2003 őszén a csapatunk formálódása szempontjából is fontos bemutatóban vettünk részt Bánffyhunyadon a Ravasz László református püspök tiszteletére rendezett ünnepségen. Azt a bemutatót, mely minden bizonnyal az első erdélyi honfoglaláskori lovas hadi bemutató volt, a tahitótfalui Magyar Gábor és a hunyadi tiszteletes, Kusztos Tibor úr szervezte, ami kapcsán a sztánai állatorvos, DeMartin Lajos vezetésével kalotaszegen is alakult lovas hagyományőrző csapat. Azóta is szoros kapcsolatban vagyunk velük, 2005-től több bemutatót tartottunk együtt; a mostani, a tiszteletes úr nyugdíjba vonulása miatt különleges ünnepi alkalomnak számított.( A DunaTV műsora itt, amiben az Egyesületünk a 15. percben van említve.)
Csütörtökön délután utazott ki Bene Sanyi, Lajtos Katica és Leidinger Dani, pénteken közös lovasedzést tartottak (majd kultúrestet), szombaton közösen belovagoltak a városba, vasárnap reggel csatlakozott a csapathoz Balogh Péter, s az istentisztelet után a 6 fős helyi legénységet kiegészítve nagy sikerű bemutatót tartottunk a csodálatos őszi díszletben.
A bemutató elejéről kaptuk az alábbi felvételt:
A túra végét Hort községben határoztuk meg, mert ide meghívtak bemutatót tartani a régi jászsági barátainkat is tömörítő Rózsa Sándor Egyesület ajánlására. Előző este Hatvan város alatt találkoztunk, lóval jöttek elénk, s vezettek az éjszakában a szántóföldek, utak és vasutak miatt bántóan cikk-cakkos úton. Bereczki Szabolcs adott megtisztelő ellátást, az Ő háztartása szolgált alaptáborul másnap is, hogy a pár percre lévő téren, a 70-es éveket idéző környezetben megtartsuk bemutatónkat. 3 friss lovat hoztunk Karcagról, s a 6 túrázós lóból 3 vett részt az ütközetben.
Végül is nem sok eltérés lett a tervezetthez képest. Ürömtől Boldogig, Bugyin keresztül. Talán annyi, hogy mindháromnak csak a határát érintettük. Azért sajnálom, hogy Bugyinak csak a széléig jutottunk...
Az első héten 235 km-t tettünk meg 6 nap alatt (39 km/nap átlaggal),
a másodikon 315 km-t, 52,5 km/nap átlaggal.
Ha a pihenőnapo(ka)t, ill. a kalászi 1. napot beszámoljuk, akkor 40 km/nap.
Kisérőautó, útvonalbejárás, GPS, nagyobb eltévedés és baj nélkül.
Köszönjük szépen! Külön köszönet a vendéglátóinknak!!!
A fentieken túl a következőknek is (a találkozás sorrendjében):
Miklós Sándor és Óváry László pincegazdák, Bberény
a kálozi kocsmáros, a Dózsa György útról, aki önként adta, amit a fagyis kérésre sem
Sudár Istvánné a kazak lovak örököse, Sárosd
Marinyák Zsolt ötletgazda, aki Ráckevére 1 veder valódi teát hozott nekünk,
és a Szúnyogpusztai vizesek, akik átengedtek a zsilipen, pedig elbújhattak volna biztos vmi szabályzatuk mögé,
csakúgy mint a Tóalmási Takarékszövetkezet vezetője, akinek így hozzájárulhattunk az udvar csúnya füvének eltakarításához.
(Részletesen lásd a beszámolóban majd:)
A túra legnyugatibb pontján, a Keszthely - Fenékpuszta fasoron.
Bene Sándor /Borus, Balogh Péter /Fekete, Bolgovics Ági /Márkus, Lelkes Tamás /Szikra, Lajtos Katica /Sólyom, Leidinger Dani /Kara
(Rácz Tamás felvétele)
A VII. Kun Hagyományok Napja a pénzhiány miatt Néhány órára apadt, de a szűkített programnak is szép számmal volt közönsége, szépen belaktuk a karcagi Múzeumkertet. A fák tompítják a hőséget, de a teret is - így csak 5 lóval vonult fel az Egyesület.
A jurtaállítás, könyvbemutató, kutyabemutatók, íjásztatás, harci bemutató, és nagy sikerű lovasbirkózó bajnokság (4 kategóriában összesen 30 induló!), után még a 3 nagykörűi ló teljes patkolását is végignézhette a közönség.
Egy helyi tudósítás itt olvasható, bár elég furcsa... Furcsa öltözetű emberekről, különös kinézetű férfiak, nők és gyerekekről, és letűnt korról tudósít, így hibává emelkedik, hogy elszalaszt rámutatni jelen korunk hamisságára és igénytelenségére - éppen, amikor értékőrző civil szereplők mostmár nemcsak idejüket, de saját pénzüket is adva tartják fontosnak a Kun Hagyományok Napját...
Bösztörpusztáról hazafelé jövet útba ejtettük Martfűt, ahol a szép új pályázati fürdő programjában tartottunk egy bemutatót, minthogy a MOGYon kiszervezték a bemutatónkban újonnan támadt nyugati lovagot, s így elmaradt a támadása a nomád vitéz ellen. Persze a nyugati betolakodó hiába szorgalmazta a magyar vér szabad (ki)áramlását, a karikásostor győzedelmeskedett.
Szerettünk itt lenni, a szervezés pontos volt, és (ill. úgyhogy:) a bemutató után közönség legkitartóbb része segít(het)ett a lovak lelovaglásában.
6 lóval és nagyon sok emberrel részt vettünk a Magyarok Országos Gyűrésén Bösztörpusztán.
Megtiszteltetés volt, hogy a Történelmi élőképben elől kaptunk helyet.
Megalázó volt, ahogy a bemutatónkat félbevágta Vukics Feri, miután az áramellátás hiánya miatt késve tudtuk csak elkezdeni.
A lovasíjász versenyben a 10 nevező közül a csapatunkat képviselő Balogh Péter 2. helyezett lett. (A 250 lovasból tízen birtak elindulni...)
Az ügyeségi versenyben 17 lovas indult (a 250-ből...) csapatunkat szintén (csak)Balogh Péter képviselte, és a Fekete nevű új kancájával a szombati selejtezőben, majd a vasárnapi döntőben is hibátlanul teljesítette a pályát, így bekerült a négyes összevetésbe, ahol a korai indulásunk és az öregkor(a)i elbutulása miatt nem jelent meg.
A Köböre Bajnokság is vasárnap délutánra maradt - örvendetes, h. 6 csapat (6x6 lovas) jelentkezett - de mi csak az Élőkép utáni bemutató köbörében vettünk részt, ahol, Lajtos Katica, Bene Sanyi és Lelkes Tamás nyújtott a mezőnyből is kimagasló teljesítményt.
Megemlítjük, hogy Balogh Péter vasárnap délután még a vidék-megmentési konferencia munkájában is részt vett "Az önkormányzatiság alapjai - Fenntarthatóság: Honnan-hová" című előadásával.
Hirtelen úgy alakult, hogy meghívást kaptunk egy rövid éjszakai összecsapásra a lipicai lovak által húzott római harci kocsik ellenében a Szilvásváradi Lovasfesztiválra.
Ezek az impozáns négyesfogatok (quadrigák) a Lipicai Fesztivál éjszakai showműsorának látványos szereplői az utóbbi években, melyek ellen kellett megküzdenünk, a filmes kaszkadőrök szereplésének is keretet biztosítva. Hosszas várakozás, s megbeszélés után még mindig nem volt érthető, hogy az öt perces bemutatónk után hogyan kell megküzdeni a római harcosokkal az éjszaka folyamán, de végül is a három csapat szépen együtt dolgozott (a rómaiak, a kaszkadőrök, és mi); így a nomádok serege ismét győzelmet aratott a nyugatiak fölött, mint a régi szép időkben!
7 lóval, s 11 fővel érkeztünk a Jászkiséri Lovasnapra, mely nagyon jó hangulatban telt, köszönhetően a helyi lakosság képviselőinek. Az odafigyelés, pontosság a szervezők részéről tökéletesnek mondható, ráadásul finom ebédet is kaptunk. Bemutatónkat színesítette rendkívüli örömünkre az is, hogy Mészáros főkapitány új lova (Csillag) hátán ismét csatlakozott a csapathoz - néhány hét kihagyás után. A jászsági Rózsa Sándor betyárjaival idén is megmérkőztünk köbörében az előző évkehez hasonló eredménnyel. Lovasbirkózásban viszont mi győztünk... A színvonalas ügyességi versenyt a negyven körüli induló igazán komollyá tette, egyesületünkből négyen neveztünk be, és nem sokkal maradtunk le a dobogóról. Összességében kiemelendő, hogy büszke lehet magára az a közösség, aki ilyen színvonalas programot valósít meg a jelenlegi kiszipolyozott gazdasági helyzetben. A szervezőkön túl dícséret illeti a városi és a környékbeli lakossságot is, hiszen szép számú közönség tette igazán sikeressé a rendezvényt, s megemlítendő a hab a tortán: Szatmári Laci barátunk színes konferálása.
A nagykörűi különítmény lovainak hazaszállítása a rendezvény utáni héfőre maradt, amit BP. a 3 lovával a kánikula csúcspontjára időzített, így a negyven kilométeres táv a leghatékonyabban szolgáltatta az alföldi rabszolgatáj legfontosabb élményforrásait: fülledt meleg, falu (értsd kocsma) érintése nélkül, az alakuló sivatag közepén a VTT épülő árvízi vésztározója, és amit a vízborítástól védeni akarnak: elhagyott szikes rizsföldek és a tavalyi óriási belvizek miatt parlagon maradt nádasokkal felvert kiszáradt szántók, melyeket mindig keresztirányba futó mélyrevágott benövényesedett csatornák határolnak, amiken különös élmény 3 lóval átkelni...
A táborba már pénteken megérkezett a budakalászi hadtest, így egy nagyot tudtunk gyakorolni, majd pihentünk, hogy szombaton új energiákkal feltöltődve utazhassunk a Hortobágyra. Szombaton a szokásos bemutatónkat tartottuk a díjugrató akadályokkal nehezített pályán, mely nem kis fejtörést okozott a koreográfia kialakításánál. Végülis sikerült, s a közönség megelégedésére (remélhetőleg) megtartottuk a 10-15 perces bemutatót, melyre az utóbbi időkben egyre nagyobb lett az igény. A táboroztató részleg visszatért Karcagra - miután a programra látogató Heinz Honoldékkal a memmingeni Wallenstein Fesztivál rendezőivel beszéltünk a 2012-es lehetőségekről - Dani és Lelki pedig maradtak, és vasárnap Könczei Bencével karöltve teljesítették a feladatot.
Tavalyi évvel ellentétben idén szerencsésen meg tudtuk tartani a tábort (LÉT = Lovasnomád Életmód Tábor), mivel a 2010-ben lehullott szélsőségesen sok csapadék a szárazabb tavasz, s nyár következtében már nem okozott gondot. Örültek is ennek a gyerekek, s kihasználva a jó időt röpködtek a nyilak a pusztán, megülték a lovakat, bejárták a Kecskerit, hallgatták az érdekes előadásokat, fa kardokkal fáradhatatlanul harcoltak egymással, pihenő időben pedig kézművességgel foglalatoskodtak. Lovas harci bemutatót is láthattak a gyerekek, mely főpróbaként is szerepelt egyben, mivel másnap a nagy hagyományú Hortobágyi Lovasnapokon lépett fel a PRNHE.