A világtalálkozót
Kunszentmiklóson a helyi Iloncsuk szabadcsapat szervezte – legalábbis azt a
terepi rendezvényt, aminek a város, stílszerűen keleti, szélén található
szállás adott helyszínt. Szép nádtetős fa épület mellett nomád sátrak voltak
felállítva, körülöttük történelmi viseletekbe öltözött kun hagyományőrzők
találkoztak egymással, minthogy a világ nem annyira képviseltette magát. A családias
hangulatú rendezvényen gyalogos kunok, végváriak és huszárok között lépett fel,
majd vágtázott fel-alá csapatunk, tulajdonképpen fejvesztve – minthogy csapatunk
fejét, Bene Sándor kapitányt nélkülöznünk kellett, mert épp a növendék bikáinak a leadásával őrizte a hagyományt. Így nem ő lett az első helyezett
az ügyességi versenyen, de az első 3 helyet így is megszereztük - és egy
kivételével a többit is…
 |
Laciban megcsillant az ébredő erő.
Fénykardja előtt Benedek imádkozik;
a háttérben a frissen avatott kunbaba
avatott szemlélő a helyzet magaslatán.
|
A
bemutatónkon nem volt fejetlenség, bár a lovainknak a szokott ellenségeken kívül az óriásszúnyognak álcázott kamera-drónnal is meg kellett küzdeniük - legalábbis szellemileg. Domokos rengeteg fényképet csinált, amiket a
képre kattintva lehet végignézni. A képek magunkért beszélnek, de ha már beszámoló, álljanak itt számok is: 6 lóval és 4 gyalogossal tartottunk egy bemutatót.
A
rendezvény legjobbja Vajda Rudolf (pontos címe szerint Vajda Rudi) volt, hiszen
a program rendezése és levezénylése során a lovas szakmai és katonai erényei
mellett a humoros, könnyed, de pontos közvetítésével kimagaslott az egyébként
nem gyenge mezőnyből.
