Beszámoló a közép-ázsiai portyáról

 
Csapatunk két lovasa – Stefanek Attila és Leidinger Dániel – augusztus 23. és szeptember 12. között, a Magyar-Turán Alapítvány által szervezett válogatott tagjaként, Kazahsztánban és Kirgizisztánban járt.
A magyar küldöttség két egymást követő rendezvényre volt hivatalos. – Augusztus 27-28-án a Kazahsztáni Talgar városa mellett rendezték meg az “Ulu Dala Ruhy”, azaz a “Nagy Sztyeppe Gyermekei” elnevezésű fesztivált, amelyen a csapat tagjai lovas harci bemutatót tartottak. Ezt követően szeptember 3. és szeptember 8. között zajlott Kirgizisztánban a 2. Nomád Világjátékok, amelyen a csapat lovasai szintén bemutatót tartottak, illetve a magyar küldöttség tagjai különböző sportversenyeken vettek részt. A nagy távolság miatt a csapat nem vitt lovakat, hanem mindkét helyszínen helyi lovakkal dolgozott.
Az “Ulu Dala Ruhy” ünnepet egy Talgar város határában található fennsíkon tartották, ahol egyik irányba a végtelen sztyeppe, másik irányba az Alatau-hegység 3-4 ezer méteres csúcsai voltak láthatók. A lenyűgöző természeti környezet mellett számos jurta, kiállító sátor, egy színpad, és az ott zajló számos program színesítette a rendezvényt. A lovas bemutatót tartó csapat dolga nem volt könnyű, mert a helyben kapott lovak lovas harc/lovas íjászat szempontjából képzetlenek voltak. További nehézséget jelentett, hogy mind a lovasok, mind pedig a gyalogos segédek különböző csapatokból valók voltak, így végső soron egy mindenki számára új koreográfiát kellett begyakorolni, amire mindössze fél nap állt rendelkezésre. Mindezt tetézte, hogy a szombati bemutatót követően, vasárnapra nem pont ugyanazokat a lovakat kaptuk meg, amelyekkel előtte összegyakoroltunk. Ennek ellenére a második napra egy egészen színvonalas bemutatót sikerült összehoznia a csapatnak. A rendezvényen való szereplésünket sikeresnek könyvelték el maguk a szervezők is.
A Nomád Világjátékok eseményeinek két helyszín az Issyk kul-tó partján fekvő Cholpon Ata városa, valamint a Kircsin-szorosban több-száz jurtával kialakított tábor adott otthont. A csapat szállása a két helyszín között félúton, az Issyk kul-tó partján volt. Ottlétünket többek között a szálláshely melletti homokos strand, a kellemesen meleg időjárás, a tó hűs vize, valamint a túlsó parton emelkedő, hóval fedett 5-6 ezer méteres hegycsúcsok látványa tette felejthetetlenné.
A megnyitóünnepség helyszíne a Cholpon Atában újonnan felépített stadion volt, ahol résztvevő nemzetek sorában a magyar csapat nagy része is felvonult. (Ide kattintva látható egy tudósítás, a magyar csapat 1:25:15 - 1:26:20 között.) A megnyitót követő napon a Kircsin-szorosban felállított táborban is lezajlott egy nyitóünnepség, amelyen a hazai kirgíz csapat, valamint a türkmén trükklovasok mellett, a magyar lovascsapat tartott bemutatót.(Itt egy kis ízelítő látható, de sok egyéb tudósítás is elérhető.) A helyben kapott lovakkal az előző napon mindössze néhány óra gyakorlásra volt lehetőség, ráadásul több lovasnak lovat kellett cserélnie, mert a lovak egy része félt a fegyverektől és a céltáblaként használt pajzsoktól (s hosszas szervezést igényelt az is, hogy a másnapi bemutatóra ugyanazokat a lovakat kapjuk meg, amikkel gyakoroltunk). A csapatra nagy nyomás nehezedett, ugyanis harmadikként kellett bemutatót tartani, közvetlenül a közönséget teljesen lenyűgöző türkmén lovasok után. Minden nehézség ellenére, a csapat színvonalas bemutatót tartott, kivívva a közönség őszinte elismerését. (Az ünnepségen – akárcsak az előző napi megnyitón – jelen volt egyébként Steven Segal, amerikai színész, harcművész is, mint a rendezvény díszvendége.) 
Íme a magyar lovas csapat a Nomád Világjátékok egyik helyszínén: (balról jobbra: Stefanek Attila, Vermes István, Vermes Balázs, Leidinger Dániel, Kiss Péter) (Fényképezte: Erasimus Zsuzsanna)
 

A sikeres bemutatót követő napokban a csapat tagjai különböző sportversenyeken (kis ízelítő itt nézhető) vettek részt (övbirkózásban, gyalogos és lovas íjászatban, lovas birkózásban, valamint mangalában – ez utóbbi egy logikai játék), amelyeken több érmet is sikerült elhozni.
Csapatunkból Stefanek Attila lovas birkózásban (-70 kg), Leidinger Dániel lovas birkózásban (-90 kg) és lovas íjászatban indult. (Mivel országonként korlátozott volt a nevezhető versenyzők száma, Attila nem tudott elindulni lovas íjászatban.)
A lovas íjászat selejtezői szeptember 5-6-án zajlottak, ahonnan 3 magyar versenyző – Vermes István, Vermes Balázs és Kiss Péter – kvalifikálta magát a döntőbe. A pontszámok alapján, a másik két magyar induló, Leidinger Dániel és Fehér József is bőven belefért volna a döntős csapatba (több pontot lőttek, mint a döntőbe bejutott, mongol, kazah, kirgiz, vagy török versenyzők nagy része), viszont a versenyszabály országonként csak 3-3 versenyzőt engedett a döntőbe. A szeptember 7-i döntőt végül Vermes István nyerte egy kirgiz versenyző előtt. Vermes Balázs 3., Kiss Péter a 4. helyezett lett (Kiss Péter szereplésére rányomta bélyegét, hogy a próbakörben bukott a lovával, ami számára sérülést, íja számár eldeformálódást eredményezett. – Péter egyébként előző nap a legmagasabb pontszámmal jutott a döntőbe.).
Szeptember 7-én zajlott a lovas birkózás is. Míg az íjász versenyek a Kircsin-szorosban felépített tábor mellett voltak, addig a lovas birkózásnak – a csirirt és a köböre mellett – a Cholpon Atában felépített stadion adott otthont. Lovasainknak lenyűgöző élményt jelentett e helyszínen birkózni. Mivel az ázsiai lovas birkózás (kirgizül: er enish) szabályai jelentősen eltérnek az általunk gyakorolt lovas birkózástól, lovasainknak nehéz dolguk volt. A körülményeket némileg nehezítette, hogy Leidinger Dani előző nap lebetegedett, s ráadásul rögtön kifogta a 3. helyen végzett kínai (mongol) versenyzőt; Stefanek Attila ellenfele, pedig meglehetősen sportszerűtlenül, rögtön a kézfogással megpróbálta lerántani őt a nyeregből. A nehezítő körülmények ellenére elmondhatjuk, hogy lovasaink derekasan helytálltak. Bár egyikük sem jutott tovább, csak kemény küzdelmek árán tudták őket legyőzni.
A Magyar-Turán Alapítvány által delegált válogatott csapat összesen 1 arany és 4 bronzérmet szerzett. Aranyérmes lett lovas íjászatban Vermes István; bronzérmesek lovas íjászatban Vermes Balázs, távlövésben Szabó József, övbirkózásban Hagyó Gábor és Tóth Róbert.
A bemutatók és versenyek mellett a küldöttség tagjai számos látogatáson, kiránduláson vettek részt (Kazahsztán és Kirgizisztán területén egyaránt). Jártunk egy híres sassal vadászó családnál, megnéztük a Sharin-kanyont, jártunk Chimbulak hegyén 3200 méter magasan, láttunk több-ezer éves aranyleleteket és sziklarajzokat, jártunk múzeumi kiállításokon, valamint kilátogattunk a Kurgán-fennsíkra, ahol a Kazahsztán egyik jelképének számító „aranyember” sírját is megtalálták.
Ezúton is köszönjük a meghívást, és a gazdag programot a Magyar-Turán Alapítványnak! Megtiszteltetés számunkra, hogy a magyar küldöttség öt lovasából kettőt a „Pusztai Róka” Egyesület adhatott.
Pomáz, 2016. Földanya hava 15.
Leidinger Dániel
 
    
 
 

Mezőfény az alagút végén

 
Hosszú út vezetett a Nagykároly melletti Mezőfény községig, de a kelet-magyarországi alagút végén nem hiába tűnt fel Mezőfény, az Ország immár Partiumként nevezendő részén (minthogy ezek a Részek Erdéllyel együtt Romániához kerültek). Ceterum censeo, ha már román mánia, hogy Rómán keresi önigazolását Románia, el kell mondani, hogy nem a nemlétező román lakosság miatt húzták itt a határt, hanem a létező vasútvonal miatt, amit itt épített ki a Magyar Állam az Alföld szélén fekvő magyar városok összekötésével.
A plákaton is mi rohamozunk - igaz kicsiben, de élesben:)
Nem gondoltuk volna, hogy a nyár legnagyobb, s legforróbb hangulatú bemutatója ezen a jeles szeptemberi (vasár)napon következik el a Mezőfényi Lovasnapon. NAjó, talán nem voltak annyian, mint a Kurultájon, de a többezres tömeg messze felülmúlta a kismagyarországi falunapokon általános érdeklődést, illetve érdektelenséget. Mondjuk többedjére tapasztaltuk, hogy a (bármelyik) határon túli közönség jobb állapotban van, mint ebben az önmagát gyarmatosító országban, és pl. a nemzetemelő bemutatónkat is sokkal jobban megbecsülik, mint általában e tájon – kivéve persze a Kurultájon.
A bemutatónk fogadtatása mellett a forró hangulathoz a nyári hőmérséklet is hozzájárult, de a szervezők kedvessége és profizmusa folytán még a kényszerű határátkelés is határtalanul simán ment, bár az egyik határőr humora felidézte a régi csúnya időket. De határainkat átlépve nem küldtük el a fenébe, és a Dunai-szárnyat gyakorlatilag nélkülözve is teljes értékű bemutatót tartottunk 6 lóval, 4 segéddel. (A nyugati dunaiak derékhada épp ugyancsak vasárnap ért haza még keletebbi missziójáról, amiről hamarosan beszámolunk.)
 

Nyírbátori nyárzárás

 
A nyár utolsó fellépéseként Nyírbátorba utaztunk, ahol utolsó fellépői voltunk a II. Lovas – Gasztro Fesztivál utolsó napjának, augusztus 28-án este 6 órától. A program szerint 5-től voltunk kiírva, a valóságban 4-től álltunk teljes fegyverzetben a pálya szélére rendelve, de ettől eltekintve igazán kedvesek voltak a (be)szervezőink.
 
A Fesztivál „gasztro” részéhez is volt szerencsénk az ebédkor, egyébként csak a különböző méretű ketrecekben láttunk különböző megehető jószágokat, a galambtól a versenylóig.
 
A Fesztivál helyszíne a nagyszerű, új nyírbátori fürdő mögötti lovas létesítmény volt. A fáktól körbevett nagyszerű homokos pályán különböző fogathajtó versenyek fogták a közönséget, akiknek legkitartóbb része a hosszú eredményhirdetés után a mi bemutatónkat kapta jutalmul.
 
Íme itt egy rövid tudósítás egy majdnem helyi médium által, és várjuk a képeket a nagyon helyi BátorTV-től.
 
8 lovassal tartottuk a bemutatót és még Sólyom is beugrott. (Valóban vágtába is beugrott Hunorral a dzsigit alatt.) Általában nem voltunk sokkal jobbak a szokásosnál, és majdnem terv szerint sikerült megcsinálni a 3 x 2 féle rohamot is. Élete eddigi legjobbját nyújtotta viszont Áron, aki először vett részt lovon, sőt saját lovával a bemutatón. Az 5 éves Pityke még csodálkozott néhol, de a 15 éves Áron, hogy a kereső is megtalálja: a karcagi Kovács Áron, nagyon jól mutatott a lovon.
 
Nagyon jól sikerült a rendezvény, viszont a hosszú út viszontagságokkal volt terhes, különösen visszafelé. A nyugatiak persze kényelmes, gyors és drága autópályán haladhattak a Dunáig, de a Tiszai-szárny egyik autójában egy pók tartotta félelemben biológusunkat, míg a másikban az időközben kiesett 5. sebesség tette pörgősebbé a motort és nehézkessé a haladást.
 
 

Kurultáj 2016.

 
Az év legnagyobb rendezvénye, legalábbis amin legtöbben léptünk fel, illetve voltunk jelen, és amin új programot mutattunk be, amit a legnagyobb közönség nézett.
 
Új műsorunk a Dunai műhelyben született meg: a Pomázi Lovas Majálisra gyűlt össze az a minőségű lovas, akik Leidinger Dani vezetésével összerakták a „Fejezetek a magyar könnyűlovasság történetéből” tartalmú összetett bemutatót. Most bővített kiadásban a Tiszai-szárnnyal kiegészítve, összesen 14 lovassal a Kurultáj nagy küzdőterén is ezzel a programmal járultunk hozzá a Programhoz. Ehhez az új koreográfiához a „honfoglalás” kora mellett, a végvári időkből és a szabadságharcból is szövetkeztünk a huszár barátainkkal, így 3+1 jelenetben mutattuk be a magyar könnyűlovasság történetének legfontosabb fejezeteit. A 30 perces előadás végig feszes-pörgős a gondosan felépített szerkezetnek, a gyakorlásnak, a profi lovasainknak és profi segédeinknek köszönhetően. Belülről legalábbis így éltük meg, és erről szóltak a visszajelzések. Dokumentáló képek és mozgóképek tekintetében a Közönségre, köztük a profi fotósokra vagyunk utalva – szívesen látnánk képeket!
A seregszemle belülről - állóképen...
 
A saját bemutatón kívül, megszerveztük a köböre bemutatót és bajnokságot. A szombati közös köbörén 16 lovas vett részt. Ez nagyon harcosra sikeredett, igazi belső birkózásokkal, a legszebb ázsiai hagyományoknak megfelelően, és az európai látványízléstől eltérően. Az elszánt játékosok hamar blokkolták a kitörő vágtákat, és a 25 kg-os kecskét sem dobáltuk úgy, mint amikor a kitömött bőrrel játszunk.
A  vasárnapi bajnokságra csak a bőre maradt a kecskének, minthogy a hús addigra a bográcsba került. Így könnyebb játékszert készítettünk, amivel a kisebb létszámú, 2 x 5 fős csapatok látványosabb játékot tudtak bemutatni. Izgalmasabb lett volna a bajnokság, ha nem önmagunkat kell legyőzni, de a többszáz lovas közül végülis nem jelentkezett külső kihívó csapat.  
 
A saját programjainkon kívül, a szövetségeseinkkel kiegészült csapatunk mindkét napon teljes számban részt vett a seregszemlén, illetve 2-3 lovassal szerepeltünk az ügyességi és a gyorsasági versenyekben, valamint a közös csatajelenetben, és az esti mulatságokban.
Szombat este az étkező sátor belülről...
Bene Sanyi citerával, Juhász Dénes hegedűvel viszi a prímet.
 
Nagyszerű esemény volt, jó idővel és jó szervezéssel – köszönjük mindenkinek akit-ahogy illet!
 
A rendezvényről számos beszámoló és képdokumentáció született és kerül még ki a médiába, itt hivatkozunk néhány linket, illetve egyelőre előzetesen mutatunk néhány saját képet, és beharangozzuk a seregszemlét belülről mutató videónkat, amit hamarosan közzéteszünk a youtube-on!
 

Szabolcs ünnepén

 
Július utolsó hétvégéjén névnapi ünnepségre voltunk hivatalosak: Szabolcs ünnepén jelentünk  meg Szabolcsban - először plakáton, aztán személyesen. A válogatott közepes csapattal vonultunk fel, 7 lovassal és 6 segéddel. 5 ló jött a Tiszai kamionnal, 2 dunai ló futóval, a 6 férfi mellett Édua dobogtatott még Borussal.
 
Délután a Tisza-parton kicsit táboroztunk, közepesen gyakoroltunk, majd nagyon bemutatóztunk. 17 órától majd’ egy órán keresztül égtünk a harctéren – pedig nem sikerült rosszul a fellépés, csak nagyon meleg volt, főleg a köböre hosszúságához képest. Jól sikerült a közönségből való toborozás is: új birkózó bajnokot avattunk Zalkodról.
 
Este a várbeli program díszleteként is megjelentünk: a Kurul dobosok koncertje alatt – illetve felett és körül – idéztük meg Szabolcs vezér korát, legalábbis 7 lóval kereteztük egybe a dobosokat és a közönséget, végigmenve fenn a sáncokon is körbe. Nagyszerű élmény volt minden jelenlévő számára – köszönjük az ötletgazda-szervező Nagy Gézának, hogy évről-évre igényes rendezvényeivel igyekszik igényt teremteni.
 
 

Hortobágyi Lovas Napok 2016.


Az a megtiszteltetés érte csapatunkat, hogy a mi bemutatónk végét kérték költsön az 50. (ötvenedik!) Hortobágyi Lovas Napok ünnepélyes megnyitójának megtartásához. Ott helyben persze a megtiszteltetés érzését inkább éppen hogy elnyomva éreztük, minthogy szerettük volna még a köbörét és a birkózást is megmutatni a nagyérdemű közönségnek, de messzebbről már látjuk, hogy kitölt bennünket a nagyobb egész részeként való együtt-működés öröme.

Pénteken már délre megérkezett a csapat mindkét irányból, összesen 10 lóval. Ezúttal a többi lovas résztvevő között kaptunk helyet az étterem mögött, a lovainkat a mobilboxokban kellett elhelyezni, de hamar nagyszerű táborhelyet találtunk túl a díj- és veszternlovas csodaszállítókon, az erdőben. Jurtaállítás után este 6-tól sötétedés utánig gyakoroltunk.

Szombat délelőtt jól sikerült a sűrített bemutatónk, majd az ebéd, a tábori rekreáció – citeraszóban pácolt hússütéssel – és az esti koncertek is, bár Rúzsa Magditól csak ráadásul tudtuk meg, hogy az édesanyja vett neki kalapot… (Örömmel nyugtáztuk, hogy jól sikerült Lajkó Félix citeráját kiváltani a gitárral.)

Vasárnap többször változott a bevetésünk időpontja, végül a program (vissza)csúszása miatt, a papíron megadott kezdési időpontra lett vége a bemutatónknak, pedig mindent jelenetünket eljátszathattuk, tetszés szerint. A tetszést leginkább az újabb rendezvényekre való meghívások mutatták.

Szép tartalmas rendezvény volt, hangsúlyos csikós versennyel, egyéb szakmai programokkal, nyári, de kellemes időjárással és időtöltéssel. Irigyléssel szemléltük például, hogy a vesztern kultúrában a nagyondrága lovak milyen automatikusan dolgoznak a cutting közben, ami azért is praktikus, mert többször használatos a marha: a cutting csak a leválasztását jelenti a jószágnak, nem a levágását. A lovas úgyis a saját fennmaradásával van elfoglalva, miközben a ló tereli alatta a marhát.

Végül is a délután elején bontottunk tábort, a derekán utaztunk vissza, majd a nagykörűi csapatrész még egy lóúsztatási bemutatóval járult hozzá a helyi Nagy Ugrás című és tartalmú rendezvényhez, ezúttal a strandon, minthogy még elértük az utolsó kompot.
 
 
 

Szent László Napok - Győr, 2016.


 

Csapataink bevonultak Győrbe...
László napjára Győr városában Szent László emlékének szentelnek fesztivált. Már tavaly is felvettük a kapcsolatot, de idén álltak össze a feltételek, így komoly expedíciót szerveztünk az eddigi legnyugatibb magyarországi portyánkra.

Összesen 10 lóval vettünk részt a felvonuláson, és 8-9 lóval tartottunk bemutatót a rendezvény mindkét napján, amihez 3 helyen pakoltuk a lovakat (Karcag, Nagykörű-Surján és Szentendre), sőt Stefanek Attila Somogyi Győzőtől /Salföld jött 2 lovat húzva. A kamionon kívül 5 személyautót mozgattunk: Karcagról Sanyi, Katica, kis Katica, Ági, Édua, Laci, Nagykörűből Péter, Réka, Benedek, Domokos, a dunai szálláshelyről Dani, Vígh Zoli, Levente és Marci, valamint Hunor, Kinga, Bálint és Lelki jöttek, és Attila külön; összesen 19 ember, lovasok, segédek és kiszolgáló személyzet: teljes hadsereg.

A tiszai hadtest péntek reggeltől volt mozgósítva, a dunaiak lovai délben kerültek fel, az utolsó autó estére érkezett meg, ők a pénteki munkaidejüket a munkahelyükön töltötték, s a táborállítás szépségeiből kimaradva a hadgyakorlatra kapcsolódtak be: este megmutattuk a lovaknak a hadszínteret.

A Fesztivál helyszíne az Aranypart szabadstrand, nagyszerű helyszín nyáron, a Mosoni-Duna partján, árnyat adó fákkal és vastagon terített homokos lovas pályával. A Fesztivál komolyságát a résztvevő csapatok által összeadott impozáns hagyományőrző tábor nyújtotta.

Szombaton délben városi felvonulás volt, rengeteg lovat vonultatott fel a győri lovas-kaszkadőr iskola; a menetet a résztvevő hagyományőrző csapatok szépen felöltözött gyalogosai, illetve országos hírű zenészek tették teljessé.

Szombat és vasárnap este voltak a bemutatóink, ekkorra már csökkent a meleg, de a terhelést a pálya mély homokja azért biztosította. Jól sikerültek a bemutatóink, szerette a közönség is, viszont a tábori megjelenésünkön fejleszteni kell, mert a gyalogos csapatok nagyon szépen kiépített és felszerelt táborai mellett idétlenül mutatott a mi szállásunk.

Helyi médium beszámolója a rendezvényről; a nagyszerű képeken a mi csapatunk is látszik:


Saját képeink Katica fotóalbumából ide kattintva láthatók:  

 
A rendezvényen való részvételünket az NHT és a Győri Művészeti és Fesztiválközpont támogatta.
 
 

Pomázi Lovas Majális - 2016.05.28-29.

 
Idén 11. alkalommal rendezték meg a Pomázi Lovas Majálist, aminek helyszíne, a környék lovas-közösségi központja, a Magyar Vár, és aminek az egyik motorja csapatunk Dunai-szárnya, számos programpont szervezője Leidinger Dani.
A rendezvényen – amely a Pilis-Dunakanyari térség legnagyobb lovas rendezvényévé nőtte ki magát – minden korábbi évhez képest több lovas vett részt: több, mint 100 lovas nevezett a meghirdetett versenyekre(!). A program gazdagságára jellemző, hogy már most sem fért bele egyetlen napba; ilyen érdeklődés mellett a továbbiakban 2 napra kell elosztani ennyi programot. Íme a tervezett program táblázata és a részletes beszámoló Dani jelentése alapján, valamint a képesítéseink:
 
A POMÁZI LOVAS MAJÁLIS programja
2016. május 28. /Pomáz, Magyar Vár
 
09:00 – 09:50 Felvonulás
10:00 – 10:10 Bevonulás, megnyitó
10:15 – 10:50 77 méteres gyorsulási verseny
11:00 – 11:30 A Némethy Lovasíjász Akadémia bemutatója
11:30 – 12:00 Ló-szépségverseny
12:10 – 12:50 7777 méteres váltóverseny (Pomázi Derby)
13:00 – 13:20 Keszkenőszúrás (Némethy lovasíjászok, PR Dunai-szárny)
13:25 – 14:20 777 méteres verseny
14:30 – 15:00 Pusztai Róka NHE és a Történelmi Lovas Egyesület közös bemutatója: A lovasíjásztól a huszárig – Fejezetek a magyar könnyűlovasság történetéből
15:10 – 15:40 Köböre – birkarablás
15:50 – 17:00 Kinizsi próba lovas ügyességi verseny
17:00 – 17:30 Lovas birkózás
17:30 – 18:00 Szt. László viadal – lovasíjász csapatverseny (Némethy lovas íjászok vs. Pusztai Róka)
 
Este mulatozás (A Magyar Vár nyitó táncháza).
 
 
Csapatunkból a Dunai szárny lovasai képviseltették magukat (Káldy Kinga, Stefanek Csenge, Stefanek Attila, Őri Balázs Hunor /akit a Tiszai szárnyból ragadt el az élet/, Lelkes Tamás, Víg Zoltán, Víg Bálint, Zatykó Levente, Leidinger Ákos és Leidinger Dániel). Tehát a mindnél több helyi lovas harcosunk részt vett versenyzőként vagy a bemutatókban, illetve a szervezésben.
 
A sok versenyszám szinte mindegyikében részt vettek lovasaink és tartottak egy igen színvonalas, igazán különleges bemutatót. (Sajnálatos, hogy a Tiszai-szárny tagjai nem tudtak megjelenni a gazdálkodási lefoglaltságaik, illetve a távolság miatt – ezt is ügyesebben kell szerveznünk a továbbiakban.)
 
77 méteren Leidinger Dani indult Harcossal. S bár Harcos megmutatta, hogy igen gyors, egy hajszállal mégis alulmaradt a selejtezők második körében.
 
A tavalyi évhez képest még nagyobb érdeklődés övezte a 7777 méteres Pomázy Derbyt. Ez egy olyan váltó verseny, amelyben legalább 3 legfeljebb 7 lovas versenyzik egymást váltva. A pálya egy 1111 méteres kör a Magyar Vár tábor területén (igen kemény, néhol köves sziklás terepről van szó egy-egy éles kanyarral, és egy meredekebb lejtővel). A lovasok kendő átadásával váltják egymást, amit menet közben – egy 80 méteres szakaszon belül – kell kivitelezni.
Erre a versenyszámra idén 5 csapat jelentkezett. A „Pusztai Róka” által szervezett héttagú csapat négy vendég lovassal egészült ki: Kiss Gábor Lucifer (Jász Lovas Bandérium), Tóvári Balázs (Mátyásföldi Lovas Egylet), Juhász Dénes (Történelmi Lovas Egyesület), Pap Norbert (szabad betyár). Csapatunkból Stefanek Attila, Víg Bálint és Leidinger Dani képviseltették magukat.
Bár 7 gyors lóval rendelkező lovast válogattunk össze, a döntőben az ellenfeleinknek („Füstbe ment lovascsapat”) még gyorsabb lovaik voltak. Ennek ellenére a kiváló váltásoknak köszönhetően, csapatunk elhozta az első helyet.
 
A nap következő – minket érintő – versenyszáma a köböre volt. A „Pusztai Rókát” a Lelkes Tamás, Víg Bálint és Leidinger Dani által alkotott hármas képviselte, akik ezúttal megszerezték az első helyezést. A köböre selejtezők első mérkőzése rögtön egy döntőnek is beillő mérkőzéssel kezdődött, a Jász Lovas Bandérium ellen (Szabó Zoltán, Kiss Gábor Lucifer, Sulyok József). Szoros küzdelemben sikerült legyőzni az eddig verhetetlen jász csapatot. A Döntőben a Juhász Dénes, Fehér Kornél és Rácz Béla Kenéz által alkotott hármast győzte le csapatunk.
 
A „Kinizsi próba” lovas ügyességi verseny győztese idén Szabó Zoltán (Jász Lovas Bandérium) lett, a második helyezett csapatunkból Víg Bálint lett (csapatunk további résztvevői voltak: Káldy Kinga, Stefanek Csenge, Őri Balázs Hunor, Stefanek Attila, Lelkes Tamás, Leidnger Ákos és Zatykó Levente), a lebonyolítást Leidinger Dani végezte.
 
A nap végére, a bemutató utánra maradt a lovas birkózó verseny. A későre csúszott időpont miatt 6 nevező maradt. A selejtező mérkőzések után továbbjutott 3 versenyző körmérkőzéses döntőjéből a Mátyásföldi Lovas Egylet lovasai vitték az első 2 helyet. Leidinger Dani a  döntő első mérkőzésén felkarizom-szakadással végzett a későbbi bajnok Turcsány Gáborral szemben, így nem vállalta a 2. helyért menő mérkőzést, sőt jó időre ki is vonta magát a „forgalomból”. (Tanulság: ha az ember egész nap szervez, versenyzik és mellette bemutatót is tart, nem szabad a nap végén, fáradtan, bemelegítés nélkül beállni birkózni.)               
 
A versenyek összesítése alapján, az idei Pomázi Lovas Majális egyéni győztese, a Pilis Lovas Bajnoka Kiss Gábor Lucifer (Jász Lovas Bandérium) lett. A legjobb csapatnak járó díjat (Pilis Lovas Bajnok Csapata) pedig a „Pusztai Róka” lovascsapata nyerte meg.
 
Bátran mondhatjuk, hogy a nap legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseménye csapatunk bemutatója volt – ezúttal kiegészülve a Jász Lovas Bandérium kettő, a Rózsa Sándor Hagyományőrző Egyesület négy, valamint a Történelmi Lovas Egyesület és a Salföldi Kopjások egy-egy lovasával.
A bemutató a Magyar könnyűlovasság történetéből mutatott be egy-egy fejezetet – kezdve Hunor és Magyar vadászatától az 1848-49-es huszárokig.
Bár a teljes bemutató összegyakorlására mindössze egy délután állt rendelkezésre, mégis, a laikus és a szakmai közönség számára is igen értékes produkciót láthatott a közönség.
(Elfogultság nélkül elmondható, hogy a produkció bármely nagy hazai, vagy nemzetközi lovas rendezvényen megállta volna a helyét.)
  • Hunor és magyar vadászatát Lelkes Tamás, Víg Zoltán és Leidinger Dániel mutatták be.
  • Ezt követte a Honfoglalás kora, amelyben Lelkes Tamás, Víg Zoltán, Víg Bálint és Őri Balázs Hunor vettek részt.
  • A XVI. századi végvári idők lovasságát – látványos kopjás harccal – Juhász Dénes (Történelmi Lovas Egyesület), Rácz Béla Kenéz (Salföldi Kopjások), Stefanek Attila és Leidinger Dani mutatták be.
  • Ezután következett az 1848-49-es korszak bemutatása egy látványos huszárbemutató keretében. Ebben a részben Kiss Gábor Lucifer, Szabó Zoltán (Jász Lovas Bandérium), Sulyok József, Fehér Kornál, Szillás Gábor és Kis Péter (Rózsa Sándor Hagyományőrző Egyesület) huszárjai vettek részt, valamit Stefanek Attila (mint császári dragonyos).
  • A bemutató záró képében összesen 16 lovas (kiegészülve Stefanek Csengével és Zatykó Leventével) vett részt, ami a viszonylag kis területre tekintettel, igen nagy kihívást jelentett. A lovasok azonban ezt is jól teljesítették. 
A szombati bemutatón két új lovunk debütált sikerrel: Batu kán (Őri Balázzsal) és Harcos (Leidinger Dániellel).  
 
A vasárnapi bemutatón a szűkebb csapat (Dunai-szárny) vett részt, kiegészülve Sulyok József barátunkkal – helyettesítve Leidinger Danit, aki előző napi sérülése miatt ezúttal csak a szakkommentátor szerepét vállalta. A vasárnapi bemutató végén sort kerítettünk a szombaton elmaradt Szent László Viadalra is. Ebben a versenyszámban csapatunk lovasai mérkőztek meg a Némethy lovas íjász csapat lovasaival egy játékos lovas íjász verseny keretében. A viadalban ezúttal a Némethy csapat győzött.
 
A rendezvény idén is jó hangulatban telt, amelyben a szép idő és az esti táncos mulatság is jelentős mértékben hozzájárult.

Tavaszi kihajtás... április 25-28.

 

Szent György napja és a Karcagi Május Elseje alkalmából jól kihajtottuk magunkat a frissen kihajtott tájba. Idei tavaszi lovastúránk az elmúlt évekhez képest kisebb létszám mellett zajlott le – legalábbis ami a lovasok számát illeti.

 

Egy körben a csapat a Horányi rév előtt.
A túra Pomázról indult, célja pedig a Karcag határában található Bene-tanya (Egyesületük központja) volt, ahol csapatunk hétvégi edzőtábort tartott, illetve vasárnap a karcagi majális hagyományőrző lovas programjait bonyolította le. Csapatunk egy része tehát – összekötve a kellemest a hasznossal – a lovak szállítását lábon oldotta meg.

 

Összesen 6 ló vett részt a túrán, amelyeken az első két napban 4, a harmadik és negyedik napon 3 lovas osztozott. Balogh Péter a legutóbbi szentendrei találkozó alkalmával ott hagyta Bátort és új szerzeményét Szellőt. E két lovon első két nap Péter és fia Benedek osztoztak, a 3. naptól Péter vezette Szellőt. Sulyok Jocó barátunk jött saját lován, Pajkoson, vezetve Lelki lovát, Szikrát (rá a hétvégi programokon volt szükség), Leidinger Dani pedig hozta Karát és Harcost. Az eredeti elképzelés szerint Karán Puss Krisztián barátunk jött volna, de ő sajnos egészségi okok miatt végül nem tudott a csapattal tartani.

 

Dani és Jocó örülnek,
hogy végre bejutottak a Gödöllői Egyetemre.
Az első nap a legnehezebb a túrán, hiszen nehezen enged a civilizáció. Különösen hatékony ebben a budapesti agglomeráció, ráadásul Péternek megvan az a rossz szokása, hogy szeret új utakat feltárni. Így csúnya, érdekes, de nem hatékony utakon végül bejutottunk a Gödöllői Egyetemre, de csak a bolt mögé. Innen a gödőllői (egyik) Rózsadombon keresztül a többi szögesdrótos hegy felé vettük az irányt, s jól is haladtunk volna, ha a Szabad Természetet nem lenne be(vad)hálózva a vad- és erdőgazdálkodás által. Azt gondoljuk, hogy legalább a jelzett turistautak átjárhatóságát azért illene biztosítani ebben az akadálymentesítéstől is hangos világban. Így a nettó 60 km-es távot nem csak az enyhe eső tette emlékezetessé, és a ránk erőltetett útvonal-fejlesztések és kerülők miatt csak a sötét beállta előtt 1 perccel, de azért mégiscsak hátulról sikerült behatolni a galgahévízi ökofaluba, ahol Dani öccse épített irigylésre méltó eredménnyel házat. Leidinger Árpival a faluban lakó Balla Zoltán barátunk és Botond fia is vártak már, így heten költöttük el a vacsorát.

A második nap a pihenésé - a Galga mentén.
Második nap szép időre ébredtünk, a reggeli fagy nem tett kárt a lovakban. A szép időhöz rövidebb táv társult, hiszen csak Jászágóig, Fehér Kornél barátunk tanyájáig ment a társaság, a Galga mentén, a pusztamonostori vasútállomás érintésével, ahol Benedek vonatra szállt, ugyanis most neki csak ennyi idő adatott a valóságot tanulni: másnap már iskolába ment…


A harmadik nap Kornéllal és esővel indult.
Harmadik nap Kornél elkísérte a csapatot Jászdózsáig, ahol megkóstoltuk a kiváló helyi főzésű sört. A túra és a csapat nagyszerűségére jellemző, hogy ázottabban érkeztünk, mint ahogy tovább indultunk. Nehéz szívvel, de elbúcsúztunk Kornéltól és a nagyszerű házi sörtől, majd folytattuk utunkat Jászapátit érintve Jásziványon és Pélyen keresztül, a Hevesi Füves (és lovas) Puszták világvége Tájvédelmi Körzet érintésével, egészen míg ránk nem
Az ott a falon a reklám helye.
Ekkor láttuk utoljára Kornélt.
sötétedett. Szállásunk aznap a Hanyi-érből csinált csatorna mellett található egykori gátőrház romjai között volt, illetve lett. Az egész napos nedves idő folytán a lovak letétele kapcsán a magas fűben az eddig szárazon maradt részeink is átáztak, így az éjszakát vizes borogatásban töltöttük – borozgatás helyett. A romok között fellelhető faanyagból hamar tüzet raktunk, és a hosszú éjszakához készülve lapra szereltünk egy kiszáradt almafát. A pihenés intenzitását jelzi, hogy kétszer lett újragyújtva a tűz az éjszaka folyamán, ami bár sokat javított a hangulatunkon, inkább füstös volt, mint meleg, úgyhogy a hajnali fagy hamar talpra állította a csapatot.

Ahogy a hegyekben a kerítések, úgy az Alföldön a csatornák
teszik nehézzé a haladást. A Jászsági-főcsatornán
a vasút hídjáig kell kerülni. 

Alföldi találkozások
- puszta és távvezeték a csatorna gátján.
(Ez 4 szó, amiből 3 csúnya...
Két szép ló a fényképész alatt /mögött.)
A negyedik nap korai indulása indokolt is volt, hiszen estére Budapestre akartunk érni – a karcagi Kecskeri-puszta érintésével; s még 10 km-re voltunk Kiskörétől. De mivel a 6 lovat a 3 ember elengedett kézzel szereli, úgyhogy ketten az ismert úton visszafelé vették az irányt, felnyergelve, de lovas nélkül, így az első 10 km teljesítése után még csak az indulásnál tartottunk. A hátralévő 55-60 km-t így viszonylag erőltetett tempóban kellett megtennünk. Nem is maradt el a jutalom, és ennek a büntetése a nap végén: Sanyi, Katica és Áron elénk lovagolt, és remek szilvapálinkával, valamint finom borral fogadta a megfáradt csapatot. A gondot csak az jelentette, hogy az egész napos koplalás, illetve az előző éjszakai 1,5 órás alvás (füstben fekvés) hatására igen hamar győzött a pálinka. Így a vonatút viszonylag hamar telt (talán a kényelmetlen ülések és a kupéban terjengő füstös szag sem volt annyira zavaró – számunkra), de a TVT, a Túrából Visszatérés Törése, a szokottnál is erősebben hatott a Budapest szívtelen szívében magukhoz térő csapatra.  Daninak másnap vizsgája volt, Jocónak gazdasága, s Péternek kimerültsége, amiből este autóval – immár kiegészülve a csapat többi tagjával – jöttek vissza a Karcagra a hétvégi programokban való részvétel céljából.

 

Lovasaink a nettó 200 km-es távot, három hosszabb és egy rövidebb nap alatt tették meg, eddig nem járt úton, az eredeti koncepció szerint, kisebb veszteségekkel s nagy élményekkel. Az 50 km-es napi átlag így a szezon elején elég is volt a lovaknak. (Leidinger Dani csapattársunk tavaly szeptemberben a Pomáz-Karcag utat egy másik, 220 km hosszú útvonalon, 3 nap alatt tette meg. Igaz, neki akkor sokkal komolyabb motivációja volt, mint mostani túrázó csapatnak.)  

A képekre kattintva megnyílnak nagyban.
A teljes képdokumentáció még feldolgozás alatt.
 

 
 
 

Tavaszi gyakorlás Szentendrén - április 2-3.

 
Szezon kezdeteként össze szoktunk gyűlni egy gyakorló hétvégére. Ezúttal a Dunai szárny új támaszpontján, Attiláék éppen belakott tanyáján találkoztunk, hogy közösen csiszoljunk lovas tudásunkon, különös tekintettel a különösen alacsony ugratási képességeink emelésére.
A Tiszai-alföldről pénteken érkezett a töredékes küldöttség, Édua, Ági, Áron és Laci betegség miatt nem jöttek. (Szerencsére csak Laci baja nehezebben gyógyuló, minthogy nem érzi, hogy neki csiszolódni kellene…)
Sanyi hozta az új lovát, Gülszári fia Huncutot és Borussal volt Katica. Péter Bátor Sárkányát ezúttal kisfutóval húzta fel Nagy Attila kamionsofőr és lovasedző. A szombati edzéseket Attila tartotta, egyszerre 8-9 ló és lovas volt a pályán; délelőtt az idősebbek, délután a fiatalabbak, illetve Vígh Zoli ügyességi pályáján is átszűrtük magunkat. A gyalogos időket a tanyán némi tereprendezéssel igyekeztük hasznossá tenni.
Vasárnap Balogh Zoltán helyi lovasedző tartotta a foglalkozásokat, s a hétvége végére többnyire mindenki stabilan teljesítette a 80 cm-es magasságot. Fejlődésünket mutatja még, hogy Daninak 3 lova szerepelt az oktatásban (Kara, Harcos, Batu kán).
Megjegyzendő még, hogy láthattuk a Lelkes utódot is (Lelkes Marci), hogy Hunor biciklivel érkezett Pestről, és hogy szombat este fürdős program is volt Leányfaluban. Szombaton délben karcagi rackabárányok (raguleves és sült formájukban), vasárnap hazai pincepörkölt egészítette teljessé a programot.