Huszáros szolgálatban Szentendrén - 03.15.


A Dunai szárnyat elérte valami toborzó csapat: Dani és Attila felcsaptak huszárnak, és a Szentendrei Skanzen hétvégi programján teljesítettek szolgálatot március idusa alkalmából. A tudósítás 2 percben egy kereskedelmi kanálisból:
 

PR a Lovasíjász bemutatóján



Rendhagyó program egy rend hagyó Programról...
A "bemutató" szó most nem hadi bemutatót, hanem filmbemutatót jelent,
a "lovasíjász" szó nem a végzett tevékenységünket takarja, hanem a film címe,
és a "PR" nem csak a közösségi kapcsolatainkra, hanem az Egyesület nevére is utal.
A Dunai-szárny küldöttsége a budapesti ősbemutatón vett részt január 21-én, míg a Tiszai-szárny a szolnoki közönségtalálkozón nézte meg a filmet, február 21-én. Karcagról 2 autó jött, úgyhogy több mint tíz főt adtunk a közönséghez és a találkozáshoz. Tele volt a pesti Uránia mozi is, és a szolnoki Tisza p’art mozi is, ahol vetítés után a rendező Kaszás Géza beszélt a film kapcsán. A filmet forgalmazó Venczel Zsolt elmondta, hogy a vetítések 1 hónapja alatt, mi vagyunk a 30000. nézők (kb:).
Nem tisztünk elemzést írni a filmről, örülünk, hogy született egy olyan film, ami Kassai Lajos programját népszerűsíti, mert ez a program  hozzájárul Magyarország felemelkedéséhez, és a film ahhoz, hogy a közönségből közösség legyen. A film műfaja számomra „programfilm”, egy olyan akciódokumentumjátékfilm, ami a mai mozi nyelvén igyekszik bemutatni egy olyan programot, ami alapvetően más, mint a mai mozis /vetített világ, minthogy az élményeket nem köz-vetíteni akarja, hanem megéltetni. A film nyilván még nem elérhető a neten, de annak, aki nem csak az akció nyelvén ért, itt egy másik változat a Programról - a Programról, ami rendet hagy. Csak az a fontos, hogy ne a PRogram él(tet)ése helyett nézzük:) 

 

Közgyűlés Szentendrén - 2016.02.06.


Ha jól számoltuk, nettó 18 egyesületi tag volt jelen az Éves Rendetlen Közgyűlésünkön, amihez az utóbbi évekhez hasonlóan a Dunai-szárny szállásterületén gyűltünk össze, ezúttal Attiláék leendő tanyáján. (A bruttó létszám a kísérő családtagokkal együtt jönne ki, de addig már nem tud számolni a krónikás.)

Pénteken a táborhely elfoglalása után a Leányfalui Gyógyfürdő volt a helyszín és a program.
Szombaton a főműsor a megbeszélés volt, az alábbi témákat tekintettük át:
  1. 2015. évi tevékenység értékelése, pénzügyi beszámoló
  2. 2016. évi programtervezet; eddigi meghívások, lehetséges túra-útvonalak, képzések
  3. HHR (Human&Horse Resource) – lovak, lovasok, segédek; új tagok felvétele
  4. A bemutató fejlesztése (koreográfia, viselet, lószerszámzat)
  5. PR, azaz Pusztai Róka honlap, bemutatkozó kisfilm, Fb.
  6. A Pusztai Róka Díj átadása
A részleteket az antidemokrácia szabályainak megfelelően titkosítottuk, hogy ne kelljen itt megírnom, de az nem hadititok, hogy a PR Díj kitüntetettje idén Nagy Attila törökszentmiklósi lovas és kamionos, az Egyesület Elkötelezett Szállítója lett.
Közben kétfogásos ebéd főtt az asszonyok által, aminek elköltése után a szerencsésebbek megmászták a Kő-hegyet a szerencsétlenebb lovakkal, s néhányan hoppon maradtak a tüzet őrizni. Jelentős fegyvertény, hogy a Dunai-szárny összesen 16 lovagolható lovat tudott kiállítani, úgyhogy a gyalogos kirándulás elmaradt.
 
Este Vígh Zoliék, mint hivatalosan újdonsült tagok a gyakorlatban is frissensült húst szervíroztak, majd az állva maradtak elmentek a Budakalászi Len- és Borvirág Néptánc és Kulturális Mozgalom Farsangi Báljára, ahol felugrálva ültük végig az előadást és beszélgetve a tombolát, majd ki-ki képessége szerint csatlakozott a tánctér levegőjének kevergetéséhez.

Vasárnapra sajnos csak a hazatérések maradtak, minthogy úgy ítéltük meg, hogy nincsen elég időnk, pedig végülis a teljes vasárnap meg volt tartva…
 
 

Huszár – Kozák találkozó tokaji borral - 2015.12.4-6.

 
Nagy Géza a lánglelkű szabolcsi hagyományőrző újabb nagy álma öltött testet e Szent Miklós napi rendezvény által. A magyar huszár és az orosz kozák hagyományőrzők találkozását szervezte meg Géza, nagyon is jövőbe mutató célokkal és eredményekkel.
A 18. században a tokaji borkereskedelmet felvirágoztató orosz borvásárló bizottság kapcsán látogatott Magyarországra a kozákok atamánja, aki 150 ezer vérbeli katona felett rendelkezik… A rendezvény jelentőségét mutatja, hogy jelen volt a magyarországi hadügyminiszter, Simicskó István is, aki majdnem30 ezer fős katonasággal, köztük 6670 fő civil alkalmazottal rendelkezik.
Az ünnepi menet a tokaji templom előtt.
Zsolnai Gábor és Szalka Balázs mögött
Stefanek Attila viszi a magyar zászlót.
Mögöttük a hagyományőrzők, a miniszter és az atamán.
 Oldalt Nagy Géza ötletgazda és főszervező.
A kozák hagyományok nagyon is élő mivoltát mutatja, hogy a hagyományos kozák harcművészet oktatása szerves részét képezi a nevelésnek. Az ide látogató néhány fős küldöttség is egy kadét iskolából érkezett. Az itteni polgárőrséghez, mezőőrséghez hasonló, de érdemi jogosítványokkal és képességekkel rendelkező helyi önvédelmi alakulatok biztosítják a lakosságot és a közvagyont, és ezekben az alakulatokban rendszerszerűen használják a lovasságot. Irigylésre méltó, itthon elképzelhetetlen helyzet, de könnyű nekik: ott van honvédelem és hazaszeretet, és konkrétan a hazájukkal szembeni pozitív elfogultság nem üldözött a közízléstelenséget hirdető média által. A kormány, mondjuk, ugyanúgy az orosz érdekeket képviseli, mint itt…
A program gerincét a hagyományőrző bemutatók és a tokaji bor adta. A részletes program, a nevekkel és a címekkel, itt olvasható:
Ahogy a programban is látszik, az előadásban a honfoglaláskori harcmodor és az Egyesületünk bemutatásával kaptunk szerepet, illetve Stefanek Attila, Egyesületünk oszlopos tagja, a 17. századi bajtársaival is szolgálatot teljesített.
Itt jegyezzük meg, hogy Attila az előző hétvégén, a Lovas Világkupa után megnyerte a hagyományőrzők szablyavívó bajnokságát.

 

Bemutató a UNIQA Lovas Világkupán - 2015.11.27.

 
Az ősz másik nagy próbatétele ugyancsak budapesti nagyrendezvényhez kötődik: az évek óta ilyentájt, a fedett Puskás stadionban megrendezett Lovas Világkupára hívtak, ami mostanában a UNIQA neve alatt fut, akik a tevékenységüknek megfelelően biztosították a rendezvény nevét, s gondolom költségeit.
A bemutató előtti perc
gyors fotója nyeregből
A kihívás abban állt, hogy 8, azaz nyolc percet gondoltak számunkra biztosítani a műsorban. Soha még ennyit nem készültünk bemutatóra: sok munkaóra beletelt, mire a 8 percet összeraktuk, olyan forgatókönyv született, ami percenkénti osztásban mutatta az eseményeket, a szereplők feladatait, s hozzá tartozó ismertető szöveget.
 
A nettó 8 percet bruttó 24 órával tudtuk megoldani, 2+2 irányból 9 lovat szállítottunk (3 karcagi, 2 nagykörűi, 3 Pomáz-Szentendre, 1 Biatorbágy)  1 kamion, 2 lószállító utánfutó, 4 személyautó mozgott 18 emberrel. Csütörtök este elindultunk, éjszaka néhány órát vártunk, s néhányat gyakoroltunk a Tattersal nevet viselő nemzetinek mondott lovardában a Keleti pályaudvar mellett, ahol a lovak szállása is volt. Reggel Szentendrére és Zuglóba mentek aludni a vidékiek, de ez nem tartott sokáig, hiszen 6 órakor már a Stadionnál vettük le a lovakat, hogy még meg tudjuk nekik mutatni a helyszínt. Délelőtt volt a műsor, a 2-3 órás show-ban rengeteg szereplő, mindenki pár percben, amit be is tartatott a rendezőség. Ez nem is esett jól a Barbi-univerzum lovasait megjelenítő fríz egyesületnek, pláne, hogy ingyen ajánlották fel produkciójukat. (Ebben a cikkben részletesebben.)
 
Az identitásunkat is erősítette a rendezvény:
tudjuk, hogy NEM ehhez a kultúrához tartozunk.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nem kis feladat egy ilyen szűk helyen és időben ennyi csapatot koordinálni, a pakolás után még elhúzódott az adminisztráció, éppen sikerült utolérni Szolnokon a kamiont.

Gyakorló hétvége a Kecskeri-pusztán - 2015.10.23-25.

 
 
Nemzeti ünnepünket a legméltóbban ünnepeltük, hogy hiszen aktív közösség-építő hétvégénk a valódi valóságban mintapéldája annak a programnak, amivel a nemzetet fel lehet építeni: a Természet valóságán állva alulról felfelé.
A CSapat számára fontos a rendszeres gyakorlás, úgyhogy tavasszal és ősszel szoktunk külön hétvégét szentelni a gyakorlásnak, ezért gyűltünk össze most is Egyesületünk központjában, a Bene-tanyán. Az időjárás is kedvező volt; a szokásos programot ezúttal leginkább Kiss Petivel gazdagítottuk, aki a Kassai lovasíjász iskola egyik legjobbjaként idén többször is csatlakozott bemutatónkhoz, és jól illeszkedik a csapatba, kivéve a lovasíjászatát, azon sokat kellene még csiszolni, ahogy mondom: LEcsiszolni, hogy egy szintre kerüljünk. Mi a nehezebb utat választottuk, és azzal próbálkoztunk, hogy segít minket felemelkedni; meg is fejtettem a titkát és a különbség okát: mi csak rendszeresen gyakorlunk, Ő pedig gyakran…
·         Péntek délután:              terepi lovaglás
·         Szombat délelőtt:           alaki lovaglás
·         Szombat délután:           lovasíjászat, és a fiatalok gyakorlása
·         Vasárnap délelőtt:         a bemutató egyéb elemeinek gyakorlása


Laci sportíjász húzása,
a bock nyergén elől van a kengyel, ezért nem tud kiállni az íjász.
A vessző bal oldalt fut ki, a következő hozzáfogva.
 
Péter ázsiai, hüvelykes húzása,
teljes feszítésben a vállhoz jön a kéz.
A vessző jobb oldalon fut ki, a következő befordítható. 
 
Dani ugyancsak történeti húzása,
a vessző ugyancsak jobb oldalon,
s a következőt a húzó kezében heggyel lefelé tartja.

A darvak húzása.
Október végén ennek is ideje van a pusztán.

Kiss Peti lazán -
Kassai stílusban és minőségben.
 
Házi versenyünk eredményének aktuális alakulása a táblázatban. (Ilyesmi akkreditációs versenyeket javasolnánk a Hagyományőrző Mozgalomban résztvevőknek…)
harcos
 
íjászat
kelevéz
dobott gyűrű
földről gyűrű
Sanyi
44
28
10
2
4
Péter
40
25
9
3
3
Attila
39
24
8 x b
2
5
Dani
 
20
-
-
-
Laci
34
20
7
3
4
Hunor
28
12
9
3
4
Bálint
24
11
9
1
3
Édua
 
5
-
-
-
Katica
16
4
8
2
2
Kiss Peti
 
89
10
2
3
 
 
Levente feltartott kézzel.
A segédeken mindig nagy a terhelés.


Hunor felszúrta...
Ezen kívül is volt sikeres dobása.
Emellett természetesen jókat ettünk (kecskepörkölt), beszélgettünk és fürdőztünk a híres karcagi fürdőben; de veszteségeket is illik feljegyezni a Krónikába: a tevékenységek felsorolásából bántóan hiányzik a mulatás (korábban azért beszélgetéseink után Sanyi citerázása mellett átvettük a népdalkincsünket), s humán erőforrásainkban is voltak hiányok. Lelki a gazdaságával, Zoli a térdével, Benedek az eséséből származó lelki sérülésével bajlódott, így nem tudtak jelen lenni; míg Dani és Édua egymással bajlódott, s Ági a kinyílt világával, amik miatt ők is némileg lecsúsztak a jelen levésről.
Attila hozta Bálint lovát is, KissPeti Daniét is, és Péter Nagykörűből 2 lovat Sanyi futójával, így összesen 14 ló gyakorolt (6 hozott + Sanyiék tanyájáról 8).
 
Megemlítendő, hogy a bejegyzést új fotósunk, Balogh Domokos képei illusztrálják. A képekre kattintva megnézhetők nagyban.

 

 
 

Bemutatók az OMÉK-on - szeptember 23-27.


Csapatunk meghívást kapott az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás lovas szakmai-szórakoztató műsorába. A 2 órás műsort a Magyar Lótenyésztők Országos Egyesülete állította össze, s minden nap déltől kínálták a közönségnek, a BNV területe mellett található Kincsem park pályáján. Végülis az eső miatt pénteken elmaradt a műsor, s szombaton a tenyészállatokat bemutató „B” pavilon kialakított bemutatóterére került át a műsor.

Számunkra külön érdekes volt így, mert a szabadtéri pályán 6-8 lóval, a fedett pályán 4 lóval csináltuk a bemutatót, egészen más körülmények között, de ettől eltekintve is kicsit minden nap mást kapott az egyébként nyilván változó közönség. (Már Herakleitosz is megmondta, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a bemuta-tóba…) Kifejezetten rövid, tíz perces programot kértek, de az első nap sikere után megkaptuk a 15 percet. A többi számhoz képest azért a mi programunk gazdagabb. Egy fellépő általában egy szeletét mutatja meg a lovas kultúrának; ilyen a fajtalovak, vagy a huszárok alaki lovaglásai (karusszel), a hintók, fogatok, csikósok, kaszkadőrök programja, míg a mi bemutatónkban 12 műsorszám kap helyet, az alakitól a különböző fegyvereken át a nomád játékokig.  

Szabadidőnkben bemutattuk a pányvázás hagyományát is. Meglepően tapasztaltuk, hogy volt olyan lovas, akit zavart ez, pedig a lovakat nem. Örülünk, hogy annyival is hozzájárulhattunk a Közönség emeléséhez, hogy láthatták, hogy a lovak milyen jól tűrik, hogy a zárt fűrészporos magánzárkájuk helyett a gyepen legelészhettek.  Nem annyira új, de nagyszerű fejlesztés a pányvakötél, hiszen úgy legelhet és mozoghat a ló, hogy közben kikerülhető, hiszen a kötél véges - és egyáltalán nem olyan hosszú, hogy a hazai lovas társadalom fehérnadrágos többsége ne tudná kiterjeszteni a szakmaiságát odáig. Szánalmas a rövidre kötött lovak látványa, s veszélyes is, hiszen beleakadni bele tud, de nincs esélye kilépni belőle. A hosszabb kötél kezelésére hamar megtanítható a ló - ezek szerint hamarabb, mint az emberek...

Megemlítendő, hogy nem csak a lovakat állítottuk ki a gyepre, hanem a karcagi jurtát is, amiben Katica fényképeit láthatta a közönség. A város nyomtatott ki a kazak- illetve a Kecskeri-pusztán készült képeiből, s mellette Tóth Albert kunhalmokról készült sorozatát Győrffy Sándorék mobil kunbabái vigyázták.

Az öt napos expedíciónk a Nagyvárosban a szokásosnál komolyabb szervezést és részvételt kívánt, nem is az idő, inkább az időjárás és a budapesti körülmények miatt, de sikerrel megoldotta a csapat az elmerülő helyszín által felmerülő feladatokat. Tartalékaink bevetése nélkül, 8 lóval, összesen 14-en fordultunk meg a rendezvényen; 8 ember volt lovas, s 8-an segédkeztek (ketten szerepeltek lovon és gyalog is).

 
 
 

Kunok III. világtalálkozója - 2015.09.13.


A világtalálkozót Kunszentmiklóson a helyi Iloncsuk szabadcsapat szervezte – legalábbis azt a terepi rendezvényt, aminek a város, stílszerűen keleti, szélén található szállás adott helyszínt. Szép nádtetős fa épület mellett nomád sátrak voltak felállítva, körülöttük történelmi viseletekbe öltözött kun hagyományőrzők találkoztak egymással, minthogy a világ nem annyira képviseltette magát. A családias hangulatú rendezvényen gyalogos kunok, végváriak és huszárok között lépett fel, majd vágtázott fel-alá csapatunk, tulajdonképpen fejvesztve – minthogy csapatunk fejét, Bene Sándor kapitányt nélkülöznünk kellett, mert épp a növendék bikáinak a leadásával őrizte a hagyományt. Így nem ő lett az első helyezett az ügyességi versenyen, de az első 3 helyet így is megszereztük - és egy kivételével a többit is…




https://photos.google.com/share/AF1QipNUg6Fj2B-R0a4bjUdPqvLBMXRct-6FIQqy7pb9Wnzew7Z_mTRCs-K9DXUxaYDV1A?key=bHl6elhOQ2NSTVZnYWxKRW1DRjRVc0ZnVEpCQjJ3
Laciban megcsillant az ébredő erő.
Fénykardja előtt Benedek imádkozik;
a háttérben a frissen avatott kunbaba
avatott szemlélő a helyzet magaslatán.
 A bemutatónkon nem volt fejetlenség, bár a lovainknak a szokott ellenségeken kívül az óriásszúnyognak álcázott kamera-drónnal is meg kellett küzdeniük - legalábbis szellemileg. Domokos rengeteg fényképet csinált, amiket a képre kattintva lehet végignézni. A képek magunkért beszélnek, de ha már beszámoló, álljanak itt számok is: 6 lóval és 4 gyalogossal tartottunk egy bemutatót.

A rendezvény legjobbja Vajda Rudolf (pontos címe szerint Vajda Rudi) volt, hiszen a program rendezése és levezénylése során a lovas szakmai és katonai erényei mellett a humoros, könnyed, de pontos közvetítésével kimagaslott az egyébként nem gyenge mezőnyből.


Kisvárdai vígasságok - 2015.09.4-5.

 
Nagy(lelkű) Géza idén is nagy rendezvényt álmodott Kisvárdára, melynek plakátjára Éduát tette.
A mi csapatunk kétszer tartott bemutatót, s megnyitottuk a gyalogosok csatajelenetét, és részt vettünk a vadászati módok bemutatásában.

 
 
 

Pénzfelkapás Asztanában

 
 
 
Augusztus-szeptember fordulóján kapitányunk, Bene Sándor,  a "Tenge Ilu" versenyre kiutazó kis csapatban teljesített szolgálatot,. A küldetésről részletes beszámoló jelent meg a Karcagi Hirmondó 6. oldalán,  a teljes riport itt megnyitható (képpel).