Emberek aranyban - 2012.12.28.




A részletesebb beszámoló megérkezéséig sem titkolhatjuk tovább, hogy Karcagról és Pomázról Budapesten találkozott a csapat java,
hogy megnézzék a Szkíta kiállítást: Emberek aranyban


 

Keleti vágta - 2012.11.17.


Meghívták csapatunkat a török és kazak lovasokat is felvonultató "Keleti vágta" fesztiválra, Egerbe.
A portya péntek reggel kezdődött Nagykörűben, amennyiben Dani és Édua vállalták, hogy Kara és Márkus hadilovakat Karcagra lovagolják, hogy onnan korán lehessen indulni Egerbe. Dani beszámolót is küldött.

A rendezvénynek az Eger melletti Mátyus Udvarház adott otthont. S bár a szervezés körül voltak hiányosságok - pl. idétlen, hogy szláv nevet adtak a rendezvénynek -, a szép idő és a barátságos helyszín kárpótolt minket. Bár a rendezvénynek nem volt nagy beharangozója, a programokra egész szép számú közönség látogatott ki.

A rendezvény célja elsődlegesen a magyar, illetve a keleti rokon lovas népek lovas hagyományainak a bemutatása volt. Ennek érdekében csikós bemutatók, lovas játékok, vetélkedők, valamint az általunk bemutatott „honfoglaláskori” lovas harci bemutatót tekinthette meg a közönség, olyan – nem éppen a magyar vagy a keleti lovas hagyományból vett – kiegészítő programokkal, mint a barokk lovas bemutató vagy a római harci szekerek felvonulása.

A rendezvényen részt vett a kazakisztáni köböre-válogatott is, akik a köböre mellett több látványos lovas ügyességi játékot is bemutattak, mint pl. a földön elhelyezett tárgyak felkapása mozgó lóról, vagy a leányrablás. Ez utóbbihoz csapatunk adta a leányt, Katica személyében, akit egyik kazak legénynek sem sikerült elrabolnia, ugyanis Katicánk lova (Ahmed) mindegyik legény lovát helyben hagyta. Ráadásul volt visszavágó is, amikoris Katica korbáccsal üthette azt a lovast, amelyiket utolért (…hát Ahmed itt is gyorsabb volt a többinél J).

Ezt követően a kazak lovasok lovasbirkózásra hívták ki két lovasunkat, Danit és Lacit. A kazak szabályok szerint játszott birkózás (nyereg a ló hátán, öv a lovasok derekán) lovasaink számára teljesen új volt, így sajnos mindkettőjüket sikerült leszedniük a lóról – megjegyzendő azonban, hogy a szőrén való birkózást a kazakok nem vállalták (!).

A nap leglátványosabb eseményeihez tartoztak a kazakok és a hazai lovasok közötti köböre mérkőzések, amelyekből az elsőn csapatunk tagjai alkották a magyar csapatot (a második mérkőzésen a Szemán János által vezetett miskolci lovascsapat). S bár itt is a kazak módszer szerint zajlott a játék (igazi leölt kecskével) a magyar lovasok mindkét mérkőzésen helyt álltak (bár mindkét esetben a kazakok is adtak egy játékost a magyar csapatba).

Ami lovas szemmel igazán érdekesnek bizonyult, az a hazai és a közép-ázsiai stílusok közti különbségek megnyilvánulásai voltak (a hazai alatt itt nem a nyugati stílust értem).  A kazakoknál igen rövid kengyelszíj, elég kemény, határozott szárkezelés, valamint a korbács gyakori használata jellemző, s bár sokan durvának tartják ezt a stílust (hiányolva belőle a ló és lovas közti összhangot), mindenesetre igen hatékonynak bizonyult az ellenünk vívott küzdelmekben. (Ehhez mondjuk kis mértékben hozzájárult az is, hogy kazak barátaink felülről verték a 2 métert, vagy a 100 kilót).

Ide tartozik Sanyi megjegyzése:
A lippek nagyon jól dolgoztak, s a kazakok erejének és technikájuknak köszönhetően (a kengyelszíj és a csizma alá szorították be a kecskét, egyik lábánál fogták mindössze, szinte lehetetlen lett volna kiszedni) esélyünk nem volt, sőt szóhoz se jutottunk, s ahogy végignéztem a kazakok mellett törpének tűnő embereinken (Laca, S. Attila, Lelki, Dani)  majnem el is ment a kedvem... Vágták pl. nem is voltak, de ennek ellenére nem volt esély arra, hogy egyszer is elvegyük tőlük a kecskét.

Egy másik színfoltja lehetett volna a rendezvények az erzurumi (Törökország) dzsirit-csapat, akiket elvileg beletervezetek a programba, de végül nem jöttek el. Csapatunk egy része már találkozott velük 2009-ben a törökországi Sivasban, illetve 2010-ben a németországi Gelsenkirchenben.

Lovas csapatunk – Péter igazolt távollétében – hat lovassal tartotta meg a bemutatót. Bár finoman szólva, nem ez volt életünk legjobban sikerült lovasbemutatója, azért a legjobb produkcióért felajánlott különdíjat (egy tenyészkancát) így is sikerült elnyernünk. A bemutató végén pedig László megvívta az év lovas birkózó mérkőzését, amelyen legyőzte a sportág háromszoros magyar bajnokát – ez azért öröm különösen, mert eddig nem hallottunk arról, hogy van ilyen bajnokság...

A rendezvényt összességében jónak találtuk, bár több hozzáértő bevonásával, egy kicsit korábbi időpontban, rendesen meghirdetve, valószínűleg még sokkal jobb is lehetett volna. – Mindenesetre különleges tapasztalatokat szereztünk, hiszen ilyen keleti lovasokkal ritkán lehet találkozni Magyarországon.

Csapatunk résztvevői a következők voltak:
Lovasok: Lajtos Katica (ló: Ahmed), Bene Sándor (ló: Gülszári), Mészáros László (ló: Csillag), Leidinger Dániel (ló: Kara (egy beépített kazak)), Lelkes Tamás (ló: Márkus), Stefanek Attila (ló: Remény)
Segédek: Bolgovics Ági, Somfai Kata, Takács Dorina Édua
Továbbá, aki a lovainkat szállította, valamit a bemutatónkat konferálta (Köszönet érte!): Nagy Attila Törökszentmiklósi lovas ember.

Észak(nyugat)i portya - 2012.11.11-14.



A nagykörűi gyakorlás után, még vasárnap Szentendréről elindultunk a Csepin-csapat fogadására, akik Északi Portyájukról visszaérkeztükben kaptak meghívást Stefanek Attilától. Délután kettőkor indultunk eléjük: Stefanek Attila és Szentgyörgyvölgyi Gábor mint házigazdák és vendégként Balogh Péter. Sötétedés előtt értünk a találkozóhelyre, Zerinváry Szilárdhoz (Zablakert), valamivel a 2 huszár előtt, akik jó vendég módjára megpihentek kicsit Szilárd vendégszeretetében, úgyhogy csak 8 órakor indultunk vissza Szentendrére, ami visszafelé is 20 km-re volt, így Péterék 75,8 km lovagoltak vasárnap (mi negyvenet).

Az ebédet is pótló hosszú vacsora és rövid alvás után reggel nagyjából kivakartuk a sárból a lovakat, majd felvezettük a járőrt a szövevényes Budapest-kerülő szakaszon. Danihoz csatlakoztunk Pomáz elejétől (Klissza-domb), akinek vezetésével Piliscsabáig mentünk, ahol egy kocsmába húzódva vártuk meg a világos végét. Innen Dani és Attila visszaindult, és az Üveg(tigris utáni) hegyeken túl, ímmár teljes sötétben, szemerkélő esőben én (BP.) is különváltam Péteréktől akik Etyek felé nyomultak, míg nekem nyugatnak kellett mennem, minthogy a Fekete kancámra új tulajdonosa várt Komáromban. Tökig jutottam hétfőn, ahol az eladó Patkós csárda vendége voltam (fedett kocsibeálló, működő konnektor és dús fű volt a szolgáltatás, amit igénybe vettem).

Kedden a Zsámbéki templomokat még ködösen láttam, de dél felé (ill. felől:) kisütött a Nap, úgyhogy a szántók, murvák, vadkerítések között ügyesen eljutottam a Turul szoborhoz, Tatabánya főlé.
Itt élőben fogadtak be: egy nyugdíjas kutyakiképző bányamentő kárpitosműhelyében kaptam szállást, töltést és stoppot. Ugyanis a nadrágom 40 cm hosszan elszakadt a napi ütközetekben, amikor a szántók szélén a bozótossal ütköztem. Miklós úr olyan ügyesen megstoppolta a nadrágomat, hogy azóta sem tudtam kidobni, ezzel a stoppal még messzire el lehet jutni.

Szerdára nem sok maradt - a Fekete lábából, minthogy túlzott udvariasság volt megkörmölni a köves talajok és utak előtt, ezért Vértesszőllősön, miután tiszteletemet tettem az ősembernél, visszamentem a lovardába, s futóba tettem a lovat Komáromig.
További fényképek is elérhetők itt.

Őszi csapatösszevonás Nagykörűben - 2012.11.10.



Összesen húszan jelentünk meg a Csapat Nagy Körűi Gyakorlásán: 7 ló és 13 ember (Sanyi-Katica, Dani-Édua, Attila, Ági, Laci és 2 gyermeke, Péter és 3 gyermeke).

A program erős reggelivel kezdődött, különösen a Dunai szárnynak volt erős reggelje, hiszen ők 5 órára már futóra tették a lovaikat, hogy időben megjelenjenek a bevetésen.
11 óra körül állt fel a 7 ló (a 3 nagykörűi mellett, 2-2 ló érkezett a szélekről: Sólyom, Márkus, Fekete, Gülszál, Ahmed, Kara, Remény), és a pálya a megújult Karádi-gyepen. A megújulás ezúttal nem csak az őszi esőknek volt köszönhető, hanem a helyi munkálatoknak is: felkerült például a nád a komplexum központi épületére...


A gyakorlás lovardai munkával kezdődött a teljesen felújított 70x40 méteres nomád lovardában - ahogy ez a képeken is megcsodálható: az oldalakat friss fehér szalag díszítette, és egy visszafogott stílusú szürkés boltozatot kapott az aréna, mely a napfényt szűrve engedte csak át, így nem zavarta az éles fény a lovasokat.

Ebéd helyett megtartottuk a Nagy Őszi Zárt Lovasíjász Bajnokságunkat, 7 induló párossal (íjász+ló). A párokat cseréltük, vagyis mindenki ült minden lovon 2-2 futamot, így összesen 14 vágta állt rendelkezésre a vesszők táblásítására, ami alábbi eredményesség szerint alakult:
1. Bene Sándor
2. Stefanek Attila
3. Leidinger Dániel

Még belefért a délutánba a koreográfia gyakorlása, különösen hogy a következő hétvégére meghívást kaptunk Egerbe.
Levezetésképpen megkörmöltük az eladósorba került Fekete-kisaszonyt, ill. a juhokat, akik a féreghajtásukat is megkapták.

Még világosban visszaértünk az alaptáborba, ahol gyönyörű húsleves, és a gyepen szedett gombapörkölt volt a főmenű, egyéb díszítményekkel megerősítve. Úgyhogy csak tisztességből nem feküdtünk le egészen este 8 óráig, de aztán mindenki fokozatosan szállására vonult, s aludtunk egészen napfelkeltéig.

Reggel igyekezni kellett, minthogy mindenki sietett haza, úgyhogy a csapat 9 órára felrakta a frissen beásott oszlopokra a vadhálót, mert ez az 50 méteres szakasz hiányzott, hogy nyugodt szívvel itt hagyjuk a 3 maradék lovat a vendéglóval. Ugyanis Kara helyén Fekete, a csapat kancája távozott Szentendréig, ahol újabb program(ban) indult útnak.


Karcagi Határkerülő Csillagtúra - 2012.10.27-28.



Karcag határa ugyan nem csillag alakú, legalábbis térben, de időben lehet - s minthogy az idő túlzottan őszies volt, hát a határkerülők éjszakára visszatértek a tanyára.
A képek itt Éduától, s a részletes beszámoló Sanyi tollából:

Régóta tervezzük már, hogy a - nem is olyan kicsi - karcagi határt lóháton megkerüljük. A tervezett túra nagyjából 100 km-t tesz ki, mely távolság jól érzékelteti, hogy Karcag az országban a 4. legnagyobb határral rendelkező település (!). Az éves nagy leterheltségek miatt (munka, bemutatók, tábor, stb.) a túrát csak novemberben tudtuk megszervezni, s csak sajnos hiányos részvétellel (Endre bátyám csapata a vezető lábfájása miatt kénytelen volt távol maradni) és a hétvége nedves, csapadékos jellege miatt időben is kénytelenek voltunk csonkolni a túrát. Így végül egy napra csökkent le az időtartam, a lelkesedés viszont annál nagyobb volt. Édua, Katica, Dani, s én megaludtunk a Kecskeri-pusztán, majd másnap lóra pattanva (s Ágival kiegészülve) megindultunk a Karcag nyugati oldalán fekvő kertek között Márki Kláriék tanyájának irányába, ahol meg volt beszélve Lackóval a találkozó. Lackó jövetelét könnyen észre lehetett venni, mert vágtázva, csergetve közeledett Gülszárinak nagy meglepetést okozva ezzel (lehet, hogy mongol támadásnak gondolta, mert ugyancsak megrebbent...). Így aztán együtt ráálltunk a hosszú Füredi útra, s az eső ellenére vidáman haladtunk egészen a Németéri gátjáig, majd a Madarasi pusztát, a Csontos gátőrházat és a Csípős tanyát is magunk mögött hagyva értük el a "körtefát" (sok évtizedes múltra visszatekintő öreg fa Karcag határának északkeleti részén), ahol Laci a csípős szél és az eső ellenére, hatalmas elszántsággal végül gyufa nélkül is sikeresen meggyújtotta a tüzet, s szalonnasütésbe kezdett (nem volt viszont tekintettel arra, hogy a pihenőidő végére sikerült csak a tűzgyújtás :-(). Lovaink jót legeltek a kizöldült őszi mezőn, s mi is jót pihentünk, így új lendülettel indultunk Ágota-puszta irányába, ahol felkaptattunk az Ágota halomra, melyen egykoron büszkén állhatott a híres Ágota csárda szemlélve a hatlamas alföldi pusztát. Lassan elértük az emberi szemnek kevésébé tetsző szántóföldek világát, s a régi debreceni úton közeledtünk a város felé. Karcag széli erdőn vezetett keresztül bennünket mezőőr barátunk, amely az oly sokat emlegetett harcok színterei, beleképzelhettük magunkat a rettenthetetlen dzsungelharcos szerepébe, amint a csatornán végigvágtázva megjelenik a meghőkölt és megdermedt újlakosok között (nem folytatom...). Visszaérve a tanyába a nap élményeiben fürödve hamar kábultan álomba szenderültünk.

A túra tehát a tervezett 3 nap helyett csak egy napra sikeredett, a 100 km helyett pedig csak 45 km-t teljesítettünk. A tervek szerint viszont májusban visszatérünk, s az eredeti terv alapján körbelovagoljuk végre a nagy határt a Kováts Mihály Emléktúra keretein belül, ahová helyi bicikliseket is szeretettel várunk majd.


Idegen, forgalom, bizottság - 2012.10.16.


Október 16-án a karcagi idegenforgalmi bizottság tagjai tettek látogatást a Kecskeri-pusztán. A tanyagazda bemutatta nekik a tanyát és az állatokat, majd az ülésük keretein belül egy rövid előadást kaptak a vendégek az Egyesületünk működéséről.

Képek az infokarcag.hu oldalról.

Október 6. - 2012.10.06.



Az Egyesület tagjai székhelyeiken részt vettek a megemlékezéseken,
Karcagon koszorút helyeztünk el, Nagykörűben a betyársorsba szorított magyar véleményt jelenítettük meg - különös tekintettel a jelenkori aktualitására...

Behajtás Erdélybe Szent Mihály nap alkalmából - 2012. 09.29-30.




Szeptember utolsó hétvégéjén Székelyudvarhelyen – az immár negyedik alkalommal megrendezett Szent Mihály Napi Állat és Kirakodó Vásáron – a Kalotaszegi Turul lovascsapattal tartottunk közös haditorna bemutatót. Csapatunk két évvel ezelőtt részt vett már az eseményen , akkor teljes létszámban, ezúttal két lovassal és három segéddel. A hatályos állategészségügyi előírások miatt ezúttal nem vittünk saját lovakat, hanem a kalotaszegi csapat vezetőjétől, Dr. Demartin Lajostól kaptunk lovat (Románia és Erdély területéről fertőző kevésvérűség miatt csak karantén mellett lehet lovat visszaszállítani).

A sikeres bemutató érdekében két áldozatkész csapattagunk már a hét közepén kiutazott Sztánára, Demartin Lajos barátunkhoz, hogy segítsen a lovak felkészítésében. Ők szerdán a kiérkezést követően a két kapott lóval egy rövid túrát is tettek a gyönyörű kalotaszegi dombok közötti karcagi domborulatok között. Csütörtökön a bánnfyhunyadi iskola diákjainak látogatását követően – a hétvégi bemutatóra való felkészülésként – helyszínen tartózkodó csapattagjaink három helyi lovassal közös gyakorlatot tartottak.

A helyszínen tartózkodó csapat pénteken reggel korán a lovakkal Sztánáról Körösfőre vonult, ahol a lószállító kamionra való felpakolást követően megindultunk Székelyföld felé (időközben csapatunk másik három tagja is megérkezett Körösfőre). Koradélután érkeztünk meg Székelyudvarhelyre.

Péntek délután öt lovassal részt vettünk a rendezvényt beharangozó felvonuláson, estére megérkezett valamennyi résztvevő lovas, s TERMÉSZETESEN nem maradhatott el az ilyenkor szokásos pálinka sem. Szombaton reggel egy közös gyakorlás segítette a lovasok, illetve a lovak közötti további összecsiszolódást.

Mind a szombati, mind pedig a vasárnapi bemutatóról elmondható, hogy a körülményekhez képest igen jól sikerült, hiszen a két csapat ebben az összeállításban még soha nem szerepelt együtt. A bemutatóban összesen 8 lovas és 4 segéd vett részt, s valamennyien tudásuk legjavát adták. A csapat összességében egységet és erőt mutatott, amivel sikerült a helyi közönség dicséretét is elnyernünk.

Fényképek itt!!!

A résztvevő lovasok: Dr Demartin Lajos, Wágner Rihárd, Szarka Krisztián, Kováts Antal, Kelemen Ádám, Bíró József (Kalotaszegi Turul);  Bene Sándor és Leidinger Dániel (Pusztai Róka)
Segédek: ifj. Demartin Lajos (Kalotaszegi Turul); Lajtos Katica, Takács Dorina Édua és Kovács Bence (Pusztai Róka)

A vasárnap koradélutáni bemutatót követően csapatunk hazaindult, s bizony ismét meggyőződhettünk róla, milyen hatalmas országunk is van (vagyis lehetne, ha úgy tekintenénk rá), hiszen öreg este volt már, amikor megérkeztünk Karcagra.

Köszönjük a Kalotaszegi csapatnak, különösen Demartin Lajosnak, hogy lovaik, illetve lovasaik részvételével lehetővé tették a bemutató létrejöttét, illetve hogy lovasaink számára lovat biztosítottak!
Egy helyi tudósítás a bemutatóról (az első 1 perc 20 mp):



VIII. Kun Hagyományok Napja - 2012.09.08.


E jeles nap
lett a VIII. Kun Hagyományok Napja, minthogy a rendezvényünk ezúttal a Kunok II. Világtalálkozójának eseménysorozatában kapott helyet.
Az egész napos rendezvény fénypontja a kunkapitány avatás volt a karcagi városháza előtt, különösen számunkra, hiszen csapatunk vezetője, Bene Sándor kapta e tisztséget.


Ifj. Bene Sándor a kunkapitányok sorában.
(A képre kattintva további képek is láthatók.)
Az Egyesület a Múzeum park délutáni programjaiért volt felelős, a hivatalos megnyitó után különleges bemutatót tartottunk, hiszen Sanyi csak a mikrofon mögül vett részt, illetve azért megmutatta, hogy meg tudja védeni a kun hagyományokat a jöttment nyugati betolakodókkal szemben.
A túlszabályozás hazai alkalmazóival szemben már nem voltunk annyira sikeresek, a biztonsági őrök annyira biztosra mentek, hogy a mentőautót is kizavarták a terüleletről, és a hivatalos sötétség ellen sem voltunk védve: este 7 órakor be kellett fejezni a programot, mert nem volt kivilágítva, hogy merre van előre.
A rendelkezésre álló időben még nagyszerű csikósbemutatót, egy kis ügyességi versenyt (minthogy a karcagi lovasok többsége nem akarta fitogtatni a tudását) és egy pálinkára menő nagy köböre összecsapást láthattak a lovas kultúrát kedvelő nézők. Szerencsére a néptáncosok fellépése nem az időhiány miatt maradt el, hanem mert a városban az elmúlt 10 évben felfutott néptánc mozgalmat mostanra sikeresen visszabontották.
 
Kun Hagyományok Estéje a tanyán
(A képre kattintva további képek a nap eseményeiről.)
 
Hagyományainkat őrizve a fontosabb alföldi pásztor- betyár- és huszárdalokat egy diszkrét esti mulatság keretében a tanyán vettük át.

A rendezvény egész napját átfogó tudósítás itt.

A lovas ügyeségi verseny feladatai a Múzeum kert beépítettségét használva (fák, játszótér, padok, stb.):
1. indulás földről
2. földbe szúrt kelevéz felvétele
3. ugratás (kisbála)
4. kelevéz célba dobása
5. áthaladás földre terített takarón
6. áthaladás szűk folyosón
7. fordulékonyság (szlalom)
8. tolatás kopjával
9. bárány átvitele padról padra
10. áthaladás 2 méteren kifeszített kötél alatt

Indulók és eredmények:

 
lovas neve
ló neve
futamidő
sikeres feladat

 

5.
Leidinger Dániel
Kara
1:41
9

 
Stefanek Attila
Remény
1:44
8,5

 
Raczkó Viktória
Márkus
2:23
9

 
Sáringer Máté
Sólyom
1:44
8

6.
Székely András
Redzs
1:43
9

3.
Fehér Kornél
Kara
1:26
10

2.
Mészáros László

Csillag
1:19
10

 
Kenyeres Imre

Bonszáj
1:51
7

 
Kenyeres Vivien
Cselszi
1:57
7

 
Márki Lajos
Bonszáj
2:05
7

1.
Balogh Péter
Sólyom
1:12
10

4.
Tóth Lívia
Redzs
1:28
9




Bemutató a DAK megnyitóján - 2012.08.22.




A páncélos lovasnomád harcossal szemben
védtelen a sorfal...



Az egyik legrangosabb fogathajtó esemény hivatalos megnyitóján vettünk részt bemutatónkkal (Duna-Alpesi Kupa, Fábiánsebestyén).
A németországi edzőtábor meglátszott a fellépésünkön: úgy érezzük, igazán összeszedett, pörgős, tartalmas bemutatót adtunk lovasnomád hagyományainkból: a fegyverhasználat pontos volt, az alaki és az időzítés a helyén, a tempó gyors. Még a hőmérséklet is a csúcson volt...


Szegény EU-s lovag hiába kapaszkodik, előbb-utóbb leveri a magyar harcos...


Elbújás oldalra - hogy azért a közönség lássa...

Földön elhelyezett karika felszúrása vágtában fokossal.







További fényképek a Megnyitó műsorából itt.

Lóúsztatás a Tiszán - 2012. augusztus


Augusztusban gusztusa támad az embernek a vízre. Régebben (is) fürödtünk a Tiszában, de most hogy reális közelségbe került, hogy a Tisza folyó is kiszárad, ahogy számos alföldi folyónkat már elveszejtették - csak ideírok néhányat, hiszen a nagyközönség már a nevekre sem emlékszik: Mirhó, Kakat, Zádor, Kórógy - szóval, hogy az augusztus ímmár eső nélkül telik el, végre először átúsztattunk lóval a Tiszán. Egyelőre csak keresztben, de mindhárom nagykörűi lóval. Múlthéten a Feketével a strandnál, s ma - mert nem szeretik, hogy szarunk a kompra - Sólyommal (és persze utána Márkus) a kompnál úsztam át. Hogy általános érdeklődésre számot tartó adatot is közöljek: a ló gyorsabban úszik, mint az ember.





Felvonulás Karcagon - 2012.08.20.


Egyesületünk részt vett a városi ünnepségeken. s bár a Kun Hagyományok Napja a Kunok Világtalálkozójához lett igazítva, több program is lett rendezve. A felvonuláson megjelent x karcagi ló között 6 lóval vonult fel a Tiszai hadtest. (A nagykörűi lovak a 2 közeli bemutató miatt Karcagon vendégeskedtek.)



További képek itt.

Magyarok Országos Gyűlése - 2012.08.17-19.


Szép rendezvény.
Köszönjük.
Nagy rendezvény, sok ember, sok program - inkább csak leltárszerű beszámolóval a saját részvételünkről:
Pénteken este érkeztünk 7 lóval, és sok családtaggal. Néhányan hősiesen kivártuk a táncházat..
Szombaton reggel 8 után ültünk lóra, sikerrel részt vettünk a "Puszták népe" ügyeségi versenyen, majd az ebédszünet után 3-tól ugyancsak 8 utánig lóháton fegyverben voltunk: az élőképben, saját bemutatóval, majd Eördögh András csapatversenyében - 9 óra nyeregben.
Vasárnap ugyancsak, délelőtt verseny, délután történelmi élőkép.
Ebédidőben szombaton 1 órás előadást tartottunk, vasárnap beszélgetésen vettünk részt, de az esti mulatozásokból is kivettük a részünket, talán a vásárból és egyéb programokból kevésbé.
alább egy különleges saját fotó nyeregből, amikor az élőkép lovasai egy arcvonalba rendeződtek (a képre kattintva további fotókon is):
 
 

Kalászi kurultáj - 2012.08.07.

 
Nyers Csaba tanyáján mintegy 200-250 (vegyesen magyar, kazak, türkmén, azeri, üzbég, ujgur stb) néző előtt naplemente után 1 órával, világítás nélkül tartott nagysikerű bemutatót az Egyesület Dunai hadteste, mely 2 aktív tagunk (Attila és Dani) mellett 3 újonc is bemutatkozott (Máté, Bendegúz, Andris), akik a környék egyébként nagy számú potenciális lovasnomád hagyományőrzői közül csatlakoztak.
Az esemény súlyát méltóképp jelzi, hogy a kurultájra érkező előkelő küldöttség ELÉBB Budakalászra érkezett minket megtekinteni, AZUTÁN mentek a parlamentbe, Bugacra stb...

Történelmi Wallenstein hét Memmingenben - 2012. 07.27. - 08.06.


Több mint egy történelmi hetet töltöttünk a bajorországi Memmingenben a Wallenstein történelmi hét (Historische Woche in Memmingen) alcímű fesztiválon -
pontosabban, mi is töltöttük a rendezvényt, mert nagy sikerrel járultunk hozzá a lovasjátékokhoz, és minket is töltött a program, mert részesei lehettünk egy életerős hagyomány-él(tet)ő közegnek és közösségnek.
4500 ember hagyományos viseletben, 300 ló, kocsi, ágyú, 50 ezer néző...
Saját részletes beszámoló helyett
egyelőre a youtube-on található tudósításokból ajánlunk néhányat:
Bene Sándor a többi hadnaggyal és a város vezetőivel a városházában rendezett fogadáson.




Jászkiséri Lovasnap - 2012.07.14.


Katica és Édua Ahmeddel és Csillaggal csütörtökön átjött Karcagról Nagykörűbe, s pénteken négy lóval mentünk tovább Tiszasűlyön és az épülő tározón keresztül.
Lovas csapatunk a Tiszasülyi tározó évek óta épülő teljesen félreértelmezett beeresztó műtárgyánál.

Szombat reggel részt vettünk a felvonuláson; tiszteletre méltó, hogy e kis városka 100 feletti hátalt és fogatolt lovat tudott felvonultatni!
Délelőtt megérkezett a Dunai szárnya csapatunknak, s Karcagról még autóval Laci, Kata és a felszerelés. Sanyit nélkülöznünk kellett, hiszen a virágzó kukoricáit nem tudta otthagyni, de tisztességgel megoldottuk a bemutatót.
Az egyéb programokon megintcsak négyen maradtunk, így is Ahmed (és Katica) elnyerte a legszebbnek járó díjat az arabok között, s Péter harmadik lett Sólyommal az ügyességi versenyen, mintegy 25 induló közül.
A második estét megnehezítette a bál helyetti buli, ami a mai magyarországon sajnos a cigánydiszkót jelenti. Jól jelzi az érték(té)vesztést, hogy a cigányság élősködő életmódja által a mindennapi gazdálkodói tevékenységében zavart megmaradt gazdálkodói réteg mennyiségi többsége este  a giccs alatti szintre silányított cigánydiszkóra mulat a legtisztább gazdálkodói hagyományokat éltető nagyszerű rendezvénye után. A gazdának a bebálázott szénát még aznap be kell hordania, hogy reggelre ne vigyék el a cigányok, de a zenei és a mulatási kultúráját már asszimilálta a modern kór felszínességéhez legszervesebben igazodó cigány ízlés(telenség).
(További információk a rendezvény fészbuk oldalán.)


Hortobágyi Lovasnapok - 2012.07.07-08.



Péntek estétől 2 napos tábort (jurtával, bográcsozással) és 2 bemutatót tartottunk a Hortobágyi Lovasnapokon. Csapatunkhoz Könczei Bence és Kiss Péter csatlakozott, akinek barátnője rögzítette mindkét bemutatót, az alábbiak szerint. (A felvételek a teljes műsort dokumentálják, mindkét nap, vágás nélkül, egy helyről, állvány nélkül, a teljes pályát mutatva vagy éppen az akciót keresve, így inkább csak számunkra tanulságosak, a bemutatók helyszíni élményét nem pontosan adják vissza.) 

Szombat:


Vasárnap:

Érdekes, hogy mi belülről sokkal jobbnak éreztük a szombati bemutatót, de a felvételeken nem látszik annyira a különbség. Kiemelendő a bemondó szerepe/jelentősége: sok múlik azon, hogy mennyire pontosan tudja követni a bemutató részeit, hogy mennyire tudja összekapcsolni a látványt a közönséggel - vagy éppen a közönséget a látvánnyal.

És egy saját felvétel, abszolút állókép, a vasárnapi várakozást mutatja, amikoris a fülledt meleg elől a fák alá húzódtunk.
 
A hosszú várakozás a kánikulában vasárnap némi fejetlenséget eredményezett...

Nyílzápor - 2012.06.29-30.



Idén is részt vettünk a Nyílzápor rendezvényen, Cseppentő Attila meghívására. Szakmailag is sokat fejlődtünk, hiszen ezúttal ki lehetett lőni nyílvesszőket is a rohamban, bár a tábor és a gyalogosok megtámadása a szokásosnál is pacifistábbra lett koncepcionálva, ugyanis elmaradt. Viszont megtudtuk, hogy a történelmi hű(lye)ség miatt a karikásostorainkat nem használhatjuk, mert nem találtak nyomát a sírokban...
Ez persze számunkra csak azt bizonyította, hogy már akkor is bőrből készítették.
Szép ahogy a honfoglaláskori hagyományőrző mozgalom megmutatkozik ezen a rendezvényen, és jó hogy nem látják eleink, hogy mivé silányodott az ország és a népe - fecseg a felszín, hallgat a mély...

LÉT 2012 - június 20-25.


A résztvevők egybehangzó véleménye szerint jól sikerült a LÉT (Lovasnomád Életmód Tábor) a Kecskeri-pusztán. A 18 gyermek nagy része a korábbi években is részt vett a táborban. A tábor vezetését az Egyesület Tiszai szárnya intézte, nagy családi segítséggel, értékes baráti látogatásokkal.

A program az eredeti terveknek megfelelően alakult, nagyjából az alábbiak szerint (sok szabad játékkal kitöltött sok szabadidővel):

Napirend
jún. 20.
Szerda
jún. 21.
Csütörtök Nyári Napforduló
jún. 22.
Péntek

jún. 23.
Szombat
jún. 24.
Vasárnap

7-9

érkezés
ébresztő
reggeli, torna
ébresztő
reggeli, torna
ébresztő
reggeli, torna
ébresztő
reggeli, torna
9-12


ismerkedés -
tábor,
ló és ember
természeti környezet:
A Kecskeri-p.
kirándulás
lovaskocsin

szablyavívás
kézi fegyverek,
íjászverseny
12-14
ebéd
Csendes Pihenő
ebéd
CsePi
ebéd
CsePi
ebéd
CsePi
ebéd
CsePi
14-17


nemezelés
tudnivalók a lovakról és a fegyverekről,
körmölés
ötvösség,
tűzcsiholás, 
hímzés
Ember és Természet,
lovas-bemutató
agyagozás,
gipszöntés
17-20


lovaglás
lovaglás
lovaglás
lovaglás
lovaglás
20-
vacsora,
tábortűz,
citera, éneklés
vacsora,
tábortűz,
citera, éneklés
vacsora,
tábortűz,
citera, éneklés
vacsora,
tábortűz,
citera, éneklés
vacsora,
tábortűz, búcsúest


A foglalkozásokat neves szakemberek, szakképzett oktatók tartották (ötvös, népi iparművész, szobrász, lovasoktató, hidrobiológus, madarász, agrármérnök, vívásoktató, geográfus, történelemtanár).
Öröm volt látni, ahogy a gyerekek megtanulták a kunkötést, vagy hallani, ahogy napközben is önmaguktól énekelték az este tanult népdalokat. A kánikula nem hűtötte le lelkesedésüket és nem nyomta le lendületüket, s a kisebb háziállatok (légy, szúnyog) vonzódása nem vette el a nagyobb háziállatok iránti vonzódásukat - különösen persze a lovak és a lovaglás volt népszerű.

További képek itt. (ugyanahhoz az albumhoz vezet, mint a bejegyzés elején)
Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)