Beszámoló a közép-ázsiai portyáról
Csapatunk két lovasa – Stefanek Attila és Leidinger Dániel –
augusztus 23. és szeptember 12. között, a Magyar-Turán Alapítvány által
szervezett válogatott tagjaként, Kazahsztánban és Kirgizisztánban járt.
A magyar küldöttség két egymást követő rendezvényre volt
hivatalos. – Augusztus 27-28-án a Kazahsztáni Talgar városa mellett rendezték
meg az “Ulu Dala Ruhy”, azaz a “Nagy Sztyeppe Gyermekei” elnevezésű fesztivált,
amelyen a csapat tagjai lovas harci bemutatót tartottak. Ezt követően
szeptember 3. és szeptember 8. között zajlott Kirgizisztánban a 2. Nomád
Világjátékok, amelyen a csapat lovasai szintén bemutatót tartottak, illetve a
magyar küldöttség tagjai különböző sportversenyeken vettek részt. A nagy
távolság miatt a csapat nem vitt lovakat, hanem mindkét helyszínen helyi
lovakkal dolgozott.
Az “Ulu Dala Ruhy” ünnepet egy Talgar város határában
található fennsíkon tartották, ahol egyik irányba a végtelen sztyeppe, másik
irányba az Alatau-hegység 3-4 ezer méteres csúcsai voltak láthatók. A lenyűgöző
természeti környezet mellett számos jurta, kiállító sátor, egy színpad, és az
ott zajló számos program színesítette a rendezvényt. A lovas bemutatót tartó
csapat dolga nem volt könnyű, mert a helyben kapott lovak lovas harc/lovas
íjászat szempontjából képzetlenek voltak. További nehézséget jelentett, hogy
mind a lovasok, mind pedig a gyalogos segédek különböző csapatokból valók
voltak, így végső soron egy mindenki számára új koreográfiát kellett begyakorolni,
amire mindössze fél nap állt rendelkezésre. Mindezt tetézte, hogy a szombati
bemutatót követően, vasárnapra nem pont ugyanazokat a lovakat kaptuk meg,
amelyekkel előtte összegyakoroltunk. Ennek ellenére a második napra egy egészen
színvonalas bemutatót sikerült összehoznia a csapatnak. A rendezvényen való
szereplésünket sikeresnek könyvelték el maguk a szervezők is.
A Nomád Világjátékok eseményeinek két helyszín az Issyk
kul-tó partján fekvő Cholpon Ata városa, valamint a Kircsin-szorosban több-száz
jurtával kialakított tábor adott otthont. A csapat szállása a két helyszín
között félúton, az Issyk kul-tó partján volt. Ottlétünket többek között a
szálláshely melletti homokos strand, a kellemesen meleg időjárás, a tó hűs
vize, valamint a túlsó parton emelkedő, hóval fedett 5-6 ezer méteres
hegycsúcsok látványa tette felejthetetlenné.
A megnyitóünnepség helyszíne a Cholpon Atában újonnan
felépített stadion volt, ahol résztvevő nemzetek sorában a magyar csapat nagy
része is felvonult. (Ide kattintva látható egy tudósítás, a magyar csapat 1:25:15 - 1:26:20 között.) A megnyitót követő napon a Kircsin-szorosban felállított
táborban is lezajlott egy nyitóünnepség, amelyen a hazai kirgíz csapat,
valamint a türkmén trükklovasok mellett, a magyar lovascsapat tartott
bemutatót.(Itt egy kis ízelítő látható, de sok egyéb tudósítás is elérhető.) A helyben kapott lovakkal az előző napon mindössze néhány óra
gyakorlásra volt lehetőség, ráadásul több lovasnak lovat kellett cserélnie,
mert a lovak egy része félt a fegyverektől és a céltáblaként használt pajzsoktól
(s hosszas szervezést igényelt az is, hogy a másnapi bemutatóra ugyanazokat a
lovakat kapjuk meg, amikkel gyakoroltunk). A csapatra nagy nyomás nehezedett,
ugyanis harmadikként kellett bemutatót tartani, közvetlenül a közönséget
teljesen lenyűgöző türkmén lovasok után. Minden nehézség ellenére, a csapat
színvonalas bemutatót tartott, kivívva a közönség őszinte elismerését. (Az
ünnepségen – akárcsak az előző napi megnyitón – jelen volt egyébként Steven
Segal, amerikai színész, harcművész is, mint a rendezvény díszvendége.)
Íme a magyar lovas csapat a Nomád Világjátékok egyik helyszínén: (balról jobbra: Stefanek Attila, Vermes István, Vermes Balázs, Leidinger Dániel, Kiss Péter) (Fényképezte: Erasimus Zsuzsanna)
A sikeres bemutatót követő napokban a csapat tagjai
különböző sportversenyeken (kis ízelítő itt nézhető) vettek részt (övbirkózásban, gyalogos és lovas
íjászatban, lovas birkózásban, valamint mangalában – ez utóbbi egy logikai
játék), amelyeken több érmet is sikerült elhozni.
Csapatunkból Stefanek Attila lovas birkózásban (-70 kg),
Leidinger Dániel lovas birkózásban (-90 kg) és lovas íjászatban indult. (Mivel
országonként korlátozott volt a nevezhető versenyzők száma, Attila nem tudott
elindulni lovas íjászatban.)
A lovas íjászat selejtezői szeptember 5-6-án zajlottak,
ahonnan 3 magyar versenyző – Vermes István, Vermes Balázs és Kiss Péter –
kvalifikálta magát a döntőbe. A pontszámok alapján, a másik két magyar induló, Leidinger
Dániel és Fehér József is bőven belefért volna a döntős csapatba (több pontot lőttek,
mint a döntőbe bejutott, mongol, kazah, kirgiz, vagy török versenyzők nagy
része), viszont a versenyszabály országonként csak 3-3 versenyzőt engedett a
döntőbe. A szeptember 7-i döntőt végül Vermes István nyerte egy kirgiz
versenyző előtt. Vermes Balázs 3., Kiss Péter a 4. helyezett lett (Kiss Péter
szereplésére rányomta bélyegét, hogy a próbakörben bukott a lovával, ami
számára sérülést, íja számár eldeformálódást eredményezett. – Péter egyébként
előző nap a legmagasabb pontszámmal jutott a döntőbe.).
Szeptember 7-én zajlott a lovas birkózás is. Míg az íjász
versenyek a Kircsin-szorosban felépített tábor mellett voltak, addig a lovas
birkózásnak – a csirirt és a köböre mellett – a Cholpon Atában felépített
stadion adott otthont. Lovasainknak lenyűgöző élményt jelentett e helyszínen
birkózni. Mivel az ázsiai lovas birkózás (kirgizül: er enish) szabályai jelentősen
eltérnek az általunk gyakorolt lovas birkózástól, lovasainknak nehéz dolguk
volt. A körülményeket némileg nehezítette, hogy Leidinger Dani előző nap
lebetegedett, s ráadásul rögtön kifogta a 3. helyen végzett kínai (mongol)
versenyzőt; Stefanek Attila ellenfele, pedig meglehetősen sportszerűtlenül,
rögtön a kézfogással megpróbálta lerántani őt a nyeregből. A nehezítő
körülmények ellenére elmondhatjuk, hogy lovasaink derekasan helytálltak. Bár
egyikük sem jutott tovább, csak kemény küzdelmek árán tudták őket legyőzni.
A Magyar-Turán Alapítvány által delegált válogatott csapat
összesen 1 arany és 4 bronzérmet szerzett. Aranyérmes lett lovas íjászatban
Vermes István; bronzérmesek lovas íjászatban Vermes Balázs, távlövésben Szabó
József, övbirkózásban Hagyó Gábor és Tóth Róbert.
A bemutatók és versenyek mellett a küldöttség tagjai számos
látogatáson, kiránduláson vettek részt (Kazahsztán és Kirgizisztán területén
egyaránt). Jártunk egy híres sassal vadászó családnál, megnéztük a
Sharin-kanyont, jártunk Chimbulak hegyén 3200 méter magasan, láttunk több-ezer
éves aranyleleteket és sziklarajzokat, jártunk múzeumi kiállításokon, valamint
kilátogattunk a Kurgán-fennsíkra, ahol a Kazahsztán egyik jelképének számító
„aranyember” sírját is megtalálták.
Ezúton is köszönjük a meghívást, és a gazdag programot a
Magyar-Turán Alapítványnak! Megtiszteltetés számunkra, hogy a magyar küldöttség
öt lovasából kettőt a „Pusztai Róka” Egyesület adhatott.
Pomáz, 2016. Földanya hava 15.
Leidinger Dániel