pg=27065707&gid=2564877, http://www.jaszkunszala.neobase.hu/content/szala .

És egy kis mozgókép nyeregből a LÓ-TŰZ-TELIHOLD útról...



Körbeért a tervezett útvonalon a májusi lovastúra - sokféle táj, sokféle ember, 8+4 nap alatt összesen 540 km. Szép volt - még ha töredékes is... Azért köszönjük. 



Május 23-án eredményesen zárult a 4. Pomázi lovasmajális (http://www.mv.hu/ Katica képei: http://sites.google.com/site/katycafenykepei/pomazi--lovasmajalis-2009). Egyesületünk 3 tagja 8 nap alatt 380 km megtétele után lóval érkezett a Magyar Várba. Ezek után a gyorsasági versenyekben nem vettünk részt, ellenben Sólyom bemutatta reggeli utáni fekvealvási magánszámát... Három versenyszámba azért beneveztünk: csapatunk két első és egy második helyet szerzett.



  • Lovas ügyességi verseny (Kinizsi Próba) - 1. helyezett: Balogh Péter Sólyom nevű lován.
  • Lovas birkózó verseny - 1. helyezett: Leidinger Dániel, Kara nevű lován;
  • Birkarabló verseny (köböre) - 2. helyezett: a Pusztai Róka NHE csapata (Lajtos Katica, Balogh Péter és Leidinger Dániel).

A nap legszebb győzelmét Balogh uram mutatta be, a versenyszám utolsó indulójaként. Az utolsó előtti induló - egyébként a Jász-huszárokhoz tartozó, igencsak jó lovas - teljesítményét végignézve, a közönség nagy része már biztosra vette, hogy a győztes futamot láthatta. Szinte hibátlanul, és az addigi legjobb idővel teljesítette a próbát, amelyben kopjatörés, török fejek levágása, zsákok földön fekvő tuskókról való felvétele, ill. lerakása és gyűrűszúrás voltak a különböző feladatok. Az utolsó menetben azonban Balogh uram, Sólyommal hiba nélkül teljesítette a feladatokat, ráadásul az ideje is mindenkiéénél messze jobb volt (a végén még jutott idő egy kis tréfára is).
A birkózásban nem volt túl sok nevező (bár kemény emberek azért akadtak), így körmérkőzések zajlottak. A verseny közben azért volt idő egy kis tréfára is. Balogh urammal bemutattuk a bemutatókon is szokásos "nem tudok felszállni a lóra..." című szösszenetet, amely sikert is aratott. A versenyt a minden ellenfelét legyőző Leidinger Dániel nyerte. A második helyezett holtversenyben Ambrus Balázs lett, a vele döntetlent játszó, egyébként lovas kaszkadőr versenyzővel.
A birkarabló játékban csapatunk igen szoros küzdelemben kikapott a Pilisi Betyár Szabadcsapattól, ahol a versenyek összesítésében legjobban szereplő 2 ismerős lovas is küzdött (Lukács Máté, Juhász Dénes). Bár a bárányt valahányszor mi szereztük meg először, s Katica teljesítménye előtt Dénes is meghajolt, végül is hosszú küzdelmes játék után a nagyszerű ellenfél jutott a győzelmüket jelentő ponthoz. A játék harmadik helyezettje Ambrus Balázs Budakalászi Szabadcsapata lett, akikkel kifejezetten öröm volt játszani, hiszen a hangsúly mindvégig a játékon volt.

A versenyek közben Leidinger Dani a rendezvény szellemi tartalmát is erősítette: az MSZ környezetvédelmi tagozatvezetőjeként Ő tartotta az egyik szakmai előadást a csűrben, és meg kell említeni Lázár Botond egész napon átívelő kitartását és teljesítményét, amit a szomszédos szín-padon mutatott be...
Este táncház zárta a majálist, ahol csapatunk tagjai ugyancsak helyt álltak (ill. táncoltak:-)





Május 13-án egyesületünk karcagi magja bemutatót tartott a Kováts Mihály napokon, valamint a huszár bandériumot erősítette a lovasfelvonuláson. (Sajnálatosan az amerikai lobogó csillagos része feltekeredett a zászlórúdra, de ez végül is természetes kellene legyen ezen a szeles Magyarországon...) Az eseményről a nyom(tat)ott megyei néplap a címlapon volt (fény)képes beszámolni-ni.



Május 10-én elindult Ambrus Balázs Szabadcsapatának különítménye (4 ló 3 ember) a Nagy Nyári Lovastúrára. Egyesületünk budakalászi testvérszervezetének betyártagozata jelenleg (05.12.) Tápióbicske és Újszilvás között viseli a csapásokat, estére patkócserére készülnek, hiszen az alu-patkók mostanra lekoptak a lovakról... (Valószínűleg csak teremhasználatra alkalmasak:-) Szerda estére várható nagykörűi bevonulásuk, ahol az esti ütközetet a paksi hadjáratból rajtaütésszerűen visszatért Lázár Boti fogja vezetni (sok sör el fog folyni...). Csütörtökön (de legkésőbb péntek délben:-) várható a kiegészült csapat (+2 ló 3 ember) továbbnyomulása Kelet felé, ahol pénteken Karcagról hétvégi érdeklődőkkel egyesülünk (végre...), akik a Tiszától, a dorogmai kompnál tervezett szombati delelés után visszafordulnak önmagukba...

A dorogmai komp után a nagymarosit tervezzük, s közte ezt-azt, de ez egyelőre a jövő ködébe vész.



Május 8-án karcagi óvodások (Csokonai Úti Óvoda) látogattak ki a Kecskeri-pusztára kirándulás gyanánt. Lovaskocsival érkeztek, nagy élmény volt nekik keresztülszelni a karcagi pusztát, végig énekeltek, s közben rácsodálkoztak a puszta gazdag madárvilágára. Majd a tanyán jött a lovaglás, a lovasbirkózás, az íjászat, megtekintették a juhokat, marhákat, s végül búcsúzásképpen citeraszóra táncoltak a fiatalok.





Ne hallgassuk el, hogy csapatunk kulturális válogatottja nagyban erősíti a szárba szökkent karcagi táncéletet – és viszont. Gyönyörű táncházakon gazdagodtunk pl. április 25-én és május 9-én a Déryné Művelődési Központban.



A képre kattintva válogatás nyílik április /május fordulójáról:






2009.05.02. Hévízgyörk:

A csapat a kabai bemutató másnapján, a reggeli helyetti patkolás után ismét felkerekedett, s elindult Hévízgyörkre, ahol értékes programokkal tarkított rendezvényen vettünk részt (Galgamente Hagyományőrző Napok: http://www.porszem.hu/galga-mente-hagyomanyorzo-napok ). A helyi fellépőkön kívül a közönség megtekinthette a barantások bemutatóját, meghallgathatta a Szalonna és barátai, s este a Csík zenekar koncertjét, s megnézhették azt is ahogy Mészáros Lackó csapattársunk Bogár nevű lovával egy nagy vágta közepette felborult. Lacit a ló maga alá tekerte, majd felálltak, megrázták magukat, s folytatódott minden a rendes kerékvágásban. Laci azóta lábadozik, kissé megviselte az esés, Bogár lába meg akadozik, nemigen jönnek a túrára...




2009.05.01. Kaba
Sikeresen lezajlott a kabai majálison megtartott bemutatónk annak ellenére, hogy rendkívül erős szél fújt, mely időnként lovainkat eltérítette a helyes útról. Még jó, hogy a lovasok tudták merre kell tartani... Eseménydús nap volt, három lovunk a legeléssel felhagyva elvágtatott a vasútállomás irányába. Vonatra viszont nem tudtak felszállni, mert csapatunk két betyár típusú lovasa szőrén gyorsan utánukeredt, s az állomás előtt elkapta a szökevényeket. Csapatunk - a helyiektől vonalba felsorakozva - lóhátról elénekelt huszár dallal búcsúzott el.



Április 25. Mezőtúr

Bemutató, lovagoltatás, íjásztatás a Syngenta cég által a dolgozóinak szervezett Gyermeknapon. 

Este pedig hazaérve elmentünk a táncházba! (Sőt még énekeltünk is utána néhány nótát...)



Április 23. Karcag

"A Nagykun Kupa megnyitóján megtartottuk az év első bemutatóját, 4 lovassal, 2 segéddel, gördülékeny, s sikeres volt (szerintem)" /BS./



Április16.  Karcag

Egyesületünk 6 szorosan és még 3-4 tágabban értelmezett tagja vett részt a karcagi HAZATALÁLÁS előadássorozat előadásán, melyen Molnár Géza beszélt Ember és Természet fenntartható kapcsolatának a mítoszokban fellelhető tanulságairól, és a modern fejlődés zsákutcájáról. A háromórás előadás után az előadó a Bene-tanya vendége volt, ahol a rackapörkölt után Bence és Sanyi citerajátéka varázsolta el. (A varázslás eredményéről MG levele az esemény után.)

Az előadássorozat szervezésében Bene Sanyi erősen segít - a teljes program itt elérhető .



Március 28-29. Karcag

A terveknek megfelelően lezajlott angollovasoktatásunk. (Fényképek íme Katicától: http://sites.google.com/site/katycafenykepei/lovaskepzes.) Bene Sanyi pedig az alábbiak szerint értékelte három csoportba a résztvevő társaságot:

  1. aktív részvétel, építő jellegű hozzáállás, minden perc hasznos kihasználása,
  2. közömbös hozzáállás, "meghallgatom az edzőt, de túl sok értelme nincs"
  3. "nekem ne magyarázzon, én tudom, hogy hogy kell csinálni", (így fel se ülök).

A képzés hasznos volt: mindenki annyit merített belőle amennyit szeretne. Vannak akik továbblépnek egy adott képzettségről, illetve vannak akik felismerték, hogy mennyire nem tudunk lovagolni (azért ezzel csak óvatosan...), s hogy az angol stílusnak sok olyan része van, mely a ló ember kapcsolatát, összhangját, segítségek pontos adását segíti.
A hatékonyság (résztvevők száma) rossz volt, vasárnap pl. 4-5-en vettünk részt a 8 helyett...



Február 26 - Március 1. Budapest, Utazás Kiállítás


Jól megjártuk az UTAZÁS Kiállítást is. Nagy tanulság, hogy ebben a modern városi hazug világban nem kell nekünk részt venni… Körülbelül semmi se úgy volt, ahogy előzetesen. Nem volt igaz az őrzés, a biztosítás, hogy nem lehet a jurtában aludni, stb.

Vasárnap reggelre 2 karikásostorunkat elloptak a jurtából.



Január 30. - Február 1., Karcag, Kecskeri-puszta, Bene-tanya:

Megtörtént első idei egyesületi gyűlésünk - a vissza- és az előretekintés jegyében (képek  és beszámoló alább).


Már péntek este megkezdtük az ügyek megbeszélését megnéztük a rendelkezésre álló videót a németországi bemutatónkról; azt mondtuk, jó lesz ez a honlap, ha Krisztián is úgy akarja; majd felvázoltuk a nyári túra lehetőségeit és naptárunk egyéb alakuló eseményeit (erről bővebben folyamatosan a Tervezett programjaink oldalon).

Szombaton kora délután felavattuk 1 éve eltávozott társunk, Oláh Boti kopjafáját. Szép megemlékezés volt, Sanyi beszélt, Bence felolvasott egy verset (http://www.szepi.hu/irodalom/vers/kedvenc/kv_005.html), megállapítottuk, hogy vannak változó és vannak állandó dolgok, s mi annyit tehetünk, hogy képviseljük az állandó értékeket, amihez Boti is itt csatlakozott. Végül elénekeltük két kedvenc nótáját, a szülők koszorút helyeztek el, s gyertyát gyújtottunk.

Később délután a fürdőbe mentünk, ill. közben Krisztián vezetésével egy sütendő malac társaságában a tanyán is maradtunk. A fürdőben részesei lehettünk az ABSZ infrakulturális performanszának, a célnak megfelelt, egészen felmelegedtünk.

Este folytatódott a szakmai munka, elénekeltük kedvenc dalainkat és elfogyasztottuk a kedvenc malacunkat, s megállapítottuk, hogy amíg ilyen gyönyörű mulatságot tudunk kerekíteni együtt, addig nyugodtan tekintehetünk a (közel)jövő elébe, amíg "leszen csillagfordulás megint".

Reggel elrendeztük a maradékok sorsát, szemrevételeztük a jószágállományt és tettünk egy kört a Kecskeri-pusztán, Szabó Gyuri szomszéd meglátogatásával.

Hálát adunk a Jóistennek, vagy ha tetszik, köszönjük szépen a lehetőséget!






Wass Albert: Üzenet haza



Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…

És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad…

Maradnak az igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.

<><><><><><><><><><><><><><><>